Sziasztok!
Végre sikerült hoznom a következő fejezetet. Tudom, rég volt frissítés, és nagyon sajnálom, írok, ahogy csak tudok, és próbálom minél előbb hozni a folytatást.
Jó olvasást és csodás vasárnapot mindenkinek ! :)
Corie csókja olyan forró
és mohó volt, hogy Blay egyszerűen nem tudott betelni vele. Idejét sem tudta
már, mikor csókolózott utoljára nővel, s Isten látja lelkét, nem is vágyott rá
az évek folyamán. Most mégis olyan intenzív vágyak ébredtek benne, mint még
soha. Persze az agya egy eldugott kis részében tudta, hogy ez a termékenységi
időszak okozta káosz miatt van, nem pedig valóságos érzéseket kezdett el
táplálni fogadott húga iránt, mégsem volt benne annyi erő, hogy megálljt
parancsoljon a testének. Benne akart lenni, érezni akarta a nedves forróságot,
ami a két réteg ruhán keresztül is majd’ elemésztette, de a lány olyan erősen
kulcsolta köré a lábát, annyira szorította magához, hogy nem tudott
megszabadulni a melegítőjétől. Pedig megpróbálta, nem is egyszer. Helyette
azonban élvezte a selymes combok simogatását, s a fülében visszhangzó
sóhajokat, melyek egyre-másra szakadtak fel Corie-ból.
Körmeit a hátába vájta,
még a trikón keresztül is érezte, ahogy kiserken a vére, de Blayt egyáltalán nem
zavarta, ettől csak még hevesebben csókolta. Istenem, ha abban a pillanatban
meghalt volna, akkor is ő lett volna a legboldogabb ember a földön.
Vagy mégsem…
Valami nem volt rendben
ezzel az egésszel, érezte, hogy rossz, amit tenni készülnek, de majd’ meghalt
érte, hogy a lányban lehessen. Széles tenyerével befedte a fehér inggel takart
formás mellet, mire Corie a szájába nyögött.
Ez az – gondolta magában elégedetten. Minél több
élvezethez akarta juttatni a lányt, azt akarta, hogy az egész világ hallja
Corie élvezettel teli sikolyait.
Hogy ez az őrült
gondolat, vagy testük egyre sürgetőbb mozgása váltotta-e ki nála a mindent
elsöprő orgazmust, kérdéses volt. De később, amikor Blay már higgadt fejjel át
tudta gondolni, hogy mi is történt velük, arra a következtetésre jutott, hogy a
„ludas” Corie volt, aki szintén átlépve a mennyek kapuját őrült erővel vonta
magához, s még ha akarta volna, akkor sem lett volna képes visszafogni magát.
De ez így volt jó!
Levegőért kapkodva
hanyatlott a lányra, fejét a vállára hajtotta, s közben oszlani kezdett az
agyát elöntő vágyköd. Lassan emelkedni kezdett, mint aki attól fél, hogyha
meglátja maga alatt a lányt – a legjobb
barátja feleségét! -, az Őrző egy
jól irányzott villámmal fogja agyoncsapni. De nem volt villám. Nem volt
mennydörgés, sem szélvihar, csak maga a megváltoztathatatlan tény, s Corie
rémült, tágra nyílt szeme.
- Blay… - suttogta
rekedten, s szemei megteltek könnyel.
A termékenységi
időszaknak volt egy olyan kellemes-kellemetlen kis része, miszerint a
kielégüléstől a vágy kis időre lecsökken, majd ugyanolyan intenzitással – ha
nem nagyobbal – újra elhatalmasodik a nőkön, valamint a környezetükben lévő
férfiakon. Blay tudta, hogy sürgeti az idő, mielőbb el kellett tűnnie Corie
közeléből, fel kellett hívnia Qhuinnt, de nem tudta csak úgy otthagyni
szegényt. Olyan kétségbeesett tekintettel nézett rá, nem értette mi történik
vele és mi történt közöttük.
Így hát nem tudott mit
tenni, összeszedte megtépázott gondolatait – próbálván figyelmen kívül hagyni
kőkemény vesszőjét, ami még mindig azért lüktetett, amit a lány hívogató öle
ígért.
- Nem lesz semmi baj –
mondta. – Felhívom Qhuinnt, hogy…
- Ne! – tiltakozott
azonnal Corie. – Nem láthat így – sírta el magát. – Nem tudok tiszta fejjel
gondolkozni, nem tudom, mit mondjak neki.
- Nem kell mondanod neki
semmit sem – vágta rá Blay mély meggyőződéssel. – Meg fogja érteni. Amúgy sem
történt semmi megbocsáthatatlan.
Persze ezt ő maga sem
hitte el. Hiába, hogy ténylegesen nem szeretkeztek, és nem kockáztatta azt,
hogy teherbe ejti Corie-t, amint vége a termékenységnek és Qhuinn
visszaszerezte az erejét, tudta, hogy laposra fogja verni azért, amit tett. Még
ha nem is teljesen az ő hibája volt, sokkal inkább a hormonoké. De abban a
részben nem füllentett, ami Corie-t illette. Ő egy árva rosszalló szót sem fog
kapni a férjétől, ebben egészen biztos volt. A nők ki vannak szolgáltatva
ilyenkor, a termékenységi időszak felemészti minden erejüket, sebezhetőek.
Nincs egyetlen szerelmes vámpír férfi sem, aki ilyenkor bármiért is hibáztatná
a felét!
Töprengéséből az éledő
vágy rántotta vissza a jelenbe. Sietnie kellett, vagy tényleg olyan dolog fog
történni, aminek sohasem szabad!
- Mennem kell –
jelentette ki, s egy másodperccel később már az ajtónál volt. Visszapillantott
még egyszer a lányra, aki kipirulva, vágytól fűtve feküdt az ágyon. Tekintetük
találkozott, s a néma párbeszéd egyértelmű volt: egy másik életben talán, de
nem itt és nem most.
Amint kilépett a szobros
folyosóra, a telefonjáért nyúlt, de közben sietve indult a saját szobája felé –
ami történetesen pont a szomszéd ajtó mögött rejtőzött. Még ki sem csöngött a
telefon, amikor benyitott, s meglátta az ágy szélén ülő Saxtont. Tagjai merevek
voltak, láthatóan meglepődött a hirtelen vágytól, ami mind a lábai közé
koncentrálódott.
- Mi történt? – kérdezte
azonnal, ahogy meglátta Blayt, de csak fejrázást kapott válaszként. Nem volt
ideje elmagyarázni, máris érezte, hogy Corie vágya még feljebb emelkedett,
azonnal szüksége volt a férjére! Egy ezredmásodpercnyi szenvedésnek sem akarta
kitenni a lányt, márpedig, ha Qhuinn nem ér haza körülbelül most azonnal…
- Na végre! - fakadt ki,
amikor a harmadik csengésre barátja felvette a telefont. – Azonnal gyere haza,
Corie-nak elkezdődött a termékenységi időszaka!
Nem érkezett igazi
válasz, csak egy hangos kiáltás, ami Johnnak szólt, s a vonal máris megszakadt.
Blay biztos volt benne, hogy nemsokára meghallja Qhuinn acélbetétes bakancsának
sietős lépteit, de az már nem az ő dolga volt.
Kedvese felé fordult,
aki mindentudóan tekintett rá. Nem kellett magyarázkodnia, hiszen Sax érezte
rajta Corie illatát, s fejben már össze is rakta a képet.
- Jól vagy? – kérdezte.
– És Corie?
Blay csak bólintott, nem
érezte úgy, hogy egy szót is ki tudna préselni a száján, de szerencsére Saxnak
nem is állt szándékában faggatózni. Fejével intett neki, s közben csibészes
mosoly jelent meg a szája szegletében.
- Gyere ide – sóhajtotta
alig hallhatóan, s az illata még erőteljesebbé vált, ami jól mutatta mennyire
felizgatta párja jelenléte.
Blay gondolatai egy
másodpercig még a szomszéd szobában jártak, aggódott Corie-ért és Qhuinnért is,
de nem tehetett értük semmit. Az ő életük, az ő döntésük. Saxtonra nézett, a
srác szeme maratoni ágytornát ígérve biztatta, aminek akarva sem tudott volna
ellentmondani. És ez volt a lényeg. Nem is akart.
O*o*o*O
Qhuinn már tudta mit
jelent az őrület. Arra sem figyelt, hogy bontotta-e a vonalat, miután Blay
közölte vele a bombaként belécsapódott hírt, csak annyit tudott, hogy zsebre
vágta a telefont, és úgy ordított Johnnak, mintha itt lenne a világvége. Ami
valamilyen szempontból itt is volt.
Corie és a termékenységi időszak… Oké, egyértelmű, hogy
valóra vált a legrosszabb rémálma. Sosem akart gyereket! Na jó, ez nem teljesen
igaz, de már a gondolattól is pánik fogta el, hogy ilyen veszélynek tegye ki a felét. Nem, azt soha!
Mi a baj? – mutogatta John, amint
mellette termett. Az aggodalom úgy sugárzott róla, mintha máris tudná, mekkora
baj van.
- Haza kell mennünk! –
hadarta Qhuinn. – MOST!
John nem kérdezett
többet. Ismerte már a barátját annyira, hogy tudja, valami nagyon súlyos
dolognak kellett történnie, ha ennyire ideges. És az a valami egészen biztosan
Corie-val volt kapcsolatos.
Qhuinn néhány nappal
később azon is csodálkozott, hogy egyáltalán láthatatlanná tudott válni ilyen
idegi állapotban, de mégiscsak sikerült neki, mert hirtelen a testvériség
otthona előtt találta magát. A termékenységi hormonok olyan erősen csapták
mellkason, hogy felnyögött a hirtelen rohamtól. A férfiassága azonnal
megkeményedett, s a tudat, hogy a nője ott van a házban, és ezek az erős
intenzitások az ő testéből áradnak ki, azonnal mozgásra bírta a lábát. Mióta
kinevezték John életőrének, most
először nem foglalkozott azzal, hogy megérkezett-e ő is, biztonságban van-e.
Csak Corie-ra tudott gondolni és arra, hogy milyen kínokat áll ki.
Egy örökkévalóságnak
érezte, míg a belső előtérben topogott arra várva, hogy valaki beengedje.
Összevont szemöldökkel nézett a kamerába, hátha ezzel megsürgetheti azt, aki
bent volt.
A megmentő végül Fritz
lett, ő engedte be őket, majd mély meghajlással üdvözölte a két fiút, de ők úgy
elrohantak mellette, akár a szélvész.
Qhuinn fél szemmel még
látta, hogy az ebédlőben felbukkan Xhex és John azonnal felé indult, de több
figyelmet nem fordított rájuk. Amilyen hamar csak lehetett az emeletre kellett
jutnia, Corie-hoz!
A termékenységi hormonok
mind erősebbek lettek, ahogy egyre közelebb került a szobájukhoz, majd amikor
benyitott, a levegő is a tüdejében rekedt az intenzív rohamtól, mely
végigszáguldott a testében, s egyenesen a farkában állt meg.
- Corie… – suttogta,
miközben minden figyelmét az ágyra fordította, s a szíve meghasadt a
látványtól. A szerelme, az élete fénye ott feküdt, látható kínok között.
Homloka verejtékben úszott, szemei tompán, szinte már üresen meredtek rá, ujjai
olyan erővel markolták a lepedőt, hogy minden körme nyoma meglátszott rajta.
Újabb energiahullám
találta el a testét, s most a saját szemével is láthatta, ahogy Corie
összerezzen a fájdalomtól.
- Azonnal hívom Jane-t –
jelentette ki Qhuinn, és már elő is kapta a telefonját, de a fele halk hangja megállította.
- Várj! – kérte Corie,
de közben összeszorította a fogát a testét tépő fájdalmaktól. Combjait
folyamatosan összedörzsölte, hátha enyhülne a közöttük lévő nyomás, de Qhuinn
kételkedett benne, hogy így lenne. – Valamit el kell mondanom neked.
- Mit? – kérdezte Qhuinn
és óvatosan közelebb ment hozzá. Elképzelni sem tudta, mi lehet olyan fontos,
hogy ebben a helyzetben akarja elmesélni neki a lány, de nem mert odamenni
hozzá, mert azt hallotta, hogy a férfiak közelsége még több szenvedést okoz
ilyenkor a nőknek.
Ám alig tett két lépést,
megtorpant. A levegőben érezhető volt a termékenység illata, olyan volt, mintha
egy virágoskert közepén állna, mely azonnal az életet juttatta eszébe, de
mellette ott volt még valami más is, amit már nagyon-nagyon régen nem érzett.
Emlékeiben felsejlett a múlt, amikor jó pár évvel azelőtt még falta az életet,
a nőket, de mindezt persze nem egyedül tette. Legjobb barátja társa volt
ezekben az orgiákban, melyekre különböző klubok mosdóiban került sor.
- Blay… - szaladt ki a
száján döbbenten.
Nem, az nem lehet – győzködte magát, de a
fiú orgazmusának illata tagadhatatlanul körülvette.
- Nem történt meg –
rázta a fejét Corie, miközben izzadt haja a homlokára tapadt. – Nem teljesen…
De mégis… Istenem… - sírta el magát.
Qhuinn ezt már tényleg
nem bírta elviselni, odalépett hozzá és megsimogatta az arcát. Fenébe a
féltékenységgel, a területféltési ösztönnel! Most csak a fele számított, később is laposra verheti a barátját mindazért, ami
történt, és amiről nem is igazán akart tudni!
- Bírd ki még egy kicsit
– mondta neki. – Hívom Jane-t, ő majd ad neked valamit, amitől jobban leszel.
- Ne! – tiltakozott
továbbra is Corie. – El kell mondanom.
- Majd később elmondod,
jó? – próbálkozott. – Jane majd segít.
- Ne hívd ide! Nem
akarom, hogy elkábítson!
Qhuinn döbbenten meredt
a felére. A termékenységi időszakban
a legtöbb nő bevett valamit, ami segített átvészelni ezt a fájdalmas periódust,
már feltéve, hogy nem akart gyereket. Márpedig ő határozottan ellene volt a
gyerekvállalásnak! Esze ágában sem volt kockáztatni Corie életét azért, hogy
utódot nemzzen.
- Blay… - csuklott el
Corie hangja. – Nem történt meg, Qhuinn, esküszöm! – fogadkozott, de közben
olyan erős energiahullám csapódott ki a testéből, hogy még Qhuinnt is majdnem
padlóra küldte.
- Jól van, tudom –
próbálta megnyugtatni. Tudta, látta, hogy Corie ténylegesen nem csalta meg őt, viszont
persze attól még viszketett a tenyere, ha legjobb barátjára gondolt. De nem
abban a pillanatban. - Corie, Kicsim, szólnom kell Jane-nek.
- Ne! – kérte a lány. –
Rád van szükségem. Téged akarlak. Ne hagyj egyedül, kérlek!
Qhuinn nem akart engedni
magának, de a vágyak erősebbek voltak benne, mint azt addig bármikor is
gondolta volna. Úgy képzelte, ha egyszer eljön ez a pillanat, majd higgadtan
tud gondolkozni és ellenáll a kísértésnek, de most, hogy szerelme kipirult,
vágytól fűtött arcát nézte, duzzadt ajkait, melyek csókra vártak, érezte, hogy
elveszett.
Nem volt tudatában a
mozdulatnak, amivel odahajolt a feléhez, csak akkor eszmélt fel, amikor már
mélyen a szájában volt, s vadul csókolta. Corie belekapaszkodott a
bőrkabátjába, ami még mindig rajta volt és úgy hozta még közelebb magához. Keze
felfedezőútra indult a lány testén, megcirógatta a mellét, majd egyenesen
haladt egyre lejjebb, egészen addig, míg el nem érte a célját. A forró
síkosság, amit fele bugyija alatt
érzett, kizökkentette egy pillanatra, ahogy a törékeny test rándulása is, ami
egyértelműen jelezte Corie élvezetét.
De ennyivel akkor már
Qhuinn sem érhette be. Úgy érezte a termékenységi hormonok befurakodtak még a
bőre alá is, s már nem küzdött ellenük. Inkább átadta magát a szenvedélynek.
Egy pillanat alatt lehúzta magáról a bőrruhákat, s életében először sajnálta az
időt, hogy biztonságos helyre tegye a fegyvereit, helyette gondolatának
erejével elfordította a kulcsot a zárban, majd teljes figyelmét Corie-ra
fordította.
O*o*o*O
Az egész testem
lángokban állt, csurom víz voltam a verejtéktől, a szívem őrült módjára vert, s
határozott meggyőződésem volt, hogy ez maga a pokol. Egészen addig a
pillanatig, míg meg nem éreztem magamban Qhuinnt. A feszítő érzés, amit kemény
férfiassága okozott, elfeledtetett velem minden fájdalmat, amit azóta éreztem,
hogy a termékenységi időszak elkezdődött. A testem azonnal alkalmazkodott
hozzá, befogadta, körbeölelte. Egyre gyorsuló mozgásától pedig egyre közelebb
kerültem a csúcshoz, melyre jobban vágytam, mint a levegőre. De emellett egy
újabb sóvárgás is felütötte bennem a fejét. Az életet adó vér után vágyakoztam,
a torkom teljesen kiszáradt, lehunyt pilláim alatt vörös színt láttam, ahogy
elképzeltem, amint Qhuinn nyakába mélyesztem a fogaimat.
Mintha csak meghallotta
volna gondolataimat, oldalra fordította a fejét, de közben folytatta a ki-be
mozgást, még nagyobb élvezethez juttatva.
- Igyál belőlem – nyögte
reszelős hangon. – Vedd el, amire szükséged van.
Nem haboztam, nem is
tudtam volna. Egy mozdulattal beleharaptam, amitől a számat elöntötte a forró
folyadék. Istenem, olyan perzselő volt. Qhuinn ereje szinte átáramlott belém
vele, s még akkor sem voltam képes abbahagyni, mikor elragadott a gyönyör.
Egyszer, kétszer, háromszor.
Ez volt az a pillanat,
amikor karomat ismét kinyújtottam a szökőkút vize fölé, melyben szemtanúja
voltam a múltnak, s megállítottam az eseményeket.
Sosem láttam még
magunkat szeretkezés közben ennyire nyíltan, s ez felszínre hozta szégyenlős
énemet. Zavarba jöttem mindattól, ami történt, s ahogyan történt, s inkább nem
szerettem volna végignézni. Éppen elég volt az emlékeimben újraélni a
szenvedélyt és a mindent elsöprő vágyakat.
De ahhoz, hogy értelmet
találjak mindabban, ami történt, még nem hagyhattam abba a víztükör bámulását. Ám
annyit tehettem, hogy kicsit felpörgessem az eseményeket.
Hála az elmúlt évek
számtalan elbizonytalanodásának, elég sűrűn használtam már a szökőkút vizét
ahhoz, hogy tökéletesen tudjam irányítani a képek áradatát.
A karomat kicsit jobbra
mozdítottam, mire akár egy filmben, felgyorsultak az események és csak akkor
állítottam meg, amikor már majdnem vége volt a termékenységi időszaknak.
Mély levegőt véve
folytatni kezdtem életem filmjét, pedig pontosan tudtam, hogy mi következik.
O*o*o*O
Istenem, sosem érezte
még magát ennyire kifacsartnak – szó szerint! Az egész olyan volt, mintha már
legalább ezer vagy egymillió év telt volna el azóta, hogy hazasietett a feléhez. Ahhoz képest, mikor az
éjjeliszekrényen álló órára pillantott, megdöbbenve vette tudomásul, hogy alig
huszonhárom óra telt el. Ennyi ideje hajszolta a gyönyört és segített Corie-nak
átvészelni a termékenységet.
Az agya ködös volt, a
látása elhomályosult a fáradtságtól és elkínzott tüdeje égett, mintha a
maratont futotta volna le. De nem bánta. Mindaz, ami az elmúlt hosszú órákban
történt velük, mindent megért. Sosem gondolta volna, hogy annál jobban
szeretheti a feleségét, mint amennyire szerette azóta, hogy először meglátta.
Mégis így volt.
Csodálta Corie-t
mindazért, mert kibírta az órákon át tartó kínzó vágyat, mely a testében
tombolt, s újra elbűvölte szépsége és érzékisége, melynek szemtanúja lehetett a
megszámlálhatatlan szeretkezés alkalmával, miközben az ereje átáramlott a
lányba.
Gondolatmenetének egy
apró, lágy érintés vetett véget. Corie apró keze félreérthetetlenül a
bicepszéhez ért, majd azt követte az ajka, ahogy finom csókot nyomott az
izomra. Qhuinn persze tudta mit szeretne, hiszen érezte az újra éledő női
energia bizsergetését, így utolsó erejét összeszedve felemelkedett és a hívogatóan
széttárt combok közé feküdt. Úgy hatolt a lányba, akár forró kés a puha vajba,
mire mindketten felnyögtek az élvezettől. Lassú tempóban szeretkeztek,
Qhuinn-nek már arra sem maradt ereje, hogy harcos vérének engedelmeskedve
szabadjára engedje tomboló vágyait, helyette hagyta, hogy úgy történjenek a
dolgok, ahogy annak történnie kell.
Vastag karját Corie
dereka alá csúsztatta, közelebb vonva ezzel magához, s ajkával a lányét
kereste. Amikor megtalálta, óvatosan közéjük kéredzkedett, majd teljesen elmerült
benne.
Még jobban magához
szorította, s közben a hátára fordult, figyelve arra, hogy a testük továbbra is
össze legyen kapcsolva. Corie nem lepődött meg a pozíciócserén, sőt. Érzékien
felült Qhuinn csípőjén, s haját hátrarázva felemelte a fejét. Szemei buján
csillogtak a gyertyák fényében, s Qhuinn elképzelni sem tudott még egy ilyen
gyönyörűséget, mint a fele. Kezeit a
lány kerekded csípőjére tette, úgy segített neki a mozgásban, s nem zavarta
közben, hogy a sokadik orgazmus robban ki a testéből, majd Corie is követi őt.
Biztos volt benne, hogy
Corie elégedett sóhajtása az élete végig a fülében fog visszhangzani, ahogy az
a megkönnyebbült dorombolásra emlékeztető hang is, amit kiadott, mikor a
termékenységi időszak hirtelen véget ért, s a lány törékeny kis testével
ráhanyatlott.
Qhuinn köré fonta a
karjait, hogy magán tartsa és élvezte a meztelen, felforrósodott bőr érintését.
Ernyedő férfiassága még mindig összekapcsolta őket, de ez egyáltalán nem
zavarta egyiküket sem. Corie halkan pihegett a mellkasán, Qhuinn pedig
élvezettel hallgatta, nem gondolva arra, mi minden fog történni velük az
elkövetkező néhány napban és hétben.
eretvvffccc.jpg)