18. fejezet - Ösztönök

Sziasztok!

Meghoztam a fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a türelmeteket!:):)

Imádlak titeket!!!:D:D

Jó olvasást mindenkinek!:)

Qhuinn úgy érezte magát, mintha befeküdt volna egy kandallóba és éppen nyárson sütögetnék. A vastag takaró, amivel bebugyolálta mindkettejüket alvás előtt, egészen a nyakukig fel volt húzva, ráadásul még Corie tűzforró teste is hozzápréselődött – ami természetesen egyáltalán nem zavarta, sőt!

Mikor lefeküdtek aludni, a köntös mindkettőjükön rajta volt, de alvás közben lekerültek róluk a felesleges ruhadarabok. Ezek után Qhuinn már meg sem lepődött rajta, hogy az egyik keze Corie feje alatt volt, akár egy kispárna, míg a másik a lány mellét fogta. Tenyerében érezte a feszes kis mellbimbót, amitől férfiassága azon nyomban megrándult és még jobban Corie fenekéhez préselődött. Óvatosan megmozdította a kezét, hogy megsimogassa, mire a lány felsóhajtott álmában. Ez az erotikus kis megnyilvánulás még jobban beindította Qhuinnt, aki már aligha lett volna képes visszafogni magát.

Orrával félresöpörte a kósza tincseket a kecses nyakból és lágy csókokkal kezdte hinteni a hihetetlenül puha bőrt. Szemfogai megnyúltak a szájában, ahogy végighúzta őket a lány ütőerén, és magába szívta észbontó illatát.

Corie akkor kezdett ébredezni. Qhuinn nem hagyta abba a kényeztetést, mire a lány lassan felé fordult a takaró alatt és rá emelte álomittas szemeit.

- Jó reggelt! – mosolyodott el.

- Neked is jó reggelt! – csókolta meg Qhuinn késlekedés nélkül, majd lerúgta magukról a takarót és saját testével fedte be a lányét. Nem kaphatott belőle eleget. Ahogy eszébe jutott mindaz, amit pár órája csináltak… Alig akarta még mindig elhinni, hogy valóban megtörtént. Ő sosem volt az a fajta férfi, aki rózsaszínben látta a világot, de mikor Corie-ban volt és hallotta élvezettel teli nyögéseit, hát bizony minden megváltozott körülötte.

Enyém.

A már jól ismert érzés úgy söpört át rajta, mint egy hurrikán. Megborzongatta a lelkét és egész teste beleremegett, miközben a szeretett nő fölött volt és mohón falta az ajkait. – Muszáj volt újra szeretkeznie vele. Belehalt volna, ha nem teheti meg.

Corie hasonló véleményen volt, mert becsúsztatta kettejük közé apró kis ujjait és kipirult arccal ráfonta őket kemény férfiasságára. Qhuinn ajkai szétnyíltak a gyönyörtől, amit érzett és egy pillanatra azt hitte, el is élvezett, annyira erőteljes hullámok vonultak végig benne. Szerencsére azonban nem így történt, de így is érezte, mennyire közel van hozzá.

Kezét ő is becsúsztatta maguk közé és érzékien simogatni kezdte a már nedves szirmokat. Férfi önérzetét elégtétellel töltötte el, hogy a lány ennyire vágyik rá, hogy nem csak a lelke, de a teste is őrülten kívánja.

Ösztöne azt diktálta volna, hogy azonnal tegye a magáévá, hogy tárja még szélesebbre a lábait és azonnal hatoljon belé, de bármennyire is nehezére esett, nem tette meg. Még nem! Nem tudhatta, a lány érez-e még fájdalmat, ezért nem vethette rá magát, akár egy vadállat. Oh, Istenem, pedig mennyire vágyott rá!

Corie tengerkék szemeiben észrevette az orgazmus előjeleit. Homályossá váltak és buján csillogtak, miközben a szemébe nézett. Légzése zihálássá vált, teste Qhuinn kezének ritmusára mozgott, és mikor a fiú egyik ujja elmerült a nedves nyílásában, hátrafeszítette a fejét és teli torokból felnyögött. Kis keze még mindig a férfiasságán járt, de már jóval lassabb és egyenetlenebb ütemben, ahogy a saját gyönyöre egyre közelebb óvakodott hozzá. Majd mint egy lecsapni készülő vadállat, hirtelen elragadta a lányt, aki egész testében remegni kezdett.

Qhuinn élvezettel itta magába a látványt. Az, hogy láthatta az arcán eluralkodó földöntúli mámort, jobban felizgatta, mintha órákig szeretkeztek volna egyhuzamban. Na, nem mintha attól függetlenül azt megvetette volna. Szó sincs ilyesmiről.

Miután valamelyest megnyugodott és levegő után kapkodva kinyitotta szemét, Qhuinn mélyen a szájába csókolt.

- Csodálatos vagy, amikor elélvezel – mondta rekedten.

- Te pedig gonosz… amiért elvontad… a figyelmemet magadról – zihálta a lány.

- Nem tudom, miről beszélsz – játszotta az értetlent, pedig nagyon is tudatosan csinálta. Azt akarta, hogy jó legyen a lánynak, még akkor is, ha ő már alig bírta visszafogni magát.

Corie kihasználta a pillanatot, hogy nem olyan éber, mint szokott lenni és a hátára fordította, majd átlendítette a lábát a csípőjén. Arcán azon nyomban megjelentek a piros foltok, amik elárulták, mennyire zavarban van a helyzettől, de nem hátrált meg.

Mielőtt még Qhuinn kigyönyörködhette volna magát a meztelen test látványában, Corie előre hajolt és megcsókolta. Bizonytalannak tűnt, miközben önbizalmat keresve feltérképezte a száját és a mellkasát simogatta, de Qhuinn hagyta neki, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Mégis, mikor remegő kézzel megfogta kemény férfiasságát, megállította, mielőtt még ráülhetett volna.

- Corie… - zihálta Qhuinn megfeszülő izmokkal. Fájdalmas erőfeszítésébe került, hogy ne rántsa azonnal magára, de tudnia kellett, hogy már nem érez fájdalmat.

- Sssh… - pisszegte le a lány. – Már jól vagyok. Minden rendben – suttogta vágyakozva, majd megmozdította a csuklóját, jelezve, hogy szeretné, ha elengedné végre.

Qhuinn megtette, aztán lágyan fogva a csípőjét figyelte, amint a lány egybeforrasztja a testüket. Ezer és egymillió lánnyal volt már együtt, a létező összes pózt és lehetőséget kipróbálta már, de még sosem érzett ehhez foghatót. Látni, hogy a lány nedveitől csillogó férfiassága eltűnik a lágy redők között, aztán majdnem teljesen megjelenik, miközben Corie lovagolt rajta… az egekig tornázta a vágyát. Nem is bírta sokáig visszafogni már így is feszülő magját. Alig néhány mozdulat után megszorította kissé a gömbölyű csípőt és kicsit gyorsabb ütemre ösztönözte. Teste megfeszült és a következő pillanatban élete második legnagyobb orgazmusa rázta meg a testét. Az elsőt pár órája élte át, amikor először élvezhetett a lányba.

Hiába az észvesztő gyönyör, teste továbbra is készen állt a folytatásra, sőt, inkább követelte, hogy ne hagyják abba. Felült és mélyen az ölébe húzta Corie karcsú derekát, majd ajkaival a nyakát csókolgatta és élvezettel hallgatta, ahogy a lány egyre-másra a nevét nyögi.

Kezét végigfuttatta a mellén, majd egészen odáig siklott, míg el nem érte azt a helyet, ahol a testük eggyé vált.

- Qhuinn! – kiáltott fel Corie, mikor megérintette a csiklóját. A kemény is gomb feszes volt és olyan nedves, amilyennek még sosem érezte. Simogatni kezdte, de közben a pumpáló mozgást sem hagyta abba.

- Élvezz nekem, Corie – suttogta a szájába két csók között. – Had lássam, ahogy elmész. - Alig néhány pillanatba került, az apró test remegni kezdett és megfeszült. – Ez az – nyögte Qhuinn elragadtatottan, de egy percre sem állt le.

A lány heves orgazmusának összehúzódásai nála is megtették a hatásukat. A hüvely ritmusára élvezett el ő is, miközben felkiáltott és még jobban magához szorította. Mikor vége lett a rohamnak, továbbra is kemény maradt, de úgy érezte már így is a kelleténél jobban lefárasztotta a lányt. Óvatosan le akarta emelni magáról, de Corie nem hagyta magát. Belekapaszkodott a nyakába és miközben még mindig lihegett az átélt élvezettől, vágymámoros tekintetét az övébe fúrta.

- Ne fogd vissza magad – suttogta. – Tudom, hogy szenvedélyesebben akarod, és én is úgy akarom.

Qhuinn meglepődött ezen a kijelentésen, de nem hagyta, hogy ez meg is látszódjon rajta. Valóban hevesebben szerette a szexet, ennél jóval hevesebben, de nem gondolta volna, hogy Corie is arra vágyik. Főleg nem ilyen kevéssel az első együttlét után.

A lány, mintha csak meghallotta volna gondolatait, folytatta.

- Nem fogok összetörni – mondta és megcsókolta. – Csak légy velem úgy, ahogy szeretnél.

Ezek után, hogy szinte engedélyt kapott, Qhuinnben minden eddigi józanész felszívódott. Az ösztönök átvették felette az irányítást, miközben maga alá fordította Corie-t, de közben vigyázott rá, hogy ne csússzon ki belőle. Majd mikor már a hátán feküdt, vadul megcsókolta. Ezúttal nyoma sem volt a kedvesen lágy simogatásoknak, most a kőkemény szex ideje jött el, amire Qhuinn már valóban vágyott. Élvezte ő a gyengédséget is Corie-val, de nem az volt az igazi természete. A benne csörgedező harcos vér vadságot és hevességet akart. És Qhuinn már nem akarta visszafogni azt.

Heves mozdulatokkal kezdett el mozogni a lányban, aki már az első előrenyomulásnál felnyögött a kéjtől és felvéve vele az ütemet, ringatni kezdte a csípőjét.

Qhuinn belemarkolt a feszes combokba és még szélesebbre tárta őket, hogy jobban hozzáférjen, a lány pedig egyáltalán nem tiltakozott. Élvezettel nyögdécselt és sóhajtozott a fiú alatt, egészen addig, míg a végső gyönyör ki nem tört a testükből és a túláradó érzelmek elültével egymásba gabalyodva el nem terültek az ágyon.

O*o*o*O

Az Őrző szélesen elmosolyodva cirógatta a kezében tartott kismadár selymes tollait. Végre megtörtént az, amire oly’ régóta várt. Az emberi lány, aki még majdhogynem gyermek volt, és a jövő egyik legnagyobb harcosa egymásra talált. Előre látta, hogy így lesz. És azzal is tisztában volt, hogy mindez milyen következményekkel jár a faj jövőjét tekintve.

Most már volt esélyük. Nem sok, de jóval több, mint ami eddig megadatott számukra.

Egy utolsó simítás után útjára bocsátotta a kis cinegét és elindult a kert közepén álló szökőkút felé. Örömét beárnyékolta az elkövetkező szenvedések és fájdalmak előérzete, de hiába tudta, mi fog történni, nem tudott mit tenni. Nem volt joga megakadályozni. Ő csak annyit tehetett, hogy elindítja a lányt azon az úton, melyen járnia kellett, és magában imádkozott, hogy minden rendben legyen.

De oly’ sok buktató keresztezte azt az utat…

Leült a szökőkút fehér márványára és lehajtotta a fejét.

- Ne! – lehelte alig hallhatóan, pedig majdnem teljesen egyedül volt. Érezte néhány kiválasztott jelenlétét a szentélyben ugyan, de ők nem léphettek be a magánlakosztályába az engedélye nélkül.

Az azonban, amit hirtelen megérzett a levegőben, megrémisztette. Nem akarta, hogy megtörténjen, de tudta, mégis úgy lesz. Szeretette volna megkérni az apját, hogy segítsen neki és a fajnak, melyet ő hívott életre, de nem tehette. Neki is megvoltak a korlátai, melyeket nem léphetett át büntetés nélkül. Márpedig esze ágában sem volt kihívni maga ellen a Sorsot. A testvére, az Omega megtette, és lám mi lett belőle. Eljátszotta az esélyét, hogy leigázza a vámpírokat.

Legalábbis ha minden a tervek szerint alakul… De ebben az Őrző sem lehetett teljesen biztos. A dimenziókon átnyúlva belenézett ugyan a jövőbe, de az még nem körvonalazódott teljesen. Számtalan esemény és döntés határozta meg, hogy milyen véget ér minden.

Annyi azonban már most bizonyos volt: minden azon az emberi gyermeken múlik, és azon, képes-e megbirkózni mindazzal, ami készülőben van…

O*o*o*O

Úgy éreztem ezer év is eltelt, mire végre normálisan kaptam levegőt. A tüdőm égett és az izmaim is fájtak itt-ott a testemben, de mind megérte! Egyszerűen káprázatos volt, amit az elmúlt… fogalmam sincs mennyi időben együtt csináltunk.

És az, hogy végre megtapasztalhattam Qhuinn igazi énjét, vad természetét, csak még boldogabbá tett. Bevallom, féltem tőle, hogy talán nem leszek képes elviselni, amit kapok, de ez… Hihetetlen volt! Méghozzá a szó legnemesebb értelmében.

Akár egy kiscica, dorombolva fordultam oda hozzá és hajtottam a fejem a mellkasára, miközben élvezettel cirógattam a hasán lévő izomkockákat.

Qhuinn fantasztikus szerető volt! Ezt még úgy is ki mertem jelenteni magamban, hogy nem volt összehasonlítási alapom. El nem tudtam volna képzelni, hogy van férfi, akinek a karjában boldogabb lettem volna. Ennél jobb sosem lehet egy embernek!

- Jól vagy? – hallottam meg a kásás hangot, mire elmosolyodtam és felemeltem a fejem, hogy ránézhessek.

- Remekül vagyok – válaszoltam.

- Nem voltam durva? – aggodalmaskodott, mint mindig, ha velem volt. Persze másokkal sem volt vadállat, de értem különösképpen aggódott, szinte állandóan. Talán a törékeny ember mivoltom miatt…

- Egyáltalán nem – ráztam meg a fejem és éreztem, hogy a vér ismét az arcomba tódul. – Csodálatos voltál.

Ajkain feltűnt az imádnivaló mosolya.

- Valóban? Mégis mennyire voltam az?

Pipacsvörös arcomat a mellkasába rejtettem zavaromban, mire megragadott a derekamnál fogva és magára húzott. Tetőtől talpig rajta feküdtem, és most először tűnt fel igazán, hogy mennyivel nagyobb, mint én. Mellkasa olyan széles volt alattam, akár egy párna, karjain csak úgy dagadtak az izmok, akárcsak kockás hasán.

- Szóval? – kérdezte, miközben ránk húzta a takarót, hogy ne fázzunk.

- Észbontóan csodálatos voltál – adtam meg magam, de arcomat a nyakába hajtottam.

Az egész testem beleremegett, mikor nevetni kezdett.

- Na azért… - vágta rá. Kezei a derekamra siklottak és lágyan cirógattak, mire már kénytelen voltam felemelni a tekintetemet. Qhuinn széles mosolya és csillogó szemei teljesen elvarázsoltak. Sosem gondoltam volna, hogy létezhet valaki, aki ennyire tökéletes.

Ujjaim hegyével cirógatni kezdtem az arcát, a szeme alatt lévő vörös könnycsepptetoválást, az ajkában lévő karika piercinget… És egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával. Úgy éreztem, minden pillanatban vele kell lennem, a karjaiban, közel hozzá…

- Miért nézel így? – kérdezte.

- Hogy?

- Mint aki még sosem látott – válaszolta, mire elmosolyodtam.

- Ilyennek még tényleg sosem láttalak.

- Milyennek?

- Ilyen elégedettnek – pirultam bele ismét a mondandómba.

- Na, és ez vajon kinek köszönhető? – vigyorodott el és kezét lecsúsztatta a fenekemre. Megborzongtam a birtokló érintéstől.

- Szeretlek – sóhajtottam fel, majd odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.

- Én is téged – érkezett az azonnali válasz. Annyira szerettem, hogy sosem kellett unszolni, hogy kimondja. Emlékszem Bianca mennyit panaszkodott, hogy a fiúi csak nagy ritkán vallották be az érzéseiket. Bianca… Vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy mit tettem? Alighanem kiugrana a bőréből örömében, akárcsak Sam. Aztán persze lerohannának a kérdéseikkel. Minden apró részletről kíméletlenül kifaggatnának, de én nem bánnám. Szívesen mesélnék nekik Qhuinnről és mindarról, ami közöttünk történt.

Még emlékeztem, mikor Bia első alkalmát beszéltük meg. Ezer éve volt már, az igaz – alig volt tizenöt éves, amit én nagyon helytelenítettem, de barátnőm már csak ilyen volt, túl akart esni rajta -, de minden szavára emlékeztem. Számára közel sem volt olyan jó emlék a szüzessége elvesztése, mint nekem. Talán mert nem a megfelelő fiút választotta.

Erről hirtelen eszembe jutott valami, amit még nem tudtam. Qhuinn szemébe néztem és megkérdeztem:

- Kivel vesztetted el a szüzességed?

Kedvesem meglepetten nézett rám, majd kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Ez most, hogy jutott eszedbe? – kérdezett vissza.

- Csak kíváncsi vagyok – válaszoltam őszintén.

- És ez a megfelelő időpont, hogy ezt megbeszéljük? – vonta össze a szemöldökét, mire megrántottam a vállam.

- Ez is van olyan jó, mint bármelyik másik – mondtam. – A múltunk elől nem tudunk elmenekülni, úgyhogy inkább essünk túl rajta.

- Hát jó… - sóhajtott fel, de láttam rajta, hogy jobban örült volna, ha ez a téma nem kerül előtérbe, mondjuk soha. – Marnának hívták, és közvetlenül az átváltozásom után történt.

Igen, azt tudtam, hogy akkor történt, bár a lány nevére már nem emlékeztem.

- És milyen volt? – érdeklődtem tovább.

- Corie, szerintem hagyjuk ezt… - mondta bizonytalanul, de megráztam a fejem tiltakozásképpen.

- Szeretném tudni – mondtam. – Csak ezt az egyet. A több… nem tudom, hányszáz kalandod nem érdekel, de ez az egy igen. Te tudod, nekem milyen volt az első, mert te voltál az elsőm, és én is szeretném tudni a tiedet.

Nem sok logika volt abban, amit mondtam, de Qhuinnt meggyőztem vele. Bár egyelőre magam sem nagyon értettem, miért is vagyok annyira kíváncsi ezzel a témával kapcsolatban.

- Oké, legyen – adta meg magát végül és kicsit feljebb tornázott mindkettőnket az ágyban, de még mindig nem engedte, hogy lekászálódjak róla. Na, nem mintha nekem ez egyáltalán eszembe jutott volna. A legtökéletesebb helyen voltam, ahol csak lehettem. – Mit akarsz tudni? – kérdezte.

- Mindent – vágtam rá hevesen. – És az átváltozásodra is kíváncsi vagyok.

- Hát arról nem tudok sokat mondani, csak hogy rohadtul fájt – komorult el az arca az emlékek hatására. – Azt kívántam, bárcsak meghalnék, aztán a helyzet csak még rosszabb lett. Úgy éreztem, mintha minden csontom szilánkosra törne, aztán újra összeforrna… Marna volt az, akiből ittam, mikor eljött az ideje – magyarázta, de közben minden rezdülésemet figyelte, hátha olyat mond, amitől rosszul érezném magam. – Ő is az elit tagja, nagyon tiszta és erős a vére – folytatta -, éppen ezért kérte meg őt az apám. Azt remélte, hogy… - Mondat közben akadt el a hangja, mintha csak egy régi lemezjátszó lenne. Nem kellett kimondania, anélkül is tudtam. Az apja azt remélte, hogy az átváltozásával majd megváltozik Qhuinn szeme és nem fog kilógni a sorból. Tévedett.

Ujjaim hegyével megsimogatta a szeme alatt, jelezve, hogy tudom és folytassa nyugodtan, mire ismét felsóhajtott és beszélni kezdett.

- Nappal lett, mire az átváltozásom befejeződött, ezért Marnának és az apjának is nálunk kellett aludni. Marna megígérte, hogy majd visszaoson és úgy is tett. Mikor végeztem a zuhanyzással ott volt a szobámban, az… az ágyamban várt rám…

Nyeltem egy nagyot, ahogy elképzeltem a jelenetet, és elöntött a féltékenység, de hallani akartam a többit is.

- Corie… - szólalt meg bizonytalanul, mikor megérezte, amit én, de közbeszóltam.

- Mond tovább – kértem.

- Miért? – kérdezte. – Ugyan mi értelme annak, hogy ezt elmesélem? Érzem, hogy mennyire fáj már csak az is, hogy elképzeled. Miért teszed ezt magaddal?

- Mert tudni akarom – vágtam rá hevesen. – Tudnom kell.

- Miért? – ismételte meg, de csak a fejemet ráztam.

- Kérlek, folytasd.

Pár pillanatig csak nézett, majd beadta a derekát.

- Jól van… - mondta. – Ott volt az ágyamban, aztán lefeküdtem vele – jelentette ki érzelemmentes hangon. Azt hitte, ennyivel el is van intézve a dolog, de eszem ágában sem volt ennyiben hagyni.

- Qhuinn – leheltem a nevét kérlelően. – Tudni szeretném mi történt pontosan.

- Akkor áruld el az okát.

- Nem tudom – vallottam be őszintén. – Én csak… talán szeretném ezt az egy dogot tudni rólad.

- Sok mindent tudsz rólam – vágta rá értetlenül.

- Hétköznapi dolgokat igen, de személyeset nem – javítottam ki. – Nem beszélsz nekem a családodról, a gyerekkorodról. – Éreztem, hogy egész testében megmerevedik alattam, de nem hagytam abba. – Nem is kérlek arra, hogy minderről számolj be, mert tudom, hogy nem akarsz. De valamit mégiscsak tudni szeretnék. Ezért kérdezek olyat, amit képes vagy elmesélni nekem.

Szavaim után csend telepedett közénk. Qhuinn elgondolkozott mindazon, amit mondtam, majd felsóhajtott.

- Nem akarok a múltamról beszélni.

- Igen, tudom – mondtam. – Nem is kérlek rá.

- De ha Marnáról mesélek, azzal fájdalmat okozok neked – nyögte elkínzottan.

- Ez fontos esemény volt az életedben, nem? – Bólintott. – Éppen ezért szeretnék tudni róla. Kérlek, meséld el.

- Jól van – mondta aznap már sokadjára. – Mikor megláttam őt az ágyamban… meztelenül… képtelen voltam másra koncentrálni. A frissen átváltozott férfiak másra sem tudnak gondolni, mint a szexre. Bármilyen lány is lett volna ott, biztosan megkívántam volna, már csak a biológiai ösztönök miatt is – magyarázta, mire bólintottam és próbáltam nem elképzelni, ahogy egy csinos, sőt, szexis lány meztelenül fekszik Qhuinn ágyában.

- És aztán mi történ? – kérdeztem.

- Mikor túljutottam a megjelenése okozta sokkon, odamentem hozzá és… lefeküdtem vele – mondta, majd mielőtt újra noszogatni kezdtem volna, hogy részletesebb legyen, folytatta magától. – A testem tudta mit és hogyan kell tennie, bár azt hiszem, nem voltam ideges. Túlságosan is vágytam a szexre ahhoz, hogy gondolkozzak. Ahogy a többiektől hallottam, ez normális olyankor.

- És ő… Jó volt vele? – kérdeztem, miközben küzdöttem az arcomat eluraló pirosság ellen.

- Igen – bólintott rá Qhuinn, mire megugrott a szívem. – De közel sem annyira jó, mint veled – tette hozzá azonnal, mire elmosolyodtam.

- Találkoztál vele azóta? – kérdeztem tovább.

- Nem – rázta meg a fejét. – Ez csak egy egyéjszakás dolog volt. Jól éreztük magunkat és kész.

- Értem – bólintottam rá, de közben próbáltam feldolgozni mindazt, amit megtudtam.

- Tulajdonképpen te vagy az első és egyetlen, akivel többször is voltam – vallotta be, mire elfintorodtam.

- És ettől most jobban kellene éreznem magam?

- Határozottan – vágta rá vigyorogva, majd ismét komoly lett. – Mióta ismerlek, senki sem képes felizgatni, csak te. Egyedül rád vágyom. – Kezei ismét a fenekemre csúsztak és miközben egyhelyben tartott, a csípőjét félreérthetetlenül mozgatni kezdte alattam.

Számtalan orgazmus után az ember azt hinné kimerültünk és egy időre képesek vagyunk elvonatkoztatni a szeretkezéstől, de mégsem. Qhuinnből sosem volt elég és erre a következő percekben, órákban valóban rá is ébredtem.

Rossz hír!:(

Sziasztok!

Sajnálatos módon ezúttal rossz hírrel jövök.

Előre nem látható okok miatt kénytelen vagyok a heti frisst két hétre áttenni, ugyanis hamarosan kifogyunk az előre megírt fejezeteimből és sajnos nem tudom megmondani, hogy mikor lesz időm újat írni, tényleg semmi időm nincs.:S

Ezt ti is láthattátok, hiszen a komikra is jó pár napos késésekkel tudok csak válaszolni sajnos.:S:S

A munkám is nagyon lefoglal és a magánéletemben is változások álltak be, így teljesen el vagyok havazva…:S:S

Remélem, megértitek, és azért az olvasóim maradtok, mert nem szeretném abbahagyni a történetet, főleg nem most, mikor a közepén vagyunk, de nem tudom még hogyan is lesz…:S:S

Tehát mostantól kéthetente lesz friss, pénteken. A következőt augusztus 24-én hozom.

Előre is köszönöm a megértést!

Puszi, ZoeH

 

17. fejezet - Egy pár

Sziasztok!

Meghoztam a fejezetet amire azt hiszem elég régóta vártok. :P

Éppen ezért sok komit szeretnék! :D:D

Jó olvasást mindenkinek!:)

Hogy biztos voltam-e magamban? Nem! Hogy akartam-e? Igen. Hogy készen álltam-e rá? Jó kérdés!

Ilyen és ehhez hasonló kérdések zakatoltak a fejemben, miközben a hatalmas jakuzziban ültünk összefonódott tagokkal és lágyan, finoman csókolóztunk.

Napok óta agyaltam már rajta, hogy meg kellene lépni azt a bizonyos lépést, amitől is egy nő végre valóban nőnek érezheti magát, de amíg egy icike-picike kétely is volt bennem, nem akartam előhozakodni Qhuinn-nek vele. Így hát, maradt a néma párbaj saját magammal, amiből ki került ki győztesként? Passz, de tuti, hogy nem én!

Közelebb húzódtam kedvesemhez és beletúrtam nedves tincseibe, melyek a tarkójához lapultak. Eljátszadoztam velük egy ideig, tovább húzva a döntésemet. Ha otthon lettem volna, vagy csak felhívhattam volna a barátaimat, hogy megbeszéljem velük, mégis mi tévő legyek, sokkal könnyebb helyzetben lettem volna. Persze voltak itt is olyanok, akiktől kérhettem volna tanácsot, de nekem akkor Biancára és Samre volt szükségem. De ők ki tudja hol voltak éppen… És én hol voltam éppen…

Jobb lehetőség híján elképzeltem magamban a szituációt. Ismertem mindkettejüket, tudtam mit mondanánk. Olyan heves bólogatással biztatnának, hogy félő lenne, leesik a fejük.

Tovább folytatva a néma vizualizálást, hogy biztos legyek a dolgomban, még a hangjukat és szavajárásukat is elképzeltem.

- Ugyan már kislány! Mire fel ez a nagy vacillálás? Jó pasi, és már tényleg rád férne egy kis kufircolás.

Sam sosem rejtette véka alá a véleményét, bármennyire alpárinak is tűnt egyszer-egyszer. De Bianca sem volt sokkal jobb nála.

- Gyerünk, Corie, teperd le! Mire várnál még? Egy ilyen lehetőség egyszer adódik az életben. Szeret téged meg te is őt. Mit meg nem adnék egy ilyen csávóért!

Ezt persze mélyről jövő sóhajjal, sóvárgással a szemében mondaná, de azért ő maga lökdösne Qhuinn karjába.

Igen, barátaim teljes mellszélességgel támogatnának életem egyik legnagyobb döntésének meghozatalában. A szüleim persze épp ellenkezőleg tennének. Ők nem hittek a házasság előtti szexben és próbáltak engem is úgy nevelni, hogy így gondolkozzam. Nem mondom, hogy teljes sikerrel jártak volna, de annyit legalább sikerült elérniük, hogy én nem feküdtem le mindenkivel, aki szembejött velem az utcán, mint néhány korombeli lány.

És most ugyebár Qhuinnről volt szó, akit ha megláttam, már attól forrni kezdett a vérem és olyan heves vágyat váltott ki belőlem, amilyet soha az életben el sem tudtam volna képzelni. Hogy az ágyban töltött, közös simogatásokkal és egymás felfedezésével töltött időt már ne is említsem. Jobban bíztam benne ilyen rövid idő elteltével is, mint bárki másban.

Akartam őt! Méghozzá ma este!

- Akarlak – sóhajtottam fel két csók között, mire Qhuinn kissé elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Úgy érted…

- Igen – bólintottam rá. – Szeretlek és kívánlak. És nem akarok tovább várni.

A különböző színű szemek fellángoltak szavaim hallatán, majd a következő pillanatban olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy még másnap is beleremegtem, mikor eszembe jutott.

Nem maradtunk sokáig a vízben. Bejelentésem után egyikünk sem akarta túlzottan elhúzni a dolgokat, így kiszálltunk a jakuzziból és miután megtörölköztünk, bebújtunk az ágyba. Ruhákkal nem bajlódtunk, mi értelme is lett volna, mikor úgysem maradtak volna rajtunk pár pillanatnál tovább…

Qhuinn kényelmesen elhelyezkedett a combjaim között, de ennél többet nem tett. Nem vetette rám magát, nem gyűrt maga alá, hogy azonnal bennem legyen… Finoman kóstolgatta ajkaimat, miközben kezei lágyan jártak a testemen, mintha csak most fedezné fel azt először. Pihefinomságú cirógatásokkal simogatta a melleimet, majd a hasamat és a combom külső részét és egy cseppet sem sürgette az egyesülésünket.

Sóhajtozva élveztem, hogy a nyakamat csókolgatja, majd szemfogával meg is csipkedte egy kicsit a vénámat, mire tetőtől talpig megremegtem és vágyakozva felnyögtem, de nem harapott meg. Helyette inkább lejjebb vette az irányt és szájával kezdett felfedezőútra indulni rajtam. Csodálatos ajakival kényeztette feszülő halmaimat, különös figyelmet szentelve a hegyes kis csúcsoknak, amivel már tényleg kezdte igazán elvenni a maradék józan eszemet is.

- Qhuinn – sóhajtottam a nevét, mikor végigsiklott a hasamon és megérkezett a legérzékenyebb pontomhoz. Remegve emeltem meg a csípőm, jelezve, hogy mennyire vágyom rá, mire elégedetten felvigyorgott az arcomra. A következő pillanatokban az egész mennyország kitárult előttem, én pedig csak szárnyaltam és szárnyaltam, miközben Qhuinn kényeztető nyelve felfedezte nőiségem középpontját, és egyre magasabbra repített a felhők közé.

Mikor végre képes voltam levegőt venni és zihálva elernyedtek az izmaim, Qhuinn felmászott hozzám és elégedetten a szemembe nézett, majd azonnal csókolni kezdett.

- Csoda vagy – suttogta közben. – Képtelenség betelni veled.

- Ahogy veled is – sóhajtottam fel, mikor ujjai simogatni kezdek ott, ahol egy perce még a szája volt. – Ne! – toltam el a kezét egy perc múlva, épp mielőtt még ismét elmerültem volna a mámorban.

- Mi a baj? – kérdezte meglepetten, de közben hagyta, hogy a hátára fordítsam és fölé kerüljek.

- Nincs baj – mosolyogtam rá. Odahajoltam a szájához és ezúttal én csókoltam meg őt, legalább olyan szenvedélyesen, ahogy ő engem.

Nem állított meg, mikor a szájától átvándoroltam a nyaka oldalára, de még akkor sem, amikor a kulcscsontját vettem célba. Egyenesen haladtam lefelé, mert feltett szándékom volt kényeztetni egy kicsit a tényleges szeretkezésünk előtt. Csókokkal hintettem be az egész mellkasát, és élvezettel simogattam a kemény izmokat a bársonyosan sima bőre alatt. Mikor elértem a célomat és ajkaim közé csúsztattam lüktető férfiasságát, egész testében megrándult és olyan mély nyögés hangzott fel a torkából, ami engem is megborzongatott. Miközben nyelvemmel és kezemmel simogattam, hallgattam kéjes sóhajtásait és gyorsítottam a tempón. Éreztem milyen gyorsan ver a szíve, és hogy milyen közel van a beteljesüléshez, ezért nem engedtem neki, mikor el akart húzódni tőlem.

- Corie… - nyögte a nevemet reszelős hangon. – El… El fogok… Élvezni…

Utolsó szavánál megfeszült az egész teste, izmai vadul vibráltak, miközben hátrafeszítette a fejét és olyan mély, erotikus hangon nyögött fel, amitől az ablak is megrezzent. Éreztem az édes-sós, fűszeres ízt, miközben a torkomra lőtte a magját, de a legkevésbé sem zavart. Addig folytattam a nyelvem játékát, míg Qhuinn el nem lazult. Bár férfiassága még így is kemény maradt, és beleremegtem a gondolatba, mikor fog legközelebb elélvezni…

- Te… csodálatos… boszorkány… - sóhajtotta reszelősen, miközben felhúzott magához és a karjába vett. Mellkasára fektetett és mohón az ajkaim után kapott, hogy egészen kifulladásig csókoljon.

A vágy tüze még magasabbra csapott bennem és már alig bírtam visszafogni magam, annyira vágytam rá, hogy magamban érezzem.

- Kívánlak – suttogtam a szájába, mire egy pillanattal később a hátamon találtam magam.

Qhuinn olyan szerelmesen nézett le rám, amitől majd’ elolvadtam a karjában. Kezeimet végigfuttattam izmos hátán. Olyan széles volt és olyan bársonyos a bőre, hogy nem tudtam betelni vele. Többet akartam érezni belőle, ezért bejártam az oldalát és a mellkasát is. Mindenhol duzzadó izmokat találtam. Olyan erő lappangott benne, ami egy másodperc tört része alatt kettétörhetett volna, mégis biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy Qhuinn karjaiban nem történhet velem semmi rossz.

De azért nem feledkezhettem meg egy fontos dologról.

- Van nálad óvszer? – kérdeztem elpirulva. Nem szedtem fogamzásgátlót, így kénytelenek voltunk gumit használni, ha nem akartunk kockáztatni. Márpedig én nem akartam!

- Nincs rá szükség – mosolygott rám, és megsimogatta piros arcomat. – Nem vagy termékeny.

- Tessék?! – kérdeztem meglepetten. Nem igazán értettem miről is beszél.

- Ha termékeny lennél, érezném az illatodon – magyarázta, majd odahajolt a nyakamhoz és mélyen beleszippantott. – De nem vagy az – mondta, mikor felemelte a fejét.

Ha egy ember mondta volna ezt, elküldtem volna a fenébe, hogy etessen valaki mást ezzel a szöveggel, de tudva, hogy Qhuinn nem ember, hanem egy speciális képességekkel rendelkező vámpír, aki olyan faj szülötte, ahol félnek a terhességtől, mert magas a halálozási arány, hittem neki. Meg sem fordult a fejemben, hogy hazudna, és ezzel kockára tenné az életemet.

Hallgatagságomat persze rögtön félreértette.

- De ha szeretnéd, hozok egy gumit – ajánlotta, de megráztam a fejem.

- Nem kell – mondtam. – Bízom benned.

Hogy ezt bebizonyítsam, szélesre tártam a lábam, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni közöttük. Felsóhajtottam, mikor megéreztem a tűzforró hímvesszőt a legérzékenyebb pontomhoz simulni. Arra számítottam, hogy Qhuinn majd türelmetlenül belém hatol, hiszen láttam rajta, mennyire tombol benne a beteljesülés utáni vágy, mégis megálljt parancsolt magának. Kettőnk közé siklott a keze és ismét simogatni kezdett, miközben lágyan a számba csúsztatta a nyelvét.

Ujjaim beletúrtak a hajába, még közelebb húztam magamhoz és mikor már nem bírtam tovább a lüktetést, könyörögni kezdtem neki. Olyanokat hajtogattam, hogy gyere már és akarlak, hogy kívánlak és szeretlek, aztán hirtelen feszítést éreztem ott lent, ahogy óvatosan előretolta a csípőjét és vesszőjének vége belém nyomult, majd még beljebb, végül már teljesen bent volt, fájdalommal kísérve, ami elborított tetőtől talpig. Rendezni próbáltam a légzésemet, hogy vissza tudjam fojtani a felszínre vágyó könnyeket, miközben Qhuinn aggodalmasan nézett rám. Zihálva vette a levegőt, nyilván nehéz volt neki visszafogni magát, miközben csak úgy tombolt benne a szenvedély, de érezte szenvedésem illatát.

Tudtam, hogy fájdalmas lesz, de azt nem, hogy ennyire. Nem is tudtam, mi lenne a jobb megoldás: folytatni, vagy inkább abbahagyni. Hiszen, ha megkértem volna Qhuinnt, hogy hagyjuk abba, az is fájdalommal járt volna, miközben kihúzódik belőlem, de ha folytatjuk, legalább túl leszek rajta.

- Jól vagy? – kérdezte bűntudatosan. Meg sem mert mozdulni szegény, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzon. Vártam néhány másodpercet, hogy ne remegjen túlságosan a hangom, csak aztán szólaltam meg.

- Igen – nyeltem egy nagyot. – Rendben leszek…

Egy percig fürkészve nézte az arcom, aztán lassan csókolni kezdett. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másik a mellemen járt. A csípőjét még mindig nem mozdította meg, hagyott időt, hogy valamennyire hozzászokjak nagy méretéhez, és csak akkor húzta vissza magát, mikor a vágy ismét ezer fokon lángolt bennem. Nem múlt el a fájdalom, de mellé társult egy kellemes, bizsergető érzés is. Qhuinn lassan mozgott, jóval lassabban, mint az neki jó lett volna, de csak az én gyönyörömet tartotta szem előtt. Szaggatottan vette a levegőt, bár kevésbé zihálva, mint én. Arcomon éreztem ki-be áramló forró leheletét, mely cirógatott, miközben szédülni kezdtem a testemben gyűlő szenvedélytől.

Olyan hirtelen, hogy nem is számítottam rá, az izmaim megremegtek, tüdőmből kiszorult minden csepp levegő, feljebb rántottam a csípőm és hátrafeszítettem a hátamat. Elképzelni sem tudtam ekkora csodát, még a mellette megmaradt fájdalommal együtt sem. Mintha meghaltam volna, és újra feltámadtam volna, hogy a világ legboldogabb embere legyek.

Visszahanyatlottam a matracra, szemem még mindig be volt csukva, képtelen lettem volna kinyitni. Éreztem, hogy Qhuinn gyengéd csókokkal halmozza el az arcom, miközben nagyon finoman kihúzódott belőlem. A levegőt még mindig nagy kortyokban kapkodtam, de lassan felnyitottam a szemem. Az első dolog, amit megpillanthattam, Qhuinn győzelemittas és egyben bűntudatos arca volt.

- Hogy vagy? – kérdezte furcsán rekedten. Szemében még pislákolt a vágy, sőt, azt hiszem a tetőfokán volt, mégis miattam aggódott.

- Csodálatosan – biztosítottam, mire megkönnyebbülten kifújta az eddig bent tartott levegőt. Izmai vibráltak, miközben legördült rólam és mellém fekve magához húzott. Cirógatva simogatta meztelen vállamat. Szemeim majd leragadtak, de előtte még volt valami, amit nem akartam későbbre halasztani.

- Szeretnék letusolni – szólaltam meg egy fél perc elteltével.

Qhuinn mélyen a számba csókolva kelt fel és húzott magával engem is. Valami kellemetlenül furcsát éreztem a combjaim között. Gyorsan elhúzódtam és lenéztem: vér folyt végig a lábamon.

O*o*o*O

Előbb érezte meg a vér illatát, minthogy meglátta volna. Corie le akarta törölni, mielőtt még a szőnyegre csöppent volna, ám Qhuinn megfogta a kezét.

- Várj! – kérte lágyan, majd visszafektette a lányt az ágyra és elé térdelt.

Corie szemei zavartságot mutattak, mikor Qhuinn lassan szétnyitotta a formás combokat, de képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Ösztöne nem hagyott neki választási lehetőséget. Minden sejtje vágyott rá, hogy megízlelje az életet adó nedűt, méghozzá azonnal. Corie-nak elakadt a lélegzete, mikor nyelvével a vércsíkot követve végigsimított bársonyos bőrén, de nem állította meg, majd mikor felért a combjai találkozásáig és egy pillanatra belé hatolt a nyelvével, ismét elöntötte a vágy. Illata felerősödött és betöltötte az egész szobát.

Qhuinn felhúzta ülőpozícióba, majd odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de a lány gyorsabb volt és magára rántotta. Ha nem érte volna váratlanul a támadás, aligha sikerült volna ezt elérnie, tekintve, hogy hozzá képest mekkora darab volt.

- Corie? – kérdezte Qhuinn bizonytalanul, mikor megérezte az apró kezet a férfiasságánál, ami fájdalmasan lüktetett és enyhülésre vágyott. Szeretkezés közben nem élvezett el. Egyedül csak azt tartotta szem előtt, hogy a lány élvezze az első együttlétüket és saját magára oda sem figyelt. De ezt egy cseppet sem bánta.

- Szeretkezz velem újra – suttogta Corie remegő hanggal és szélesebbre tárta a lábát, mint korábban. Máris érezte kemény férfiasságánál a forró nedvességet, de mégsem hatolt belé.

- Fájdalmaid vannak – mondta elfúló hangon. Majd’ meghalt érte, hogy újra benne lehessen, de nem úgy, hogy a lánynak szenvedést okoz. Arról szó sem lehetett! Előbb kasztráltatta volna saját magát önként, minthogy bántsa Corie-t.

- Semmi olyan, amit ne bírnék ki! – vágta rá, aztán a szájára vetette magát, hogy elhallgattassa végre.

A lányt annyira sürgette a vágy, annyira nem tudott tovább várni, hogy ő maga vezette be a szűk, forró és nedves nyílásba. Összerándult egy pillanatra, ami csak azt mutatta, mégiscsak fájdalmas volt számára a nagy hímtag, de nem engedte meg a fiúnak, hogy visszakozzon. Összekulcsolta a lábát a dereka körül és mozgásra ösztönözte. És Qhuinn-nek ott volt vége…

Kéjes nyögések hagyták el a száját, nyakán kidagadtak az erek, miközben egyre gyorsuló ütemben mozgott a lányban, aki közben felvette a ritmusát és még nagyobb élvezethez juttatta ezáltal.

Alig néhány pillanattal később Qhuinn hátrahajtotta a fejét, kivillantotta hosszúra nyúlt szemfogait és mélyen, teli torokból felnyögött. Izmai megfeszültek az egész testében, férfiassága eszeveszettül lüktetett, majd hosszan elnyújtva a lányba élvezett.

A megjelölés illata, a finom fűszeres keverék beborított mindent. Érezni lehetett a levegőben, az ágyon és a lány bőrén is. Corie az övé volt, és ezt most már minden férfi tudni fogja, aki csak a közelébe kerül.

A lány, mintha csak meghallotta volna a gondolatot, ami elnyerte tetszését, megremegett alatta és összerándult az újabb orgazmustól, ami szétáradt a sejtjeiben. Qhuinn izzadtan, felforrósodott testtel hanyatlott rá, de arra vigyázott, hogy ne engedje rá a teljes súlyát, mert azzal minden valószínűség szerint belepasszírozta volna a matracba.

Izmai még mindig remegtek, mikor a derekán keresztezve a lány szorosan ráfonta a lábait és a nyaka köré kulcsolta mindkét karját, hogy még közelebb tudja magához.

Végre valóban egy pár voltak.

Jó pár perc telt el, mire végre kijutottak a fürdőszobába. Qhuinn egy pillanatra sem engedte ki a lányt a karjai közül. Még a zuhany alá is háttal lépett be, hogy megbizonyosodjon róla, a víz hőmérséklete kellemes lesz-e a számára. Mikor biztos volt benne, hogy nem fogja megégetni, a talpára állította és mosdatni kezdte. Nem hagyta ki egyetlen porcikáját sem, aprólékos odafigyeléssel, finom mozdulatokkal fürdette, amit Corie viszonozni akart, de Qhuinn ezúttal nem engedte neki. Ennek most csak a lányról kellett szólnia és kész. Lesz még idejük arra, hogy engedje kényeztetni magát.

Elzárta a vizet, belecsavarta Corie-t egy vastag törölközőbe és ismét a karjába vette. Felültette a márványpultra a mosdókagyló mellé, majd elővett egy másik törölközőt és alaposan felitatta a nedvességet a karjairól és lábairól, majd mosolyogva szétnyitotta a testét fedő ruhát és alatta is szárazra törölte.

Látta a lányon, hogy mennyire fáradt. Fejét a fiú vállára hajtotta és lágy csókot lehelt a nyakára, mire Qhuinn kuncogni kezdett.

Amint elkészült, ráadta a köntösét és felvette a sajátját is, majd újra a karjába emelte és kivitte a szobába. Ám ahelyett, hogy az ágyhoz vitte volna, az egyik fotelhez lépett és óvatosan leültette. A kényelmes bútor olyan széles volt, hogy simán elfért benne felhúzott lábakkal. Qhuinn lehajolt egy szerelmes csókra, aztán a gardróbhoz ment és kutakodni kezdett. Nem igazán tudta, hol keresse az ágyneműket, mert ő bizony még nem cserélte le azt, mióta a házban lakott – a hűségesek megtették helyette -, de ez alkalommal kötelességének érezte, hogy ő csinálja.

Nem tartott sokáig, hogy megtalálja a keresett holmikat, így kezében a sötét színű ágyneművel, elégedetten fordulhatott vissza az ágyhoz. Határozott léptekkel ment oda, hogy lecserélje az átizzadt huzatokat, ráadásul a lepedőn Corie szüzességének bizonyítéka is ott virított.

A lány is észrevette, és fülig pirulva felpattant a fotelből.

- Majd én – hadarta zavarában, de Qhuinn láthatatlanná válva megjelent előtte és visszanyomta a fotelbe.

- Ez a férfi dolga – mondta komolyan, és a szájára tapasztotta a száját mielőtt még folytathatta volna a tiltakozást. – Szeretném, ha itt maradnál és pihennél, rendben? – kérdezte, mikor elhúzódott.

Szemei elszántak voltak, méghozzá olyannyira, hogy a lány nem tudott neki nemet mondani, bármennyire is szeretett volna. Végül bólintott, mire Qhuinn elégedetten elmosolyodott. Mikor régen hallott róla, hogy a szerelmes férfiak mi mindent megtesznek a párjukért, kinevette őket és szánalmas, elcseszett lúzereknek tartotta őket, amiért egy nő miatt képesek felhagyni férfi mivoltukkal, ám most, hogy ő is megtapasztalta milyen szerelmesnek lenni, milyen egy értékes nőt tudni maga mellett, szégyellte magát régi gondolatai miatt. Egy férfi nem attól volt igazi férfi, hogy vadidegen nőket kefélt meg klubokban és ahol csak tudott, hanem attól, ha a szeretett nőt maga elé, a saját igényei elé tudta helyezni és érte élt. Márpedig a mai este után ő már valóban csak Corie-ért élt.

Amint mindennel végzett, visszament a lányhoz és a karjába kapta. Ismét.

- Tudok járni – jegyezte meg kissé morcosan. Nem értette, miért viselkedik vele a fiú ennyire kényszeresen, pedig Qhuinn-nek igenis megvolt rá az oka. Méghozzá nem is akármilyen oka.

Qhuinn jókedvűen felkacagott és csókot nyomott a feje búbjára.

- Tudom, hogy tudsz járni, de kényeztetni akarlak – mondta.

Corie megadóan felsóhajtott, amikor lefektetette az ágyba és mellé bújt. Még a takarót is rá terítette, hogy biztosan kényelmesen legyen.

- Miért nem segíthettem? – kérdezte a lány kíváncsi szemekkel.

Olyan közel feküdtek egymáshoz, hogy érezte a leheletét az arcán.

- Mert már önmagában az kiváltság számomra, hogy engem választottál.

- Ezt nem értem – húzta össze a szemöldökét.

Qhuinn szélesen elmosolyodott, még a szemfoga vége is kilátszott, aztán belekezdett a magyarázatba.

- A mi hagyományaink szerint, ha egy lány nekünk adja az ártatlanságát, az kimondhatatlanul nagy megtiszteltetés, amit viszonozni kell valahogyan. Ezért van a fürdetés és az ágynemű áthúzása. Ezzel mutatjuk ki, mennyire megtisztelve érezzük magunkat.

A lány szemei elkerekedtek. Alighanem ez nem volt benne azokban a könyvekben, amiket a testvériségről és a világukról olvasott.

- És az, mi volt, mikor tudod… - habogta zavarában. – Mikor felálltam, és… izé…

Qhuinn halkan kuncogni kezdett piros arcát simogatva. Corie képtelen volt a szemébe nézni, helyette inkább a nyakláncát babrálta. Azok után, amiket együtt éltek át, még mindig zavarban volt előtte, ha ilyesmiről kellett beszélni. Milyen furcsa…

- Arra gondolsz, amikor lenyaltam a vért a lábadról? – kérdezte a legkevésbé sem kellemetlenül érezve magát. Corie szíve feldübörgött és még pirosabb lett az arca, miközben bólintott és felsandított az arcára. – Az egy szent pillanatnak számít két szerelmes között. Szintén a megtiszteltetés kifejezése és nem mellékesen nagyon finom – mondta Qhuinn kajánul vigyorogva, majd rá kacsintott.

- Ne már! – kiáltott fel Corie és a párnába rejtette az arcát.

Qhuinn persze megértette a reakcióját. Számára teljesen természetes volt, hogy a vér finomságáról beszélt, hiszen az életét vámpírok között élte, amióta csak az eszét tudta és ő maga is vámpír volt, de a lány számára minden nagyon új volt még mindig. Nem tudta, milyen a vér íze és valószínűleg már a gondolat is undort váltott ki belőle, mit minden emberből.

- Ne legyél zavarban – szólalt meg Qhuinn. Félresöpörte a lány válláról a haját és óvatosan a fogai közé vette a bőrt. Nem harapta meg és egyáltalán nem okozott fájdalmat, Corie mégis megrázkódott tőle. Vágyakozás illata áradt ki a bőréből, ami meglepte Qhuinnt. Csak nem azt akarja, hogy megharapjam?

Corie felnéztem rá. Szemében bizony látni lehetett, hogy igenis vágyik rá, hogy Qhuinn a vérét vegye, és mitagadás, a fiú is szerette volna. Ha csak eszébe jutott az a kevés, amit lenyalt róla, hogy milyen lángoló íze volt, hogy mennyire felkorbácsolta az érzékeit, szeretett volna még többet kapni belőle. Szemfogai ismét megnyúltak, ami ékes bizonyítéka volt bűnös vágyának.

Corie remegő kézzel közelített felé, hogy ujjai hegyét végighúzza rajtuk. Borzongás futott át rajta, ahogy hozzáért a borotvaéles fogakhoz. Ajkai elnyíltak, és mély sóhajtás tört fel belőle. Akarta.

- Én is szeretném, de nem lehet – suttogta Qhuinn.

- Miért?

- Mert ember vagy – válaszolta magától értetődően.

A látható csalódottság, ami úrrá lett a lányon, összezavarta Qhuinnt. Nem értette, hogy vágyakozhat valami olyasmi iránt a lány, aminek számára gusztustalannak és elítélendőnek kellett volna lennie.

- A ti véretek gyenge az én fajom számára – magyarázta tovább, hogy megértesse vele, miért mond nemet neki, de a lány nem figyelt rá. Elgondolkozva meredt maga elé, majd szemei hirtelen kikerekedtek, mint akinek eszébe jutott valami fontos.

- Kiből szoktál inni? – kérdezte, és az alsó ajkát rágcsálva várta a választ.

A kék és zöld színű íriszek bűntudatosan megvillantak. Nem akart erről beszélni vele, mert attól félt, rosszul érinti majd a dolog, hogy egy másik nőből iszik, hiszen fordított helyzetben neki is fájt volna, ha nem képes megadni mindent a szeretett nőnek.

- Az egyik kiválasztottból – válaszolta mégis. – John és Blay is őt használják – tette még hozzá, hátha akkor könnyebben el tudja fogadni.

- Hogy hívják? – kérdezett tovább.

- Amalya. Ő a Direktrix, a kiválasztottak vezetője – mondta, mire Corie bólintott, jelezve, hogy tudja, kiről van szó.

Qhuinn várta, hogy majd ismét megszólal és újabb kérdést tesz fel, de nem így lett. Édes ajkait összeszorította és szemébe könnyek gyűltek, ahogy emésztgette az elhangzottakat. Qhuinn megrémült ennek láttán.

- Mi a baj? – kérdezte, de a lány csak a fejét rázta, miközben az első könnycsepp végigfolyt az arcán. – Corie, ne csináld ezt velem, kérlek! – simította le a nedvességet róla.

- Sajnálom… - sóhajtotta reszketegen. – Sajnálom, hogy nem vagyok elég jó…

- Miket beszélsz? – rémült most már valóban halálra. – Tökéletes vagy.

- Ez nem igaz – rázta meg a fejét. – Sosem tudok majd életet és erőt adni neked.

Qhuinn elhűlve bámult rá. Neki ez addig eszébe sem jutott, hogy a lány esetleg majd így fog érezni. Persze igaza volt, mert bár hiába ivott volna belőle, az gyenge, emberi vér volt, nem pedig erős, vámpírvér, amire feltétlenül szüksége volt az életben maradáshoz.

Gondolkozás nélkül a szájára tapadt és egész testében magához szorította.

- Tudod mi az, amit Amalya nem tud megadni nekem? – kérdezte, mikor elhúzódott.

- Mi? – nézett rá könnyes szemmel.

- Ez – vágta rá, és a lány apró tenyerét a mellkasára húzta. Éreztette vele a szíve gyors, izgatott és erős ritmusát. – Ez itt bent, csak érted dobog – mondta neki komolyan. - Lehet Amalyának tiszta, erőt adó vére, de életet már csak te adsz nekem. A mosolyod, a szemed, az illatod. Ezek éltetnek engem. Szeretlek, Corie – mondta olyan őszinteséggel, hogy a lány lélegzete elakadt.

- Én is szeretlek, Qhuinn – mosolygott rá boldogan. – Nagyon, nagyon szeretlek.

- Akkor jó – villantotta fel a lány által szívdöglesztőnek tartott mosolyát. – De most aludjunk, mert majd’ leragadnak a szemeid – simított végig a pillái alatt.

Igaza volt. Corie nyomott még egy gyors puszit a szájára, aztán épphogy becsukta a szemét, már aludt is. Qhuinn pedig még hosszú-hosszú ideig figyelte a világ legszebb és legtökéletesebb nőjét, akiért nem győzött elég hálaimát elmormolni az Őrzőnek, amiért behozta az életébe.