10. fejezet - Vágyak és félelmek

Sziasztok!

Íme a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog nektek.:D

Nagyon várom a komikat!

Jó olvasást mindenkinek!:)

Sokáig beszélgettünk még ezek után Marissával. Megnyugvást keresve kiöntöttem neki a lelkem, ő pedig jó baráthoz hűen meghallgatott, tanácsokkal látott el és biztatott, hogy keressem meg Qhuinnt és tisztázzuk a félreértéseinket. Meg is fogadtam, hogy így teszek, ám előtte szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljam a mondanivalómat, és ezt a legjobban a zuhany alatt állva tehettem meg.

Miután egyedül maradtam, bevonultam a fürdőszobába és jó tíz percig csak áztattam magam. Mikor végeztem, belebújtam a pizsamámban, mert nem állt szándékomban visszajönni a szobámba, ha beszéltem Qhuinn-nel. Már annyira megszoktam, hogy együtt alszunk.

Épp kinyitottam az ajtót, majd azonnal hátra is ugrottam ijedtemben, ugyanis közvetlenül előttem ott állt ő, valami sötét árnyékkal az arcán és összehúzott szemöldökkel.

- Qhuinn – sóhajtottam fel szívemre szorított kézzel.

- Nem akartalak megijeszteni – mondta mély hangján. Egy fél pillanatig csak néztük egymást, majd szélesebbre tártam az ajtót és arrébb léptem, hogy be tudjon jönni.

- Nagyon sajnálom – tört ki belőlünk egyszerre.

- Mit sajnálsz? – kérdeztem meglepetten. Azt tudtam, én mi mindenért kérek bocsánatot, de ő nem tett semmit…

- Mindent – vágta rá gondterhelten. – Hogy úgy lerohantalak, aztán hogy kiabáltam és minden mást is sajnálok.

- Ugyan, te nem tettél semmi rosszat – léptem oda hozzá, hogy megsimogassam az arcát. – Nekem kell bocsánatot kérnem mindazért, amiket a fejedhez vágtam, és ahogy viselkedtem.

- Maradjunk abban, hogy mindketten hülyék voltunk, jó? – kérdezte egy halvány vigyorral a szája szélén, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.

- Mindketten hülyék voltunk – bólogattam, majd a mellkasához hajtottam a fejem és szorosan átöleltem. Erős karjai azonnal körülöttem voltak, úgy szorítottak magához, hogy azt hittem menten eltöri a bordáimat.

- Hol jártál? – kérdeztem kíváncsian, és felemeltem a fejem, hogy ránézhessek.

- Lementem az edzőterembe – válaszolta, mire érezhetően összerezzentem. – Ne aggódj, nem erőltettem meg magam – mondta azonnal. – Semmit sem tudtam csinálni, mert ott volt V meg Rhage.

- Rád parancsoltak, hogy vigyázz magadra? – kérdeztem találgatva.

- Nem teljesen – nevette el magát. – V közölte velem, hogy ha egy súlyzóhoz is hozzá merek érni, vagy bármi máshoz, használni fogja rajtam azt a bizonyos kezét.

- Ó – emelkedett meg a szemöldököm.

- Bolond lettem volna nem szót fogadni neki! – folytatta jókedvűen. – Nincs kedvem ropogósra sülni.

- Mertem remélni – motyogtam az orrom alatt, majd visszahajtottam a fejem a mellkasára és hallgattam az egyenletes szívdobogását.

Vishous, mint az Őrző fia, örökölt tőle bizonyos különleges képességeket. Ilyen volt például a jövőbe látás, és hogyha akarta, a bal keze felizzott és nem csak egy embert, de egy házat is füstölgő romhalmazzá tudott volna alakítani. Ezért hordott rajta mindig bőrkesztyűt. Nem merte megkockáztatni, hogy bárkihez is hozzáérjen és jobbik esetben véletlenül megpörkölje.

- Költözz be hozzám – szólalt meg Qhuinn hirtelen, mire felkaptam a fejem.

Kerek szemekkel, megdöbbenve bámultam rá azon tűnődve, hogy most jól hallottam-e, amit hallottam. De kedvesem arca arról árulkodott, hogy valóban azt mondta.

- Komolyan gondolod? – kérdeztem.

- Igen – bólintott rá. – És nem a szex miatt, vagy bármi másért – magyarázkodott, mielőtt esetleg téves következtetésre jutottam volna. – Szeretek melletted aludni. Szeretem, mikor a karomban vagy és nem akarok elválni tőled soha többé.

Elmosolyodtam szívhez szóló szavai hallatán, de egy pillanattal később elkomorultam.

- Valamikor haza kell majd mennem – emlékeztettem, mire láthatóan megfeszültek a vonásai.

- Ne gondolj erre! – mondta. – Majd akkor foglalkozunk vele, mikor eljön az ideje. Addig pedig élvezzük ki, hogy együtt lehetünk.

Jó tervnek tűnt és mitagadás, nagyon is szerettem volna összeköltözni vele. Csakhogy előbb még tisztáznunk kellett néhány dolgot.

- Beszéljük meg, ami korábban történt – mondtam megfogadva Marissa tanácsát, miszerint legyek őszinte Qhuinn-nel.

- Rendben – bólintott rá azonnal. – De előbb menjünk haza – villantotta fel csibészes mosolyát, aminek képtelenség volt ellenállni.

- Oké – adtam be a derekam, majd magamra kaptam a köntösömet és összebújva átmentünk a szobájába… A szobánkba.

Miután becsukta mögöttünk az ajtót, mindketten letelepedtünk az ágy szélére, de közel sem olyan bensőségesen, mint azt szerettük volna. Félő volt, hogy ismét elkap bennünket a szenvedély és akkor ugyanoda jutottunk volna, ahol korábban voltunk.

- Azt hiszem, én még nem állok készen a szexre – kezdtem bele a mondókámba pipacsvörösben játszó arccal. – Nem azt mondom, hogy nem akarok veled lenni, csak…

- Csak félsz – mondta ki helyettem, mire bólintottam.

- Igen, félek is és korainak is érzem. Elkapkodott lépésnek – néztem a szemébe, bár minden sejtem tiltakozott ellene, hogy ennyire nyíltan felfedjem az érzéseimet.

- Értem.

- Sajnálom, hogy ilyen nehéz eset vagyok – sóhajtottam fel.

- Nincs miért bocsánatot kérned – simogatta meg az arcomat. – Nálatok, lányoknál ez sokkal nagyobb lépés, mint nálunk, fiúknál. Nem akarlak sürgetni.

- Tudom és ezért hálás is vagyok, de rossz érzés, hogy tudom, miattam szenvedsz.

- Semmi olyan, amit ne bírnék ki – vágta rá komolykodva, majd lassan odahajolt hozzám és lágyan csókolni kezdett. – De tudod úgy is jól érezhetjük magunkat, hogy ténylegesen nem fekszünk le egymással – suttogta a számba, mikor a vágy ismét kezdett elborítani bennünket.

Nagyjából értettem, hogy mire céloz, és bár hiába voltam teljesen tapasztalatlan a szerelem terén, hajlottam rá, hogy lassú lépésekkel, de azért haladjunk előre.

- Oké – egyeztem bele. Tekintetünk összekapcsolódott, miközben a szívem őrült módjára feldübörgött, majd ezúttal én csaptam le az ő szájára és csókoltam egészen kifulladásig.

Bíztam Qhuinnben, ahogy abban is biztos voltam, hogy amennyiben bármit is soknak érzek, egy fél szavamba kerül, és azonnal leállunk. Ez hihetetlen biztonságérzetet nyújtott számomra, éppen ezért mertem lassan lehúzni róla a fekete tapadós pólóját, ami alatt felfedezhettem csodálatos, kemény izmait. Egész teste tökéletes volt, akárcsak aranybarna bőre, amin élvezettel futtattam végig a kezem.

Qhuinn visszafogta magát eközben, épp csak a köntösömet merte levenni rólam és pizsamán keresztül simogatta a hátamat és a derekamat. Tenyere nem siklott le se a fenekemre, se előre a mellemre, csak hagyta, hogy felfedezzem őt és ismerkedjek a közelségével.

Erőt és bátorságot merítettem belőle, így bár remegő kézzel, de biztosan közelítettem a bőrnadrág cipzárjához. Egy pillanatra elhúzódott tőlem, a szemembe nézett, majd féloldalas mosolyra húzta csodás ajkait, és hip-hop kibújt a nadrágjából. Alatta csak egy fekete boxert viselt, ami tökéletesen kiadta merev férfiasságának vonalát.

Volt még bennem egy adag kislányos félelem az elkövetkezőktől, de nem ellenkeztem, mikor körém fonta karjait és az ölébe húzott. Megtartva a súlyomat felmászott az ágy közepére, majd úgy fordított, hogy lábaimmal körbeöleljem a csípőjét.

Éreztem, ahogy vágya lüktetve feszül hozzám, de nem zavart. Sőt! Még jobban belehúztam magam az ölébe, hogy jobban érezzem, miközben hagytam, hogy lágy csókokkal kényeztesse a nyakam érzékeny bőrét.

Kezei lassacskán mozgásba lendültek, előbb csak a combom meztelen bőrén siklott végig, amennyi kilátszott a rövidnadrágos pizsamaalsómból, majd feljebb merészkedett és pólón keresztül alig érve hozzám, megcirógatta a melleimet. Felsóhajtottam az intenzív vágyhullámtól, ami elárasztotta a testemet, amit biztatásnak vehetett, mert a következő pillanatban elkezdte lehúzni rólam a pólót. Ezúttal nem állítottam meg, de nem is tudtam olyan ellazultan várni, hogy félig lemeztelenítsen, mint korábban.

Amint áthúzta a fejemen a felsőt, még mielőtt megnézhetett volna, eltakartam magam a kezemmel. Előrehajoltam, hogy a nyakába rejtsem céklavörösben játszó arcomat.

- Minden rendben? – kérdezte azonnal és finoman simogatni kezdte a hátamat. Ujjai végigsiklottak a gerincem mentén egészen a tarkómig, majd le a fenekemig, de ennél többet nem tett.

- Zavarban vagyok – vallottam be alig hallhatóan.

- Miért? – kérdezte ő is hasonló hangerővel, ami bensőségessé tette a szituációt.

- Mi van, ha nem fogok tetszeni neked? – kérdeztem görcsbe ránduló gyomorral.

Éreztem, amint elmosolyodik. – Kizárt dolog, hogy ne tetszenél – mondta. – Majd’ megőrülök érted.

Jólestek a szavak és hittem is neki, de volt még valami, ami nem hagyott nyugodni és tudtam, soha nem is fog, ha itt és most nem tisztázzuk.

- Sokkal szebb és csinosabb lányokkal voltál együtt, mint amilyen én vagyok – böktem ki óvatosan, mert féltem tőle, hogy ezzel majd vége lesz a romantikus hangulatnak.

Qhuinn teste meg is feszült, mikor megértette mire akarok kilyukadni, majd az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Kezeim még mindig a mellemen voltak, így nem éreztem magam annyira kiszolgáltatottnak.

- Corie… - ejtette ki a nevemet áhítattal. – Gyönyörű és csinos lányokkal voltam együtt, azt nem tagadom – mondta, mire összerezzentem, amit ő is észrevett, de folytatta tovább. – Csakhogy feleannyira sem kívántam őket, mint most téged. Nem kell látnom téged, akkor is tudom, hogy tökéletes vagy. Sokkal tökéletesebb, mint bárki, akivel korábban együtt voltam. Nem is emlékszem rájuk – vallotta be. – Nem vagyok rá büszke, de így van. Nem érdekeltek csak arra a fél órára, amit együtt töltöttünk, de te érdekelsz. Nem csak a következő percekben, hanem azután is és holnap reggel, amikor felkelünk, és mikor hazajövök a harcból. Szeretlek.

Hálásan rámosolyogtam, amiért elűzte aggodalmaim nagyját, ám hiába kezdtem volna bele egy kislitániába, hogy kifejtsem neki, mit érzek, ezért az egyszerűbb megoldást választottam.

- Én is szeretlek – mondtam ki végre, mire olyan csókot kaptam tőle, hogy még egy hét múlva is beleszédültem, mikor eszembe jutott.

- Kis lépésekkel haladunk, rendben? – kérdezte, miután vége lett és állával a kezem felé bökött, ami még mindig eltakarta meztelenségemet. – Csak szép lassan – suttogta a nyakamba, majd lágyan csókolni kezdte a kulcscsontomat. Onnan áttért a vállamra, majd visszafelé vette az irányt, aztán lefelé. Mikor elérte a kezemet, gyengéden cirógatni kezdett az orrával. Ott éreztem a mellem felső részén a karika piercingjét is, ami az alsó ajkában volt, és ami elvette az eszemet. Hagytam, hogy lassan lecsókolja rólam a kezeimet, és mikor sikerrel járt, ajkai közé vette az egyik mellbimbómat, amitől végképp elvesztem.

Hátrafeszítettem a hátam, míg ő a fenekem alá nyúlva feljebb emelt, hogy még jobban hozzám férjen. Kéjes sóhajokkal feleltem a kényeztetésre. Combjaim között a forró vágyakozás még magasabbra csapott, már alig bírtam elviselni.

- Qhuinn… - sóhajtoztam a nevét megállíthatatlanul. Beletúrtam dús hajába és közelebb húztam magamhoz.

Felemelte a tekintetét, és vad csókban forrtunk össze, miközben kezei vették át a szája korábbi helyét.

- Bízol bennem? – kérdezte két csók között, mire bólintottam, már amennyire képes voltam rá.

- Bízom – ziháltam, majd hagytam, hogy a hátamra fektessen. Kiszabadította magát combjaim béklyójából, és mellém feküdt, továbbra is simogatva és kényeztetve az egész testem.

Nem ijedtem meg, mikor egyik keze lesiklott a combomra, majd lassan a belső oldal felé kezdett kalandozni. Már alig vártam a pillanatot, hogy megérezzem ott, ahol a legjobban szerettem volna. Ruhán keresztül is óriási élmény volt. Felsikoltottam, miközben csípőm önálló életre kelve mozogni kezdett Qhuinn keze alatt, ami ráérősen simogatott továbbra is. De ez már nem volt elég!

- Vedd le rólam, kérlek – fogtam könyörgőre a dolgot, hogy minél előbb közvetlenül is megismerkedhessek a finom ujjakkal.

Qhuinn addigra már letett a lassú tempóról. Megragadta a pizsamám derekát és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Na, ha a melleim felfedésénél zavarban voltam, itt már egyenesen lángra kellett volna lobbannom a forróságtól, ami elborította az arcomat, de nem maradt rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. Amint eldobta a feleslegessé vált ruhadarabokat, azonnal rám vetette magát. Szája ismét a mellem cirógatásába kezdett, míg keze visszatért a combjaim közé.

Az első érintéstől elélveztem. A gyönyör felkészületlenül csapott le rám. Minden csepp levegő kiszorult a tüdőmből, hátam megemelkedett, ezáltal még jobban belesimultam Qhuinn csókjaiba, miközben egész testemet remegés rázta. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Egyszerűen leírhatatlan volt, ahogy Qhuinn kényeztető keze simogatott, míg én szárnyaltam.

Mikor valamennyire alábbhagyott az érzés, Qhuinn felemelte a fejét és lágyan megcsókolt, de nem hagyta abba a simogatást, csak lassított egy kicsit.

- Jól vagy? – kérdezte és csak úgy itta magába kielégült arckifejezésemet.

- Csodálatosan – pihegtem bágyadt mosollyal az arcomon.

- Lesz ez még jobb is – kacsintott rám, és mielőtt még bármit mondhattam volna, csókolni kezdett. Kezei közben ismét intenzívebb ütemre kapcsoltak, minek következményeként ismét gyűlni kezdett bennem a kitörni készülő vágy.

Meglepődtem, mikor egyik ujja utat talált magának a testembe, de izgalmas érzés volt, ezért nem állítottam meg. Lassú ütemben mozgatni kezdte bennem, míg ajkai lesiklottak a nyakamra. Szemfogával megcsipkedte az ütőeremet, mire valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Vártam, hogy belém harapjon. De nem tette meg. Helyette gyorsított a tempón, mind a combjaim között, mind a melleim fölött, így rövid időn belül ismét a csúcs közelébe jutottam. Ujjaim görcsösen markoltak a párnába a fejem fölött, ahogy ösztönösen követve a mozdulatait ringattam a csípőmet.

Érzéki hangján suttogott a fülembe, de nem értettem belőle semmit. Csak arra a hihetetlen energiára tudtam koncentrálni, ami bennem gyűlt, és ami egy pillanattal később kitört, elárasztva az egész testem. Olyan mély békességet éreztem, mint még soha és egyszerűen képtelen voltam kinyitni a szemem még azután is, hogy végképp elült a vihar és Qhuinn kedveskedő csókokat hintett a számra.

- Aludj, Kicsim – suttogta, és közelebb húzott magához, miközben nem zavartatva a meztelenségemtől, összegömbölyödtem, akár egy kiscica és mély, megnyugtató álomba merültem.

O*o*o*O

Ha addig azt hitte nehéz helyzetben van, akkor most valóságos veszélyzónába került. Qhuinn nemes egyszerűséggel az őrület határán táncolt, miközben meztelenül vonagló kedvesét nézte, aki egymás után két észveszejtő orgazmust élt át – mindkettőt az ő kezétől -, ami hihetetlen elégedettséggel töltötte el.

Miután Corie-t elnyomta az új élmények okozta fáradtság, Qhuinn-nek nem maradt más választása, mint amilyen gyorsan csak tudott, kijutni a fürdőszobába, amíg még van valami a józan eszéből. Mindazok után ugyanis, ami közöttük történt, még intenzívebbé vált az ösztön, hogy a magáévá tegye a lányt és annyi megjelölő illatot hagyjon a testén - testében -, amennyit csak tud.

De ezt még nem tehette meg! Már az is haladás volt, hogy idáig eljutottak. Esze ágában sem volt tönkretenni, amit eddig elértek, csak azért mert nem képes parancsolni a farkának. Megnyitotta hát a zuhanyt, majd azonnal alá lépett, remélve, hogy a hideg víz majd lejjebb viszi a benne tomboló őrült vágyat, de semmilyen hatással nem volt rá. Még csak meg sem érezte, annyira forró volt az egész teste.

Amint megfogta a férfiasságát, azon nyomban el is élvezett. Nem lepődött meg rajta, alig tudta visszatartani már akkor is, amikor a lánynak segített a gyönyör hullámain lovagolni.

De persze eggyel nem elégedett meg. Lassítás nélkül simogatta magát továbbra is, miközben lelki szemei előtt Corie-t látta, ahogy alatta fekszik. Elképzelte, hogy nem a saját tenyerét pumpálja, hanem a lány puha, selymes és nedves lába közét, miközben kezei a mellén kalandoznak. Egy percen belül jött a második orgazmusa, de még azután is olyan kemény maradt, akár az acél.

Másik kezével nekitámaszkodott a fekete csempének, lehajtotta a fejét és behunyt szemmel folytatta a fantáziálást. Felidézte magában milyen volt megérinteni Corie-t a legérzékenyebb pontján, hogy mennyire vágyott rá, hogy érezze az ízét, majd mikor eszébe jutott, ahogy az ujjával beléhatolt, egész teste megfeszült. Akarta őt! Miközben magja a falra lövellt, azt képzelte, hogy a lányra élvez rá. A hasára, a mellére…

Istenem, újabb és újabb orgazmusok rázták meg a testét, de a vágy, hogy Corie-val legyen, hogy ténylegesen szeretkezzen vele, nem akart csillapulni.

Hányszor kötött ki a fürdőszobában hasonló érzésekkel az elmúlt napokban? Már össze sem tudta számolni. Első este is… A lány békésen aludt mellette, biztonságban érezte magát, és fogalma sem volt róla, hogy Qhuinn mennyire nem bírt másra gondolni, csak a szexre… Az éjszaka kellős közepén azonban, mikor arra ébredt, hogy merev vesszője a lány fenekéhez nyomódik és már elkezdte ütemesen hozzá is dörzsölni magát, megrémült.

Akkor menekült először a zuhanyzóba. És azóta szinte már a második otthonává vált, ahol pillanatnyi megnyugvást kaphatott a következő meredek túra előtt, ahová Corie közelségében jutott. Mocskos gazembernek érezte magát, amiért ezt műveli a lány háta mögött, de ez még klasszisokkal jobb volt, mint szembesíteni azzal, hogy mire vágyik.

Isten tudja hányadik orgazmusa után, mikor már ő maga is úgy érezte, nem bírja tovább, elzárta a vizet és maga köré tekert egy vastag törölközőt. Szüksége volt egy percre, mielőtt visszament volna a szobába, ahol Corie meztelenül aludt a takaró alatt.

Belenézett a széles tükörbe és megérintette a könnycsepptetoválást a bal szeme alatt. Eszébe jutott, hogy nem szabad ember, mert felelősséggel tartozott Johnért és először azóta, hogy kinevezték életőrnek, elszorult emiatt a torka. Corie megérdemelte volna, hogy valaki olyannal legyen, aki teljesen neki tudja szentelni magát. De Qhuinn ezt sohasem tehette meg. Számára John volt az első, és mindig is annak kellett lennie, ha jól akarta végezni a munkáját. Márpedig jó akarta. Nem azért vállalta el, hogy megússza a börtönt. Nem az vezérelte, hogy kibújhasson a büntetés alól, amit Lash megölése okán szabtak volna ki rá, hanem azért, mert szerette a barátját és bármikor újra ölt volt érte.

Lash különben is túlment minden határon, amikor felemlegette mindazt, ami abban a lépcsőházban Johnnal történt. Az, hogy az átváltozása előtt, amikor még képtelen volt megvédeni magát és olyan egyedül volt, akár a kisujja, egy emberi férfi bántalmazta… Qhuinn puszta kézzel is képes lett volna széttépni Lash-t, aki tudomást szerzett róla és feltett szándéka volt világgá kürtölni. Aztán amikor a két fiú egymásnak ugrott, hogy ököllel oldják meg a helyzetet, Qhuinn csak arra tudott gondolni, mit tehetnének, hogy John titka továbbra is titok maradhasson. És akkor a Sors teremtett számára egy lehetőséget.

Vörös köd ereszkedett az agyára, ahogy meglátta, amint Lash a falhoz szorította Johnt és a fiú a rátörő szörnyű emlékek hatására teljesen lefagyott és nem tudott mit tenni, mikor az a nyomorult gazember megpróbálta lehúzni róla a nadrágját… Qhuinnben ott elpattant valami.

És a következő pillanatban már Lash felett állt, aki a padlón feküdt átvágott torokkal.

Megrázta a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Nem volt épp megfelelő az időpont ahhoz, hogy élete egyik legszörnyűbb tettén filozofáljon, mikor a lelki társa az ajtó mögött aludt.

Corie…

Biztosan tudott arról, ami akkor történt, de egyszer sem hozta szóba a beszélgetéseik alatt. Na, nem mintha Qhuinn annyira fel szerette volna emlegetni a dolgokat, de emiatt csak még jobban szerette a lányt. Ahogy azért is, mert a családjáról sem faggatta soha. Qhuinn persze tudta, hogy nem hallgathatnak róluk a végtelenségig, de azért megpróbálhatta.

Mikor végre megtörölközött és sikeresen rájött, hogy nem vitt be magával másik boxert, cifra káromkodás hagyta el a száját. Nem feküdhetett le Corie mellé meztelenül. Azzal alighanem alaposan lesokkolta volna.

Óvatosan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és kikukkantott, hogy lássa a lány alszik-e még. Szerencséjére aludt. Ugyanott, ugyanabban a pózban, amiben hagyta. Nem mert hosszasan ránézni, mert máris érezte, hogy a vére forrni kezdett, különösen, hogy ezúttal mindketten teljesen meztelenek voltak.

Amilyen gyorsan csak tudott, a gardróbhoz sietett, magára kapta az első alsónadrágot, amelyik a kezébe került és közben jót mulatott magán. Úgy osont a saját szobájában, akár egy betörő és mindezt egy nő miatt.

Akárhogy is nézte, ez kibaszottul szánalmas dolog volt tőle.