11. fejezet - Valóra vált álmok

Sziasztok!

Íme a várva várt következő fejezet.:D

Legalább annyi komit szeretnék, mint az előzőre.:P

Jó olvasást mindenkinek!!:D

Blaylock már réges-régen megtanulta, hogy kell kizárni a tudatából a szex eltéveszthetetlen hangjait. Egyetlen – nem túl vastag – fal volt az ő fürdőszobája és Qhuinné között, és mivel épp most borotválkozott, a szomszéd szoba lakói pedig nyitva hagyták a túloldalon az ajtót, Qhuinn neve visszahangzott körülötte. A magasságból és a színezetéből pedig egyértelművé vált, hogy nem beszélgetés közben hangzott el.

- A francba – mordult fel, mikor hirtelen éles fájdalom hasított az állába. Megdermedő keze ugyanis remegni kezdett, mire széles vérpatak folyt a nyakára. Alaposan lemosta vízzel, majd egy törölközővel felitatta.

Ne gondolj rájuk, ne gondolj rájuk! – mondogatta magában, de nem különösebben járt sikerrel.

Szerette azt a gazembert ott a fal túloldalán, aki épp valaki mással volt az ágyban. Meg sem lepődött rajta, hogy Corie végül ilyen hamar beadta a derekát. Qhuinn-nek senki sem tudott sokáig ellenállni, akármennyire is erkölcsös volt.

Egyszeriben heves kíváncsiság fogta el, mit fog a barátja mondani a lánynak, miután végeztek. A szokott duma a „Vigyázz magadra!” volt, ami a srácnál annyit jelentett: ennyi volt, soha többé nem fogunk dugni, de még találkozni se.

És bár Blay egy nyomorult seggfejnek érezte magát, de mindig mély megkönnyebbülést érzett ezen szavak hallatán.

De mi lesz most?

Nem tudta elképzelni Qhuinnről, hogy valóban megállapodjon. Egyszerűn nem az ő stílusa volt. Mindig is szabad lélek volt, főleg mióta egyértelművé vált, hogy akár a feje tetejére is állhat, soha nem fogja elfogadni a vámpírok társadalma.

Ezen már nem is ronthatott az a tény, hogy ezúttal egy ember is bekerült a képbe. A faj tagjai ugyan elítélték az ilyen párosodásokat, de Qhuinn esetében ez már oly mindegy volt.

Újabb erotikus sóhajtást hallott, ami már alighanem a központi idegrendszerét károsította, de még mindig nem volt képes elmozdulni a tükör elől. Úgy bámult bele, mintha bizony átláthatna a falon, pedig Isten látja lelkét, nem akarta őket együtt látni az ágyban. Ugye?

Nem, hát persze, hogy nem!

De akkor sem tudta megmozdítani a lábát. Sokszor volt már tanúja annak, hogy Qhuinn vadidegenekkel van együtt. Eleinte még vele is tartott és egymás után döngették a csajokat. Ezeken a mosdóbeli orgiákon a klubban, ők ketten nem csináltak együtt semmit, viszont sokszor nézték egymást... és sokszor álmodoztak. Aztán néha-néha maguknak is nyújtottak némi kézimunkát, ha az emlékek túl elevennek bizonyultak.

Legalábbis Blay ezt tette. Mert csak ez jutott neki Qhuinnből.

Szánalmas volt!

És az egészben az volt a legviccesebb – ami egyébként kurvára nem is volt az -, hogy bár titkolni próbálta mindezt, akárcsak az érzéseit, de Qhuinn tudott róla. És nem ő volt az egyetlen. A ház összes lakója tisztában volt azzal, ami benne zajlott, de senkit sem érdekelt különösebben, hogy meleg.

Mikor már tényleg nem bírta tovább hallgatni őket, egy mély sóhaj után kényszerítette magát, hogy visszamenjen a szobájába és a fürdőszoba ajtaját becsukja maga mögött.

Ideje lenne végre továbblépni – gondolta.

Qhuinn is azt tette, és neki is meg kell végre lépnie. Na persze, csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. Mióta csak az eszét tudta, azóta volt szerelmes a legjobb barátjába és ezt egyáltalán nem volt egyszerű elfelejteni.

Megacélozta magát és elhatározta, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy megismerkedjen valakivel. Még ha nem is hosszútávra tervezett, nyitott szemmel akart járni a világban és nem a múlton rágódva sodródni az árral.

O*o*o*O

Qhuinn még hosszú-hosszú ideig nem tudott aludni, miután bebújt Corie mellé az ágyba. Magához húzta a takaró alatt és illedelmesen átölelte. Ösztöne azt súgta, csúsztassa le a kezét a fenekére, hogy érezhesse a lágy domborulatokat, de nem akarta átlépni a határokat. Épphogy csak elkezdtek ismerkedni egymás testével és nem volt még joga ahhoz, hogy úgy érjen hozzá.

Enyém.

Persze, az övé volt, de ezt a lánynak is meg kellett szoknia, és ami még fontosabb, el kellett fogadnia.

Végül mély álomba merült, de közel sem annyira mélybe, hogy ne ébredt volna fel Corie első megmozdulására. Amint a lány ébredezni kezdett, ő is azonnal magához tért, és bár úgy mutatta, mintha továbbra is aludna, figyelte kedvese minden rezdülését.

Szerette volna megkérdezni tőle, hogy érzi magát, szüksége van-e valamire, de úgy érezte, a lánynak ezúttal némi időre van szüksége, méghozzá egyedül.

Csendben figyelte félig leeresztett szemhéja mögül, ahogy felül és a takarót a melle elé szorítja. Arca piros volt, ahogy felidézte magában az emlékeket és szája mosolyra görbült. Majd hirtelen Qhuinn felé kapta a fejét, de a félhomályban – csak a szoba túlsó felében égett egy kis lámpa – nem vehette észre, hogy a fiú is őt figyeli. Miközben nézte Qhuinnt, az arca még vörösebb árnyalatot vett fel, szemei pedig buja csillogással falták meztelen felsőteste látványát.

Néhány másodperc múlva nézelődve kereste a köntösét, de mikor nem találta sehol, zavartan gyűrögetni kezdte a takaró szélét, azon tűnődve, hogy most mi tévő legyen. Qhuinn már azon volt, hogy lebuktatva saját magát, szerezzen neki valami ruhát, amit felvehet, de akkor Corie lejjebb engedte maga elől a takarót, ám mielőtt még végleg felfedte volna meztelenségét, hátrasandított a válla fölött, hogy lássa Qhuinn még mindig alszik-e. Úgy látta igen, ezért gyorsan felpattant az ágyról és a fürdőszobába sietett – egy szál semmiben.

Még az ajtóig sem jutott el, Qhuinn teste azonnal reagált. Férfiassága megkeményedett és vissza kellett fognia magát, nehogy bemenjen és ott a forró vízsugár alatt tegye a magáévá.

Amennyire tudta, eligazította magát a boxerében és úgy feküdt a takaró alatt, hogy ne legyen túlságosan feltűnő, ami alatta van. Megdöbbenve vette észre mennyire hevesen ver a szíve, miközben arra várt, hogy Corie végezzen a zuhanyzással. Nem tudta, mire számítson azok után, ami kettejük között történt. Vajon megbánta? Vagy inkább újra akarja majd?

Istenem, reménykedett benne, hogy igen, mert már a gondolattól is az egekbe szökött a vágya. Imádta, hogy kényeztetheti, hogy hallhatja a sóhajtásait…

Hirtelen csend telepedett a szobára, mikor a lány elzárta a vizet. A fürdőszoba pont a széles franciaágy mögött volt, így nem láthatta az ajtót, csak ha félig kitekerte volna a nyakát, de azt inkább nem tette meg. Helyette váltogatni kezdte a csatornákat a kandalló felett lógó széles plazmatévén, amit pár perccel korábban bekapcsolt. Azt sem tudta, milyen műsorokat kapcsolt el, csak várta, hogy Corie végre kijöjjön.

A lélegzete elakadt, mikor kinyílt az ajtó és a lány megjelent Qhuinn egyik köntösében, vizes hajjal, amire egy törölközőt csavart.

- Jó reggelt! – köszönt neki elkábulva.

- Szia – pirult el a lány, majd felmászott mellé az ágyra és összefogva elől a fekete köpenyt, odahajolt hozzá egy csókra, majd a sarkára ült.

- Jól érzed magad? Jól aludtál? – zúdította rá azonnal a kérdéseket, mire a lány szélesen elmosolyodott.

- Igen és igen – válaszolta.

Qhuinn-nek szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy ilyen távol kellett lennie tőle, ezért feljebb tornázta magát az ágyban és kinyújtotta felé a karját.

- Gyere ide! – kérte félig lehunyt pillái alól figyelve a lányt, aki nem is késlekedett, odabújt hozzá. Mint aki megtalálta a tökéletes fekvőhelyet, elhelyezkedett az ölében, arcát a válla és a nyaka közötti gödörbe fektette és lágy puszit nyomott a fiú bőrére.

- Bocs, hogy kölcsönvettem a köntösödet – mondta a lány. – Nem tudom hová lett az enyém.

Qhuinn egy cseppet sem bánta a dolgot. Egyszerűen imádta, hogy az ő holmija van rajta, még akkor is, ha majdhogynem kétszer belefért.

- Nem baj – mondta neki, lágyan cirógatva a karját. – Tetszik, hogy rajtad van.

Néhány pillanatnyi csend után ismét Corie szólalt meg.

- Ami történt… - kezdte, mire Qhuinn igyekezett fesztelennek tűnni, pedig egyáltalán nem volt az. - …az csodálatos volt.

Qhuinn ajkán – bár Corie nem láthatta – széles, elégedett férfimosoly jelent meg.

- Valóban? – kérdezte kuncogva.

- Igen – bólintott Corie, és még jobban a nyakába rejtette az arcát, amit Qhuinn irtó szexinek tartott. – Köszönöm, hogy olyan türelmes vagy velem.

- Hé-hé… - húzódott el annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. – Nem kell megköszönnöd semmit sem. Inkább nekem kellene, amiért közel engedtél magadhoz valaki olyat, mint én.

- Miért mondod ezt? – emelte fel a tekintetét az arcára.

- Nem érdekes – rántotta meg a vállát nemtörődöm módon, pedig egyáltalán nem úgy érezte. Ő egy kitaszított volt a világában és Corie jobbat érdemelt volna nála. Ha képes lett volna rá, el is hagyta volna, csakhogy nem volt meg benne az ehhez szükséges erő. Szerencsére…

- Szeretlek – suttogta Corie, majd csókra kínálta ajkait, amit Qhuinn nem is utasított vissza.

Lassan maga alá fordította a lányt úgy, hogy el tudjon helyezkedni a combjai között, majd megragadta a törölközőt, ami a hajára volt csavarva, és addig ügyeskedett, míg le nem fejtette róla, aztán eldobta a szoba másik végébe és élvezettel simogatta a nedves tincseket.

Nem szeretett lassú lenni sem a szexben, sem pedig az előjátékban, de az, hogy szájával lágyan simogathatta a lányét, legalább olyan izgató volt számára, mintha vadul letépte volna róla a ruhát. Sőt, még annál is izgatóbb.

- Olyan gyönyörű vagy – suttogta ajkai közé, miközben egyik keze átsiklott a kulcscsontján és óvatosan a köntös alá hatolt, pontosan oda, ahol a lány mellei feszültek.

Mindketten felnyögtek az érintéstől. Corie hátrafeszítette magát és szinte belepréselte a mellkasát a fiú széles tenyerébe. Qhuinn-nek tetszett a reakció és érezte, hogy ezúttal nem lesz képes annyival beéri, mint pár órával korábban. Többre vágyott… Sokkal, de sokkal többre…

Megszakítva a csókjukat, felemelte a fejét és Corie szemébe nézve kezét a köntös övéhez vitte a testük között. A lány értette a néma kérdést és állva a tekintetét, csillogó szemekkel bólintott, megadva az engedélyt Qhuinn számára. Csakhogy a fiú habozott. Az a hihetetlen bizalom, amit a kék szempárban látott, megdermesztette.

Hiába, hogy még nem volt kész az igazi forró testi szerelemre, mégis engedte, hogy Qhuinn levetkőztesse teljesen meztelenre, és majdhogynem azt tegyen vele, amit csak akar.

- Jól vagy? – kérdezte Corie aggodalmasan, mikor észrevette a mozdulatlanságot.

- Igen – bólintott Qhuinn, majd lágyan megcsókolta. – Sosem voltam még ennyire jól.

- Én sem – mosolyodott el a lány.

Qhuinn kioldotta az övet és amennyire csak képes volt lassan csinálni, feltárta Corie testét. A lány megborzongott a levegő érintésétől, libabőrössé vált, amitől a fiú csak még csodásabbnak látta, majd hirtelen ötlettől vezérelve a dereka alá nyúlt és átfordította magukat.

Corie szemei kikerekedtek, mikor felül találta magát szétnyílt ruhában. Amennyire tudta, össze is húzta a fekete anyagot a melle előtt, de Qhuinn megfogta a kezét.

- Ne takard el magad! – kérte lágyan.

- Ez olyan kínos – pirult bele a lány, és lesütötte a szemét.

- Szerintem sokkal inkább izgató – búgta, és csípőjével mozogni kezdett alatta, amitől kemény vesszője épp a legjobb helyhez dörgölőzött.

Corie felsóhajtott az érintéstől, hátrafeszítette magát, miközben Qhuinn mellkasára támaszkodott. A fiúnak sem kellett több, megragadta a köntös elejét és széthúzta, mintha le akarná tépni róla. Való igaz, ha megtehette volna, nem kímélte volna a ruhaneműt, de Corie-val nem bánhatott úgy, mint az előző kalandjaival. Főleg, hogy Corie nem egy kaland volt!

Látta a lányon, hogy visszarettent egy kicsit a heves mozdulattól, ezért gyorsan felült, hogy magához szorítsa és úgy fejtette le róla a feleslegessé vált ruhadarabot. Meztelen mellkasuk ezek után már gondtalanul összesimulhatott, és Corie is megnyugodott.

- Gyönyörű vagy – suttogta Qhuinn a fülébe, miközben hatalmas kezével a hátát simogatta.

- Csakis miattad – válaszolt a lány sóhajtozva. Csípője lassan mozogni kezdett a fiú ölében, ezzel hajtva mindkettejüket a beteljesedés felé.

- Nagyon tévedsz – csókolta meg Qhuinn. – Nekem ehhez semmi közöm. Te magad vagy a csoda.

Kissé hátradöntötte a lányt, derekánál fogva megtartva, hogy szájával végigcirógathassa feszes melleit.

- Qhuinn… - zihálta a fekete hajfürtökbe temetve ujjait.

Qhuinn érezte mennyire közel van a lány a csúcshoz, ezért még jobban magához szorította, boxerén keresztül is érezte milyen forró és nedves, és arra gondolt, mennyivel nedvesebb lesz, mire végeznek.

Feljebb lökte a csípőjét, amitől Corie felsikoltott és remegni kezdett. Mikor az érzés kicsit alábbhagyott, elgyengülve dőlt neki Qhuinn erős testének, melyben annyira tombolt a vágy, hogy egyszerűen nem mert megmozdulni. Félő volt, hogy a legkisebb érintésre is elélvezhet, ezért pár pillanatig csak simogatta a lány meztelen hátát és próbálta egyhelyben tartani.

Mikor aztán biztos volt benne, hogy nem fog a boxerébe lőni, és a lány is visszatért a földre, óvatosan ismét pozitúrát váltott: Corie-t a hátára fektette, ő maga pedig elhelyezkedett a combjai között, mint korábban. Lágyan csókolgatta a nyakát, majd a száját, de fejben már az elkövetkezőkre gondolt.

- Szeretnék megtenni valamit – mondta egy idő után.

- Mit? – kérdezte Corie, de hangjában nyoma sem volt félelemnek.

- Mi lenne, ha megmutatnám? – kérdezett vissza pimasz vigyorral az arcán, mire Corie bólintott. – Bízz bennem! – kérte, majd ajkaival lesiklott a mellére és lassú mozdulatokkal cirógatni kezdte.

Elidőzött a hegyes kis mellbimbóknál, aztán továbbhaladt lefelé a puha hasra, mely hevesen emelkedett és süllyedt a lány levegővételeitől. Már tudta mire készül, és ettől izgatottság vonult végig az egész testén.

Mielőtt elérte volna a célját, még eljátszadozott a köldökével, majd nem húzva tovább sem a lány, sem a saját idegeit, befészkelte magát a combjai közé és kényeztető csókot lehelt a belsőcomb bársonyosan sima bőrére.

- Qhuinn… - zihálta Corie, miközben felemelte a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, kedvese tudja, mit csinál.

Qhuinn azt a pillanatot választotta az első csókra. Amint a szája hozzáért ahhoz a pici, gombszerű ponthoz, Corie hátraejtette a fejét és teli torokból felnyögött. Az erotikus hang csak még jobban feltüzelte Qhuinnt, és nem törődve többé a lassúsággal, rávetette magát. Nyelve és szája bejárt minden szegletet, minden eldugott kis részt, s közben elégedetten hallgatta a sóhajokat és nyögéseket. Egyszerűen nem bírt betelni az ízével. Még többet és többet akart kapni a kókuszos keverékből, aztán mikor a lányt elragadta az újabb orgazmus, nyelvével óvatosan beléhatolt, hogy érezhesse a finom összehúzódásokat, majd mielőtt végleg eltávolodott volna tőle, még megcirógatta, mintha csak azt mondaná: hamarosan ugyanitt folytatjuk.

Jó terv volt, és szerette is volna megvalósítani.

Corie lehunyt szemmel feküdt, arcán földöntúli mosoly játszott, mikor Qhuinn ismét fölé került. Orrával megsimogatta a nyakát, mire felnézett. Kielégült pillantása felért egy orgazmussal Qhuinn számára, de nem hagyhatta figyelmen kívül a farkában készülődőt.

- Mindjárt jövök! – hadarta el, majd felpattant és besietett a fürdőszobába. Azonnal a zuhany alá ált, és mint legutóbb, azonnal elélvezett.

Egyre jobban belebonyolódott ebbe a viszonyba Corie-val és egyre nagyobb szükségét érezte a szexnek. Jobban mondva a szeretkezésnek. Már nemcsak a nemi szükségleteit kiszolgáló aktusra vágyott, hanem arra, hogy valaki olyannal legyen, akit szeret, és aki viszontszereti őt.

Bal karjával ezúttal is a csempének támaszkodott, fejét lehajtotta, ezért nem vette észre, hogy valaki belépett a helyiségbe. Majd csak akkor kapta oldalra a tekintetét, mikor a zuhanykabin ajtaja kinyílt és megjelent Corie, egy szál semmiben.

- Corie? – döbbent meg, és megpróbálta eltakarni ágaskodó vesszőjét, de nem járt sikerrel. A lány megfogta a kezét és elhúzta onnan, majd szemei elkerekedtek, ahogy legnemesebb testrészét nézte.

Qhuinn szeretett volna mondani valamit, akármit, de nem jött ki egy hang sem a torkán. Ilyen sem sűrűn fordult elő vele. És még inkább elnémult, mikor a lány kicsiny keze előrenyúlt és óvatosan megérintette.

- Egyedül hagytál – nézett fel, nem törődve az arcába csapódó vízpermettel.

- Nem akartam rád erőltetni magam, de már nem bírtam tovább – vallotta be Qhuinn nagyot sóhajtva, mikor a lány ujjai ráfonódtak kemény hímtagjára és lassan simogatni kezdte.

- Szerettem volna viszonozni, amit tőled kaptam – mondta, végig a fiú szemébe nézve, ám akkor Qhuinn hirtelen megállította a kezét.

- Nem várom el tőled – jelentette ki tiszta fejjel, pedig az egész teste vadul lüktetett. Az az elképzelés azonban, hogy a lány csak azért csinálja mindezt, mert úgy érzi, tartozik neki, elviselhetetlen volt számára.

- Nem is azért teszem – vágta rá komolyan Corie és megmozdította a kezét, jelezve, hogy szeretné, ha elengedné. Hangszíne és érzései meggyőzték a fiút, aki így végre átadhatta magát a régóta vágyott erotikának.

Corie kezében mozogni sokkal jobb volt, mint amikor csak elképzelte ugyanezt. Érezte, ahogy óvatosan szorosabbá válik, majd ismét lazábbá, és ezzel teljesen megőrjítette. Bár abban is biztos volt, hogy bárhogyan is érne hozzá, élvezné. Éppen ezért nem tartott sokáig. Alig fél perce simogatta csak a lány, mikor megérezte azt az eltéveszthetetlen bizsergést a gerince mentén és a következő pillanatban már szárnyalt is. Épp időben fordult el, így nem terítette be a lányt, majd mikor a sokadik összehúzódás után zihálva rá nézett, leesett az álla.

Corie szemében határozott vágy csillogott. Illata olyan erőssé vált a kis kabinban, hogy még a tusfürdő és szappan illatát is teljesen elnyomta.

Visszatette kezét a továbbra is büszkén meredező férfiasságra és ismét simogatni kezdte, ám ezúttal nem érte be ennyivel. Kissé remegő lábakkal, de letérdelt Qhuinn elé, akiből ez a látvány régen elégedettséget váltott ki, de ezúttal csak azt jelképezte, aki volt, és aki már nem akart lenni.

- Ne! – szólalt meg, és mielőtt még bármi történt volna, felállította Corie-t. – Ne csináld ezt.

- Miért? – kérdezte a lány pipacsvörösben játszó arccal.

Qhuinn összeszorította a fogát és nem válaszolt.

- Kérlek, mond el.

Isten látja lelkét, nem akarta, de belátta, hogy nem hagyhatja magyarázat nélkül.

- Mert nem akarom, hogy olyan legyél, mint azok, akikkel eddig voltam.

Úgy kellett kipréselnie magából a szavakat, de legalább már túl volt rajta. Corie szemei elkerekedtek megdöbbenésében, és ez így volt jó. Qhuinn persze imádta volna, ha egy lány előtte térdel és nedves szájába döfködheti a farkát, de Corie ennél sokkal jobbat érdemelt.

- Én… - kezdte volna a lány, de Qhuinn megrázta a fejét, ezzel beléfojtva a továbbiakat.

- Ne mondj semmit.

- De szeretnék – kardoskodott tovább. – Csak azt akartam, hogy… hogy jó legyen neked.

- Az a jó nekem, ha átölelsz! – vágta rá, de ő maga is kiérezte a hamis felhangot. Igenis vágyott rá, hogy Corie a szájába vegye. Mit vágyott rá? A fél karját odaadta volna érte, amitől valóban egy utolsó szemétnek érezte magát.

Corie kitalálta, hogy mire gondol. Közelebb lépett hozzá, nyaka köré fonta a karját és lágyan megcsókolta.

- Fantasztikus volt, amit az előbb a száddal csináltál – suttogta közben. – Szeretném viszonozni neked. De nem azért, mert kényszernek érzem, hanem mert vágyom rád. – A mondat végére a füle hegye is vörösben játszott, de azért folytatta. – Kívánlak Qhuinn, de még nem tudok ténylegesen veled lenni. Nem vagyok kész rá. De erre… - megsimogatta a vesszője hegyét, mire Qhuinn levegő után kezdett kapkodni -… erre nagyon is készen állok.

Qhuinn ellenállása eddig tartott. Szó nélkül bólintott, mire Corie olyan elégedett mosolyt villantott rá, amitől veszélybe került az élete.

Ezúttal nem állította meg, mikor letérdelt elé a márványpadlóra és lassan ismerkedni kezdett lüktető testrészével. A plafonra emelte a tekintetét és némán imádkozott az Őrzőhöz, hogy ne menjen el túl korán, ugyanis addig akarta élvezni a kényeztetést, amíg ép ésszel bírja.

Ám ez már abban a pillanatban halálra ítélt vágy volt, mikor Corie szája először hozzáért. Csak egy csók volt, egy finom, lágy érintés a csúcsára, de Qhuinn úgy kezdett el remegni, mint egy szűzlány a nászéjszaka előtt. Egyik kezével megtámasztotta magát a zuhanyzó falán, míg a másikkal beletúrt a nedves tincsekbe és simogatásba kezdett.

Nyoma sem volt benne annak az állatias mozdulatnak, amivel a többi lány fejét megfogta, hogy nagyjából egyenesen tartsa, miközben ő a saját ütemében mozogva döfködhet előre. Corie-val nem akarta azt tenni. Rábízta magát a lányra, mert tudta, bármit is tesz, ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni – nem úgy, mint a többit.

És milyen igaza lett. Mikor lepillantott és látta, hogy Corie ajkai közé veszi, a kép örökre az elméjébe égett. Nem tudta levenni róla a szemét, csak simogatta a haját és közben zihált, hátha képes levegőt csempészni elkínzott tüdejébe. A nedves szája legalább olyan erotikus volt, mintha a lába között lett volna, majd mikor találkozott a tekintetük, rá kellett jönnie, hogy ez még annál is sokkal jobb.

Azonban mielőtt még a torkára lőtte volna a magját, elhúzódott tőle és felállított, mert nem volt benne biztos, hogy a lány valóban azt akarta, így viszont a hasára sikerült élveznie. Corie szélesen mosolyogva, kíváncsian ért hozzá a krémszerű anyaghoz, majd ujjai között morzsolgatta.

Qhuinn nem bírta visszafogni a vágyat, azonnal a karjában kellett tartania. Hevesen magához rántotta, amit a lány egy kis sikkantással fogadott, majd mikor meztelen testük egymáshoz simult, és Qhuinn belerejtette arcát a lány nyakába, olyan erotikus hangot kezdett kiadni, ami már dorombolásnak tűnt.

Sohasem érezte még ilyen egyértelműen, hogy valaki szereti. Sosem tartozott igazán senkihez – leszámítva Blayt -, és most Corie felszínre hozta benne mindazt a fájdalmat és magányt, amit az évek során mélyen eltemetett a lelkében, és amiről úgy gondolta, sosem kell újra szembenéznie vele.

- Szeretlek – suttogta a vékony kis derekat szorítva.

- Én is téged – sóhajtotta a lány, és közben széles hátát simogatta, mintha csak érezné, hogy arra van szüksége.

O*o*o*O

Valami megváltozott Qhuinnben. Annyira nyilvánvaló volt, hogy szinte már kézzelfoghatóvá vált, miközben úgy szorított magához, hogy az már fájdalmasnak hatott. Nem tudtam mi történt, azt sem, hogy mennyi köszönhető nekem, csak abban voltam biztos, hogy fordulóponthoz értünk.

Miután lassacskán elengedett – ám előtte még hosszas csókcsata vette kezdetét – alaposan lemosdatott. Eltűntette a hasamról élvezete maradékát, majd magáról is, ám mielőtt még kiléphettem volna a kabinból, ismét magához húzott.

A kezdeti ódzkodásom a meztelenségtől mostanra már feledésbe merült. Élvezettel simultam bele az erős karokba, majd mikor kezei a fenekemre siklottak, belekuncogtam a vállába.

- Mit művelsz? - kérdeztem.

- Semmit – vágta rá, de kihallottam a hangjából, hogy mosolyog. – Jófiú vagyok.

- Aha – csókoltam meg a bicepszét.

- De tényleg – bizonygatta, miközben azért finom mozgásba kezdett az említett domborulaton.

- Mond csak, forgatsz esetleg valamit a fejedben? – kérdeztem elnyújtott hangon, mire ismét felhangzott az a dorombolós hang, ami a szívemig hatolt.

- Ha rólad van szó, mindig.

Azzal mielőtt még mondhattam volna bármit is, megmarkolta a fenekemet és felemelt. Lábaim kapaszkodót keresve a derekára kulcsolódtak. Úgy lógtam rajta, akár egy kismajom, ami nevetésre késztetett.

- Mi olyan mulatságos? – kérdezte, mikor elhúzta a zuhanykabin ajtaját és kilépett a párás fürdőszobába.

- Semmi – vágtam rá, és a nyakába temettem az arcom. Simogattam a tarkóját és a vizes haját, miközben a márványpultra terített egy törölközőt, majd ráültetett.

- Nehogy megfázz – mondta, miközben gyorsan körém tekert egy vastag fekete törölközőt, aztán egyet a saját dereka köré is kanyarított, eltakarva előlem jelentőségteljes férfiasságát. Alapvetően is hatalmas volt, nemhogy amikor…

- Mire gondolsz? – kérdezte hirtelen felém kapva a pillantását.

- Miért, mit érzel rajtam? – incselkedtem.

- A vágyadat – suttogta, miközben a nyakamhoz hajolt és mélyen beszívta az illatomat. – És egy kis félelmet is – kapta fel a fejét azonnal. - Mi a baj?

- Semmi – vágtam rá őszintén. Nem féltem tőle, csak elrettentem egy pillanatra a gondolattól, hogy milyen lesz majd tényleg szeretkezni vele.

- Engem akarsz átvágni? – kérdezte felsőbbségesen, de a szemei elárulták, hogy nyugtalan az érzéseim miatt.

- Nincs semmi baj, rendben? – fogtam meg az arcát, majd egy csókot nyomtam a szájára.

- De ha lenne, akkor azt elmondanád, ugye? – húzta össze a szemöldökét.

- Igen – bólintottam rá.

- Megígéred? – ütötte tovább a vasat, mire felnevettem.

- Meg.

- Na azért – vigyorodott el, majd gyorsan megtörölte a lábaimat és a törölközővel együtt, ami körém volt csavarva, ismét a karjába vett és bevitt a szobába.

- Mik a terveid? – kérdeztem, mikor lefektetett az ágyra, és mint aki megtalálta a tökéletes helyét, elhelyezkedett a combjaim között.

- Gondoltam, hagyhatnék rajtad még egy keveset az illatomból – lehelte nyakamra szorított ajkai közül, mire pihegni kezdtem az elhatalmasodó vágytól és a bőréből áradó fűszeres illattól.

- Benne vagyok…