Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most hozom a fejezetet, egy percem se volt, azért is nem készítettem rajzot...:S
Jó olvasást mindenkinek!!
Idegesen
mentem vissza a régi szobámba, hogy egyrészt húzzam az időt a Qhuinn-nel való
találkozásig, másrészt nagyjából összerámoljam a holmimat a költözéshez, de még
szinte be sem nyitottam, máris láttam, hogy az teljesen üres. Eltűntek a ruháim
és minden más cuccom is. Az egész helyiségben patyolattisztaság uralkodott,
mintha ott sem jártam volna. Még az ágytakaró is tökéletesre volt kisimítva.
Qhuinn…
- gondoltam. – Biztos szólt az egyik
hűségesnek, aki átcipelt mindent hozzá.
Bármennyire
is rossz hangulatban voltam, elmosolyodtam a gondolatra, hogy most már tényleg
együtt lakom Qhuinn-nel. Persze bizonyos szempontból meg voltam győződve róla,
hogy nem vagyok normális, sőt, totálisan elment az eszem, de izgatott voltam a
változás miatt.
Átmentem
hát a most már közös szobánkba. Elég nagy volt a kísértés, hogy bekopogjak, de
aztán végképp elkönyveltem magamban, hogy nem vagyok százas, és inkább
bementem.
A
fürdőszobából kihallatszódott a vízcsobogás, amitől a pulzusom azonnal az
egekbe szökött és félretéve minden gondomat, benyitottam.
Balszerencsémre
Qhuinn éppen akkor zárta el a vizet és lépett ki a zuhanykabinból.
-
A francba – vigyorgott rám. – Nem tudtál volna pár perccel korábban jönni?
-
Sajnos nem – vágtam rá, és azzal nem foglalkozva, hogy csurom vizes, odamentem
hozzá és szorosan hozzábújtam. – El voltam foglalva.
-
Ez nem kifogás – kuncogta, majd az állam alá nyúlt, hogy meg tudjon csókolni.
Kívánatos
ajkai az enyémekhez értek, mire egész testemben megborzongtam és még
szorosabbra fontam körülötte a karjaimat. Aztán eszembe jutott mindaz, amit
megtudtam, és ami azonnal véget is vetett a romantikus hangulatomnak.
-
Aggódsz valami miatt? – kérdezte, mikor elhúzódtunk egymástól.
Átnyújtottam
neki egy törölközőt, aztán leültem a fürdőkád szélére, vettem egy mély
lélegzetet majd belekezdtem, ugyanis Wrath-szal úgy beszéltük meg, jobb, ha én
mesélem el neki, hogy mi történt.
-
Wrath kapott ma egy e-mailt az unokatesódtól, Saxtontól – mondtam.
-
Tényleg? – lepődött meg. – És mit akart?
-
Értesíteni téged, hogy… - haboztam, mert nem akartam, hogy ismét feltépődjenek
a régi sebei, amiket a családja okozott neki, de nem húzhattam tovább, ezért
inkább gyorsan elhadartam. – Azt akarta, hogy tudd, az édesapád átíratta a
végrendeletét és halála után mindent az édesanyádra és a testvéreidre hagy.
Qhuinn
arckifejezése megfejthetetlen volt. Csak nézett rám, pislogás nélkül, de nem
kezdett el káromkodni vagy kiabálni, ahogy azt esetleg én tettem volna a
helyében, ha a családom ilyen kegyetlenül bánt volna velem.
-
Úgy sajnálom! – mondtam.
-
Nincs mit sajnálni! – vágta rá, majd a dereka köré csavarta a törölközőt,
amivel korábban felitatta bőréről a vízcseppeket.
-
De ez még nem minden… - suttogtam.
-
Mi van még? – kérdezte egyszerűen.
-
Az édesapád… - Gyűlöltem így nevezni azt a férget, hiszen az ilyen nem is volt
igazi apa, de mégsem kezdhettem el Qhuinn előtt szidni. – Átíratta a családod
dokumentumait is.
-
Leszedetett a családfáról, ugye? – kérdezte, mikor képtelen voltam kimondani.
Lehajtott fejjel bólintottam és éreztem, amint a könnyeim felszínre törnek és
végigfolynak az arcomon. - Te sírsz? – lépett oda hozzám, majd kényszerített,
hogy felnézzek rá.
-
Annyira sajnálom! – zokogtam fel, majd a nyakába borultam, mintha vigasztalni
akarnám, de az volt az igazság, hogy inkább nekem volt szükségem az ölelésre,
mint neki.
-
Nincs semmi baj – suttogta, és közben a hátamat simogatta. – Nyugodj meg.
-
Hogy mondhatod ezt? – kérdeztem. – Miért nem vagy dühös? – Elhúzódtam, hogy a
szemébe tudjak nézni.
-
Mert már megszoktam, azért – válaszolta. – Nincs értelme azon dühöngeni, hogy a
családom mit tesz – magyarázta. – Sosem tartoztam közéjük és ezt sosem
felejtették el éreztetni velem. Még a hűségeseink is ki nem állhattak. Az, hogy
most már hivatalosan is kitagadtak, semmit sem jelent számomra. Hivatalosan
vagy sem, de sosem voltam az apám fia, és kész.
-
Oh, Qhuinn – bújtam ismét a mellkasához.
-
Nyugodj meg – ismételte.
Kis
idő elteltével tényleg jobban éreztem magam, és mikor újra felemeltem a fejem,
megláttam csodaszép, különböző színű szemeit, melyekért majd’ meghaltam, és
melyek majdhogynem tönkretették az egész életét. Nem bírtam visszatartani a
felszínre törő erős érzéseket.
-
Annyira szeretlek! – suttogtam, és közben millió puszit hintettem az arcára,
szájára és nyakára, mindenhová, ahol csak értem.
-
Én is téged! – nevetett fel és viszonozta a kényeztetést.
O*o*o*O
Qhuinn
lételeme az érzelmek elfojtása volt. Ez nem is csoda, tekintve, honnan jött. A
pokol maga lehetett volna a mennyország számára a családi házhoz képest, amiben
felnőtt. Az évek alatt megtanulta, hogyan ne mutassa ki a fájdalmát, most mégis
egy pillanatra úgy érezte, szeretné kiadni magából a felgyülemlett sérelmeket.
De
nem volt rá képes.
Előtte
állt a földkerekség legcsodásabb nője, akiért tűzbe ment volna, ha arról van
szó, mégsem volt képes őszinte lenni vele.
Gyűlölte
magát és a családját, amiért Corie szemébe hazudott, de nem tudott mást tenni.
Képtelen volt arról beszélni, amit érzett, pedig a lelkét majd’ szétvetette a
kín.
Hogy
lehetett ilyen kegyetlen az apja? Hogy gyűlölheti valaki ennyire a saját fiát?
Hogy egyezhetett bele ebbe az anyja?
Haszontalan
kérdések… Lohstrong azóta ki nem állhatta a fiát, mióta meglátta felemás színű
szemeit. Az anyja, Aurora pedig… sosem szállt szembe a férjével. Még ha
szerette is valaha Qhuinnt, a fiú sosem érezte.
Qhuinn
hirtelen el is csodálkozott rajta, hogy képes úgy érezni Corie iránt, ahogy
érzett. Életében sosem kapott feltétel nélküli szeretet senkitől, és ami azt
illeti, ő maga sem szeretett senkit sem. Na jó, talán Blayt igen, de arra
inkább próbált nem gondolni.
-
Szeretlek – mondta, mikor levegőhiány miatt abbahagyták a csókolózást.
Ízlelgette a szót, mintha most mondta volna először, pedig nem így volt. Az
utóbbi napokban nagyon is sokszor mondta, és bár komolyan gondolta minden egyes
alkalommal, még sosem érezte ennyire valóságosnak. A szíve szinte lángolt azért
az emberi lányért, akinek csodás kék szemei olyanok voltak, akár az óceán.
-
Ezt már mondtad ma néhányszor – mosolygott rá Corie, majd megsimogatta az
arcát.
-
Nem lehet elégszer elismételni – viszonozta Qhuinn és ismét mélyre temette
magában a rossz érzéseket. Majd talán egyszer előszedi őket, de egyelőre
gondolni sem akart erre. – Gyere, át kell öltöznöd – mondta a vizes felsőjére
utalva és elindultak a hálószoba felé.
-
Neked meg fel kell öltöznöd – vágta rá a lány, de azért engedelmesen követte a
gardróbhoz, ahol már minden holmija a helyére került, hála az egyik hűségesnek.
– Köszönöm, hogy áthozattad a dolgaimat.
-
Szívesen – nyomott csókot a szájára, majd keresgélni kezdett a ruhái között, de
nem sokra jutott, mert Corie egyetlen mozdulattal áthúzta a fején a pólót,
felfedve ezzel melltartóba rejtett csodás testét.
Egy
pillanattal később már a karjába is rántotta a lányt és szorosan magához
ölelte.
-
Várjunk még azzal az öltözéssel – mordult fel, és a kívánatos ajkakra vetette
magát.
-
Hééé – próbált elhúzódni Corie, de nem sikerült neki. – Várj, Qhuinn! –
nevetett fel a heves támadás miatt, majd mikor a fiú hagyta levegőhöz jutni,
folytatta. – Erre most nincs időnk – mondta. – Első étkezés, rémlik?
-
Senkit sem érdekel az első étkezés – vágta rá Qhuinn, és érzékien csókolni
kezdte a lány nyakát, mire mély sóhajtás érkezett válaszként.
-
Napok óta ki sem mozdultunk innen… - próbálkozott azért továbbra is, bár egyre
kevésbé tűnt határozottnak.
-
Akkor ne törjük meg ezt a remek hagyományt – súgta a fülébe, majd egy gyors
mozdulattal kikapcsolta a hátán a melltartóját és ugyanazzal a mozdulattal le
is vette róla.
-
Qhuinn – nyögte a nevét Corie, mikor megérintette a mellét. Az erotikus hang
Qhuinn egész testét megrázta és csak akkor lett volna képes megállni, ha Corie
kéri rá.
Megfogta
a fenekét és felemelte a földről, hogy az ágyhoz tudja vinni. A törölköző
valahol útközben eshetett le róla, mert mire lefektette Corie-t a takaróra, már
nem volt rajta, de ezt egy cseppet sem bánta.
Befészkelte
magát a lány combjai közé és olyan szenvedélyesen csókolta, mint még soha.
-
Qhuinn… - sóhajtotta Corie, mikor ismét a nyakát vette kezelésbe és egyenesen
haladt lefelé. – Vissza kell mennem… Vissza… Wrath-hoz…
-
Wrath-hoz? – kapta fel hirtelen a fejét és összevonta a szemöldökét. – Mit csinálsz
te Wrath-szal?
Corie
tekintete homályos volt a vágytól, ami csak úgy tombolt a testében, de azért
válaszolt.
-
Segítek neki… - mondta zihálva. – Beth-nek dolga volt… és én ugrottam be a
helyére…
Qhuinn
torkából morgás tört fel, mikor elképzelte, hogy a király és Corie kettesben
vannak a dolgozószobában.
-
Mi a baj? – kérdezte a lány kijózanodva. Szemöldökeit összevonva, aggodalmasan
nézett rá.
-
Nem akarom, hogy vele legyél! – szűrte a fogai között, de még ez is nehezére
esett. Legszívesebben felpattant volna és úgy, ahogy volt, egy szál semmiben
megkereste volna a királyt, hogy közölje vele, tartsa magát távol a lánytól.
-
Tessék? – lepődött meg Corie, méghozzá teljesen jogosan. Qhuinn sem nagyon
értette magát. Először Rhage-nek esett neki, most meg Wrath-t szeretné péppé
verni. Ez már valóban kezelendő volt!
-
Nem bírom elviselni a tudatot, hogy kettesben vagy vele – mondta keményen.
-
Miről beszélsz? – kérdezte a lány, és a könyökére támaszkodott. – Wrath szereti
Beth-t, engem még akkor sem venne észre, ha szeretném, de hidd el, eszem ágában
sincs kikezdeni vele.
Qhuinn
tudta ezt, de volt valami, ami egyáltalán nem hagyta nyugodni.
-
A mi fajunk törvényei alapján – kezdte, de olyan feszült volt minden egyes
porcikája, hogy alig tudta kiejteni a szavakat -, a király bárkivel lefeküdhet,
akivel csak akar.
Corie
pár pillanatig csak nézett rá szótlanul, majd kirobbant belőle a nevetés.
-
Te komolyan azt hiszed, hogy Wrath akar tőlem bármit is? – kérdezte, de közben
hátravetette a fejét és tovább nevetett. Qhuinn-nek ez egyáltalán nem tetszett.
-
Ez nem vicces – mordult fel, mire a lány észbe kapott és magára erőltetett egy
kis komolyságot.
-
Szerintem pedig az – jelentette ki. – Wrath nem akar tőlem semmit és én sem
tőle – mondta.
-
Igen, de…
-
Qhuinn – fojtotta bele a továbbiakat. – Felejtsd el ezt a butaságot, rendben?
Tudom, hogy ti vámpírok nagyon ragaszkodóak vagytok, ami bevallom, nagyon
tetszik, de most egyáltalán nincs okod féltékenykedni. Wrath sosem csalná meg
Beth-t, hidd el nekem. Tudom, miről beszélek!
Utolsó
szavaiból egyértelműen kicsengett, hogy a könyvekre utal, melyekben olvashatta,
mennyire szereti egymást a királyi pár. Qhuinn tudta ezt és azzal is tisztában
volt, hogy túlzásba esett, de a területféltési ösztön olyan erős volt benne,
hogy alig lehetett leküzdeni.
-
Jól van – sóhajtott fel egy kis idő elteltével, amikor már biztos volt benne,
hogy a hangja nem érdes, mint valami smirglipapír.
Corie
széles vigyort villantott rá és összekulcsolta a bokáját a derekán, ezzel még
közelebb vonva magához.
-
Hol is tartottunk? – kérdezte pimaszul, mire Qhuinn félretéve az aggodalmakat,
ismét csókolni kezdte.
O*o*o*O
Valóban
nem akartam elkésni az első étkezésről, de látva, Qhuinn-nek mennyire szüksége
van rám, inkább vele maradtam. Titkolta, de én tudtam, hogy nem hagyta hidegen
az apja tette… Hogy is hagyta volna, mikor a vérszerinti szülei, a családja
tette azt vele…
Istenem,
el sem tudtam képzelni, mit élhet át most, de azzal nagyon is tisztában voltam,
hogy még nem képes beszélni róla. Majd talán valamikor…
Mohón
csókoltuk egymást, élvezve minden egyes pillanatot, miközben lassacskán
lekerültek rólam a ruhák. Hihetetlen volt, hogy alig pár napja ismertük egymást
és még annál is kevesebb ideje fedeztem fel ezt a fajta szexuális együttlétet,
amit már sokadik alkalommal csináltunk, mégsem untam meg a dolgot. Nem éreztem
kényszernek, sem tehernek, inkább áldásnak, amiért képesek vagyunk ilyen
hihetetlen gyönyörrel megajándékozni egymást.
A
hátam ívbe feszült, mikor Qhuinn forró csókokkal hintette be immáron fedetlen
melleimet, majd mikor ajkai közé vette az egyik mellbimbómat, mély nyögéssel
adtam tudtára, mennyire élvezem a kényeztetést.
A
sejtjeim szinte úgy lángoltak, mintha legalább hetek óta nem kaptak volna
enyhülést. Nem is értettem, hogy lehetséges ez… Lassan már a két kezemen nem
tudtam volna összeszámolni hányszor voltunk együtt Qhuinn-nel, a testem azonban
még többre vágyott.
-
Qhuinn – sóhajtottam a nevét, mikor ajkai szenvedélyesebbé váltak feszülő
halmaimon, ám mielőtt még elragadhatott volna a gyönyör, felhúztam magamhoz,
hogy meg tudjam csókolni.
-
Még nem végeztem veled – nézett rám csibészesen, és ismét lefelé vette az
irányt, de megállítottam.
-
A-a – ingattam a fejem, egyrészt, hogy tiltakozzak, másrészt, hogy észhez
térjek a vágy tombolása közben. – Más terveim vannak – mondtam, és magam sem
értettem honnan jött ez a hirtelen bevállalóságom.
-
Szeretem a terveidet – incselkedett egy újabb csók közben, de azért hagyta,
hogy a hátára fektessem és fölé kerüljek.
Kínzó
lassúsággal cirógattam végig izmos nyakát, majd széles mellkasát, miközben
kezeimmel is simogattam, ahol csak értem, s hallgattam élvezettel teli
sóhajait. Nem tétováztam akkor sem, mikor leértem a hasához, majd onnan még
lejjebb tévedtem.
Nem
először láttam őt meztelenül, de még most is elcsodálkoztam férfiasságának
méretén. Hát még azon, mennyire vágytam rá, hogy hozzáérhessek…
Sehol
sem volt a szende kislány énem, mikor ujjaimat ráfontam a kemény hímtagra és
lassan simogatni kezdtem. De még akkor sem került elő, mikor odahajoltam hozzá
és óvatosan ajkaim közé csúsztattam. Nem éreztem kínosnak, sem taszítónak, hogy
ilyen módon kényeztetem a férfit, akit szeretek, méghozzá azért, mert hallottam
mennyire élvezi minden egyes másodpercét. Felpillantottam az arcára, mert látni
is akartam, nem csak hallani. Fejét hátravetette, szemeit szorosan
összeszorította, miközben csodás ajkai közül egyre másra törtek fel a kéjes
nyögések. Ujjai a hajamba túrtak, de közel sem durván, mint aki irányítani
akar, sokkal inkább finom volt az érintése.
Örökké
folytattam volna, de kis idő elteltével Qhuinn megállított.
-
Várj… - nyögte alig érthetően. Hangja reszelőssé vált a vágytól, mely
elhomályosította még a szemeit is. – Én… Veled akarom befejezni – mondta.
Láttam
rajta, hogy eredetileg nem ezt akarta mondani, hanem, hogy „benned akarom
befejezni”, de tudta, hogy még nem állok készen. És valóban, még mindig görcsbe
rándult a gyomrom, ha elképzeltem, amint tényleg szeretkezünk…
Mitagadás,
az én testem is vágyott a beteljesülésre, ezért ezúttal én hagytam, hogy a
hátamra fektessen, majd hogy elhelyezkedjen a combjaim között. Felnyögtem,
mikor ágyékunk egymáshoz ért.
Qhuinn
vadul csókolt, majd mozogni kezdett fölöttem, mintha valóban szeretkeznénk.
Minden mozdulatával egyre szorosabban és szorosabban feszült hozzám, ezzel
végletekig szítva a sejtjeimben tomboló tüzet, majd a következő pillanatban
minden csepp levegő kiszorult a tüdőmből, s megremegtem a testemet elöntő
gyönyörtől.
Qhuinn
is csatlakozott hozzám, kemény izmai megfeszültek és teli torokból felnyögött.
Csodaszép volt lehunyt pilláival, hosszú szemfogaival és elnyíló ajkaival…
Esküszöm, képtelen voltam betelni a látványával!
Nagy
sokára, mikor a szívverésünk és a légzésünk is lenyugodott valamennyire, Qhuinn
mellém gördült, de nem távolodott el tőlem. Szorosan magához húzott, így félig
már rajta feküdtem és karjait körém fonta. Lágyan cirógatta a vállamat,
miközben én csupasz mellkasára mintákat rajzoltam az ujjam hegyével.
-
Mondtam, hogy imádom a terveidet – szólalt meg pár perc elteltével.
Felemeltem
a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és elmosolyodtam, mikor megláttam
kielégült tekintetét.
-
Ennek örülök – vágtam rá, és lágy puszit nyomtam a szájára. – Azt hiszem, el
fogunk késni az első étkezésről.
-
Nem igazán hat meg – rántotta meg a vállát lazán. – Amíg mellettem vagy, főleg
ilyen csábítóan, ruha nélkül, addig más nem érdekel.
-
Ez igazán hízelgő – pirultam el fürkésző szemei miatt, amik csak úgy falták a
testemet, majd a bal mellizmára hajtottam a fejem és hozzá simultam.
Gondolataim úgy cikáztak a fejemben, akár egy megkergült kismadár…
-
Mire gondolsz? – kérdezte kis idő múlva.
-
Ránk – válaszoltam őszintén.
-
Egész pontosan? – ütötte tovább a vasat érezve aggodalmamat, majd az állam alá
nyúlt, hogy rá nézzek.
Szerettem
volna kerülni a tekintetét, mert kínosnak éreztem erről beszélni, de mégis úgy
gondoltam, hogy muszáj szót ejtenünk róla.
-
Jó neked ez? – kérdeztem halkan, mire szemöldökei a homloka közepéig
felszaladtak.
-
Micsoda?
-
Hát ez – mutattam magunkra, ahogy összefonódott tagokkal egymás karjában
feküdtünk. – Elég neked?
Alsó
ajkamba harapva vártam a válaszát, mert féltem tőle, hogy mit fog mondani, de
tudnom kellett, elég vagyok-e neki, hiszen jelenleg nekem minden úgy volt
tökéletes, ahogy volt.
-
Te meg mi a fenéről beszélsz?! – kérdezte emeltebb hangon, és feljebb tornázta magát
az ágyban, engem is magával húzva. Hátát az ágytámlának döntötte, de karjai
továbbra is körülöttem voltak. – Miért ne lenne elég?
-
Mert… - sütöttem le a szemem -… mert mi még… hát tudod, mi még nem voltunk
együtt… igazán…
Istenem,
micsoda ellentmondás. Mikor arról volt szó, hogy kényeztetni akartam őt, akkor
szinte már bármit megtettem szégyenérzet nélkül, de ha beszélni kellett róla…
Nos, az mindent megváltoztatott.
-
Ez hogy jutott eszedbe? – kérdezte értetlenül.
-
Én… tudom, hogy szeretnéd, ha… tudod… - nyögtem ki alig érthetően, de persze
Qhuinn értette. Tekintete ismét vággyal telivé vált, ám hangjában lágyság
bujkált.
-
Igen, szeretném, de ez nem azt jelenti, hogy nem élvezném mikor így vagyunk együtt–
mondta komolyan.
-
Sajnálom… - sóhajtottam fel.
-
Én nem! – vágta rá azonnal. – És neked sem kellene. Majd megtörténik, amikor
kész vagy rá. Eszem ágában sincs siettetni téged.
Belenéztem
különböző színű szemeibe és éreztem, hogy ismét beleszeretek ebbe a csodálatos
férfiba, aki valamilyen csoda folytán az életembe csöppent – vagy inkább én az
övébe – és ezért minden percben hálaimát rebegtem az Őrzőnek.
-
Mondtam már mennyire szeretlek? – kérdeztem megkönnyebbülten. Annyira féltem
tőle, hogy ezek az együttléteink ahelyett, hogy örömöt jelentenének neki, csak
fájdalmat okoznak hosszútávon.
-
Többször is, de sosem fogom megunni – kacsintott rám, majd ismét a számhoz
hajolt és hevesen megcsókolt.
Szia Zoé!
VálaszTörlésImádtam minden egyes sorát a fejezetnek!Annyira aranyosak együtt!Viszont a szívem szakad maeg Qhuinn-ért a szemét családja miatt.
Nagyon várom a következőt!
Puszi Rena
Szia Drága Zoé!
VálaszTörlésHmmm, ííííígen! :))))))) Édesek együtt, Q minden nő álmainak pasija! (És persze bármelyik testvér az lenne!)
Nagyon bízom benne, hogy rendezed ezt a dolgot a "szüleivel", mert ez megmérgezi a szerelmüket is! Kár, hogy a ház többi lakójáról most nem olvashattunk... de talán majd legközelebb! :)
Nagyon jó volt, annyira, de annyira olvasnám tovább...:(((
Puszi érte! :)))
Szia csajszi :)
VálaszTörlésNagyon tetszett a feji és egyszerűen nem tudom megunni amikor ilyen kis édesek együtt :)
Remélem a kövi részben Blayről is olvashatunk vmi jót,mert szegényt még mindig sajnálom :(
Kérlek azért siess a kövivel.
Jó 7végét.
Puszi.
A
Na szia! :D Úh, de örültem a résznek! :D Naaagyoooon jó!!! :D Imádtam én is, :D Kicsit tényleg vicces volt, hogy Q aggódik Wrath miatt.
VálaszTörlésSzegény Qhuinn... ezért elég rossz neki a családja miatt, ezt sajnáltam én is. Reméljük rendbe jönnek a dolgok :)
Már várom a következőt, kár, hogy ilyen lassan telnek a napok :(
Szia!
VálaszTörlésSzegény Quinn! Bár igazán nem értem, hogy miért nem nyílik meg Corienak... A féltékenysége pedig... húúha! :DD Elég vicces volt:)))
Remélem nem sokára Blay élete is rendbe jön, na meg Johné is:)))
Puszi! Várom a kövit! :D
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszi a komikat és a szavazatokat!:D
Rena!:)
Igen-igen, tudom... Én is nagyon sajnálom őt!!:S:S
Gabriella!:)
Már tudom hogy mi lesz ezzel a család dologgal... De arra még várni kell kicsit.:P
Anikó!:)
Hát-hát... A következő fejezet számodra akkor biztosan izgalmas lesz, ugyanis Blay ismét előtérbe kerül majd.:P
Beatrix!:)
Igen, a féltékenysége kicsit irreális, de vámpír léte miatt érthető! Minden hímnemű egyedtől félti a párját!:D:D
Isa!:)
Azért nem nyílik meg neki, mert nem tud! Sosem beszélt senkivel sem ezekről a dolgokról - max Blaynek néhanapján - és nem képes elmondani mindazt, ami benne van... Legalábbis egyelőre!:S
Még egyszer köszi!!:)
Puszi, ZoeH