18. fejezet - Ösztönök

Sziasztok!

Meghoztam a fejezetet. Nagyon szépen köszönöm a türelmeteket!:):)

Imádlak titeket!!!:D:D

Jó olvasást mindenkinek!:)

Qhuinn úgy érezte magát, mintha befeküdt volna egy kandallóba és éppen nyárson sütögetnék. A vastag takaró, amivel bebugyolálta mindkettejüket alvás előtt, egészen a nyakukig fel volt húzva, ráadásul még Corie tűzforró teste is hozzápréselődött – ami természetesen egyáltalán nem zavarta, sőt!

Mikor lefeküdtek aludni, a köntös mindkettőjükön rajta volt, de alvás közben lekerültek róluk a felesleges ruhadarabok. Ezek után Qhuinn már meg sem lepődött rajta, hogy az egyik keze Corie feje alatt volt, akár egy kispárna, míg a másik a lány mellét fogta. Tenyerében érezte a feszes kis mellbimbót, amitől férfiassága azon nyomban megrándult és még jobban Corie fenekéhez préselődött. Óvatosan megmozdította a kezét, hogy megsimogassa, mire a lány felsóhajtott álmában. Ez az erotikus kis megnyilvánulás még jobban beindította Qhuinnt, aki már aligha lett volna képes visszafogni magát.

Orrával félresöpörte a kósza tincseket a kecses nyakból és lágy csókokkal kezdte hinteni a hihetetlenül puha bőrt. Szemfogai megnyúltak a szájában, ahogy végighúzta őket a lány ütőerén, és magába szívta észbontó illatát.

Corie akkor kezdett ébredezni. Qhuinn nem hagyta abba a kényeztetést, mire a lány lassan felé fordult a takaró alatt és rá emelte álomittas szemeit.

- Jó reggelt! – mosolyodott el.

- Neked is jó reggelt! – csókolta meg Qhuinn késlekedés nélkül, majd lerúgta magukról a takarót és saját testével fedte be a lányét. Nem kaphatott belőle eleget. Ahogy eszébe jutott mindaz, amit pár órája csináltak… Alig akarta még mindig elhinni, hogy valóban megtörtént. Ő sosem volt az a fajta férfi, aki rózsaszínben látta a világot, de mikor Corie-ban volt és hallotta élvezettel teli nyögéseit, hát bizony minden megváltozott körülötte.

Enyém.

A már jól ismert érzés úgy söpört át rajta, mint egy hurrikán. Megborzongatta a lelkét és egész teste beleremegett, miközben a szeretett nő fölött volt és mohón falta az ajkait. – Muszáj volt újra szeretkeznie vele. Belehalt volna, ha nem teheti meg.

Corie hasonló véleményen volt, mert becsúsztatta kettejük közé apró kis ujjait és kipirult arccal ráfonta őket kemény férfiasságára. Qhuinn ajkai szétnyíltak a gyönyörtől, amit érzett és egy pillanatra azt hitte, el is élvezett, annyira erőteljes hullámok vonultak végig benne. Szerencsére azonban nem így történt, de így is érezte, mennyire közel van hozzá.

Kezét ő is becsúsztatta maguk közé és érzékien simogatni kezdte a már nedves szirmokat. Férfi önérzetét elégtétellel töltötte el, hogy a lány ennyire vágyik rá, hogy nem csak a lelke, de a teste is őrülten kívánja.

Ösztöne azt diktálta volna, hogy azonnal tegye a magáévá, hogy tárja még szélesebbre a lábait és azonnal hatoljon belé, de bármennyire is nehezére esett, nem tette meg. Még nem! Nem tudhatta, a lány érez-e még fájdalmat, ezért nem vethette rá magát, akár egy vadállat. Oh, Istenem, pedig mennyire vágyott rá!

Corie tengerkék szemeiben észrevette az orgazmus előjeleit. Homályossá váltak és buján csillogtak, miközben a szemébe nézett. Légzése zihálássá vált, teste Qhuinn kezének ritmusára mozgott, és mikor a fiú egyik ujja elmerült a nedves nyílásában, hátrafeszítette a fejét és teli torokból felnyögött. Kis keze még mindig a férfiasságán járt, de már jóval lassabb és egyenetlenebb ütemben, ahogy a saját gyönyöre egyre közelebb óvakodott hozzá. Majd mint egy lecsapni készülő vadállat, hirtelen elragadta a lányt, aki egész testében remegni kezdett.

Qhuinn élvezettel itta magába a látványt. Az, hogy láthatta az arcán eluralkodó földöntúli mámort, jobban felizgatta, mintha órákig szeretkeztek volna egyhuzamban. Na, nem mintha attól függetlenül azt megvetette volna. Szó sincs ilyesmiről.

Miután valamelyest megnyugodott és levegő után kapkodva kinyitotta szemét, Qhuinn mélyen a szájába csókolt.

- Csodálatos vagy, amikor elélvezel – mondta rekedten.

- Te pedig gonosz… amiért elvontad… a figyelmemet magadról – zihálta a lány.

- Nem tudom, miről beszélsz – játszotta az értetlent, pedig nagyon is tudatosan csinálta. Azt akarta, hogy jó legyen a lánynak, még akkor is, ha ő már alig bírta visszafogni magát.

Corie kihasználta a pillanatot, hogy nem olyan éber, mint szokott lenni és a hátára fordította, majd átlendítette a lábát a csípőjén. Arcán azon nyomban megjelentek a piros foltok, amik elárulták, mennyire zavarban van a helyzettől, de nem hátrált meg.

Mielőtt még Qhuinn kigyönyörködhette volna magát a meztelen test látványában, Corie előre hajolt és megcsókolta. Bizonytalannak tűnt, miközben önbizalmat keresve feltérképezte a száját és a mellkasát simogatta, de Qhuinn hagyta neki, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Mégis, mikor remegő kézzel megfogta kemény férfiasságát, megállította, mielőtt még ráülhetett volna.

- Corie… - zihálta Qhuinn megfeszülő izmokkal. Fájdalmas erőfeszítésébe került, hogy ne rántsa azonnal magára, de tudnia kellett, hogy már nem érez fájdalmat.

- Sssh… - pisszegte le a lány. – Már jól vagyok. Minden rendben – suttogta vágyakozva, majd megmozdította a csuklóját, jelezve, hogy szeretné, ha elengedné végre.

Qhuinn megtette, aztán lágyan fogva a csípőjét figyelte, amint a lány egybeforrasztja a testüket. Ezer és egymillió lánnyal volt már együtt, a létező összes pózt és lehetőséget kipróbálta már, de még sosem érzett ehhez foghatót. Látni, hogy a lány nedveitől csillogó férfiassága eltűnik a lágy redők között, aztán majdnem teljesen megjelenik, miközben Corie lovagolt rajta… az egekig tornázta a vágyát. Nem is bírta sokáig visszafogni már így is feszülő magját. Alig néhány mozdulat után megszorította kissé a gömbölyű csípőt és kicsit gyorsabb ütemre ösztönözte. Teste megfeszült és a következő pillanatban élete második legnagyobb orgazmusa rázta meg a testét. Az elsőt pár órája élte át, amikor először élvezhetett a lányba.

Hiába az észvesztő gyönyör, teste továbbra is készen állt a folytatásra, sőt, inkább követelte, hogy ne hagyják abba. Felült és mélyen az ölébe húzta Corie karcsú derekát, majd ajkaival a nyakát csókolgatta és élvezettel hallgatta, ahogy a lány egyre-másra a nevét nyögi.

Kezét végigfuttatta a mellén, majd egészen odáig siklott, míg el nem érte azt a helyet, ahol a testük eggyé vált.

- Qhuinn! – kiáltott fel Corie, mikor megérintette a csiklóját. A kemény is gomb feszes volt és olyan nedves, amilyennek még sosem érezte. Simogatni kezdte, de közben a pumpáló mozgást sem hagyta abba.

- Élvezz nekem, Corie – suttogta a szájába két csók között. – Had lássam, ahogy elmész. - Alig néhány pillanatba került, az apró test remegni kezdett és megfeszült. – Ez az – nyögte Qhuinn elragadtatottan, de egy percre sem állt le.

A lány heves orgazmusának összehúzódásai nála is megtették a hatásukat. A hüvely ritmusára élvezett el ő is, miközben felkiáltott és még jobban magához szorította. Mikor vége lett a rohamnak, továbbra is kemény maradt, de úgy érezte már így is a kelleténél jobban lefárasztotta a lányt. Óvatosan le akarta emelni magáról, de Corie nem hagyta magát. Belekapaszkodott a nyakába és miközben még mindig lihegett az átélt élvezettől, vágymámoros tekintetét az övébe fúrta.

- Ne fogd vissza magad – suttogta. – Tudom, hogy szenvedélyesebben akarod, és én is úgy akarom.

Qhuinn meglepődött ezen a kijelentésen, de nem hagyta, hogy ez meg is látszódjon rajta. Valóban hevesebben szerette a szexet, ennél jóval hevesebben, de nem gondolta volna, hogy Corie is arra vágyik. Főleg nem ilyen kevéssel az első együttlét után.

A lány, mintha csak meghallotta volna gondolatait, folytatta.

- Nem fogok összetörni – mondta és megcsókolta. – Csak légy velem úgy, ahogy szeretnél.

Ezek után, hogy szinte engedélyt kapott, Qhuinnben minden eddigi józanész felszívódott. Az ösztönök átvették felette az irányítást, miközben maga alá fordította Corie-t, de közben vigyázott rá, hogy ne csússzon ki belőle. Majd mikor már a hátán feküdt, vadul megcsókolta. Ezúttal nyoma sem volt a kedvesen lágy simogatásoknak, most a kőkemény szex ideje jött el, amire Qhuinn már valóban vágyott. Élvezte ő a gyengédséget is Corie-val, de nem az volt az igazi természete. A benne csörgedező harcos vér vadságot és hevességet akart. És Qhuinn már nem akarta visszafogni azt.

Heves mozdulatokkal kezdett el mozogni a lányban, aki már az első előrenyomulásnál felnyögött a kéjtől és felvéve vele az ütemet, ringatni kezdte a csípőjét.

Qhuinn belemarkolt a feszes combokba és még szélesebbre tárta őket, hogy jobban hozzáférjen, a lány pedig egyáltalán nem tiltakozott. Élvezettel nyögdécselt és sóhajtozott a fiú alatt, egészen addig, míg a végső gyönyör ki nem tört a testükből és a túláradó érzelmek elültével egymásba gabalyodva el nem terültek az ágyon.

O*o*o*O

Az Őrző szélesen elmosolyodva cirógatta a kezében tartott kismadár selymes tollait. Végre megtörtént az, amire oly’ régóta várt. Az emberi lány, aki még majdhogynem gyermek volt, és a jövő egyik legnagyobb harcosa egymásra talált. Előre látta, hogy így lesz. És azzal is tisztában volt, hogy mindez milyen következményekkel jár a faj jövőjét tekintve.

Most már volt esélyük. Nem sok, de jóval több, mint ami eddig megadatott számukra.

Egy utolsó simítás után útjára bocsátotta a kis cinegét és elindult a kert közepén álló szökőkút felé. Örömét beárnyékolta az elkövetkező szenvedések és fájdalmak előérzete, de hiába tudta, mi fog történni, nem tudott mit tenni. Nem volt joga megakadályozni. Ő csak annyit tehetett, hogy elindítja a lányt azon az úton, melyen járnia kellett, és magában imádkozott, hogy minden rendben legyen.

De oly’ sok buktató keresztezte azt az utat…

Leült a szökőkút fehér márványára és lehajtotta a fejét.

- Ne! – lehelte alig hallhatóan, pedig majdnem teljesen egyedül volt. Érezte néhány kiválasztott jelenlétét a szentélyben ugyan, de ők nem léphettek be a magánlakosztályába az engedélye nélkül.

Az azonban, amit hirtelen megérzett a levegőben, megrémisztette. Nem akarta, hogy megtörténjen, de tudta, mégis úgy lesz. Szeretette volna megkérni az apját, hogy segítsen neki és a fajnak, melyet ő hívott életre, de nem tehette. Neki is megvoltak a korlátai, melyeket nem léphetett át büntetés nélkül. Márpedig esze ágában sem volt kihívni maga ellen a Sorsot. A testvére, az Omega megtette, és lám mi lett belőle. Eljátszotta az esélyét, hogy leigázza a vámpírokat.

Legalábbis ha minden a tervek szerint alakul… De ebben az Őrző sem lehetett teljesen biztos. A dimenziókon átnyúlva belenézett ugyan a jövőbe, de az még nem körvonalazódott teljesen. Számtalan esemény és döntés határozta meg, hogy milyen véget ér minden.

Annyi azonban már most bizonyos volt: minden azon az emberi gyermeken múlik, és azon, képes-e megbirkózni mindazzal, ami készülőben van…

O*o*o*O

Úgy éreztem ezer év is eltelt, mire végre normálisan kaptam levegőt. A tüdőm égett és az izmaim is fájtak itt-ott a testemben, de mind megérte! Egyszerűen káprázatos volt, amit az elmúlt… fogalmam sincs mennyi időben együtt csináltunk.

És az, hogy végre megtapasztalhattam Qhuinn igazi énjét, vad természetét, csak még boldogabbá tett. Bevallom, féltem tőle, hogy talán nem leszek képes elviselni, amit kapok, de ez… Hihetetlen volt! Méghozzá a szó legnemesebb értelmében.

Akár egy kiscica, dorombolva fordultam oda hozzá és hajtottam a fejem a mellkasára, miközben élvezettel cirógattam a hasán lévő izomkockákat.

Qhuinn fantasztikus szerető volt! Ezt még úgy is ki mertem jelenteni magamban, hogy nem volt összehasonlítási alapom. El nem tudtam volna képzelni, hogy van férfi, akinek a karjában boldogabb lettem volna. Ennél jobb sosem lehet egy embernek!

- Jól vagy? – hallottam meg a kásás hangot, mire elmosolyodtam és felemeltem a fejem, hogy ránézhessek.

- Remekül vagyok – válaszoltam.

- Nem voltam durva? – aggodalmaskodott, mint mindig, ha velem volt. Persze másokkal sem volt vadállat, de értem különösképpen aggódott, szinte állandóan. Talán a törékeny ember mivoltom miatt…

- Egyáltalán nem – ráztam meg a fejem és éreztem, hogy a vér ismét az arcomba tódul. – Csodálatos voltál.

Ajkain feltűnt az imádnivaló mosolya.

- Valóban? Mégis mennyire voltam az?

Pipacsvörös arcomat a mellkasába rejtettem zavaromban, mire megragadott a derekamnál fogva és magára húzott. Tetőtől talpig rajta feküdtem, és most először tűnt fel igazán, hogy mennyivel nagyobb, mint én. Mellkasa olyan széles volt alattam, akár egy párna, karjain csak úgy dagadtak az izmok, akárcsak kockás hasán.

- Szóval? – kérdezte, miközben ránk húzta a takarót, hogy ne fázzunk.

- Észbontóan csodálatos voltál – adtam meg magam, de arcomat a nyakába hajtottam.

Az egész testem beleremegett, mikor nevetni kezdett.

- Na azért… - vágta rá. Kezei a derekamra siklottak és lágyan cirógattak, mire már kénytelen voltam felemelni a tekintetemet. Qhuinn széles mosolya és csillogó szemei teljesen elvarázsoltak. Sosem gondoltam volna, hogy létezhet valaki, aki ennyire tökéletes.

Ujjaim hegyével cirógatni kezdtem az arcát, a szeme alatt lévő vörös könnycsepptetoválást, az ajkában lévő karika piercinget… És egyszerűen képtelen voltam betelni a látványával. Úgy éreztem, minden pillanatban vele kell lennem, a karjaiban, közel hozzá…

- Miért nézel így? – kérdezte.

- Hogy?

- Mint aki még sosem látott – válaszolta, mire elmosolyodtam.

- Ilyennek még tényleg sosem láttalak.

- Milyennek?

- Ilyen elégedettnek – pirultam bele ismét a mondandómba.

- Na, és ez vajon kinek köszönhető? – vigyorodott el és kezét lecsúsztatta a fenekemre. Megborzongtam a birtokló érintéstől.

- Szeretlek – sóhajtottam fel, majd odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.

- Én is téged – érkezett az azonnali válasz. Annyira szerettem, hogy sosem kellett unszolni, hogy kimondja. Emlékszem Bianca mennyit panaszkodott, hogy a fiúi csak nagy ritkán vallották be az érzéseiket. Bianca… Vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy mit tettem? Alighanem kiugrana a bőréből örömében, akárcsak Sam. Aztán persze lerohannának a kérdéseikkel. Minden apró részletről kíméletlenül kifaggatnának, de én nem bánnám. Szívesen mesélnék nekik Qhuinnről és mindarról, ami közöttünk történt.

Még emlékeztem, mikor Bia első alkalmát beszéltük meg. Ezer éve volt már, az igaz – alig volt tizenöt éves, amit én nagyon helytelenítettem, de barátnőm már csak ilyen volt, túl akart esni rajta -, de minden szavára emlékeztem. Számára közel sem volt olyan jó emlék a szüzessége elvesztése, mint nekem. Talán mert nem a megfelelő fiút választotta.

Erről hirtelen eszembe jutott valami, amit még nem tudtam. Qhuinn szemébe néztem és megkérdeztem:

- Kivel vesztetted el a szüzességed?

Kedvesem meglepetten nézett rám, majd kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Ez most, hogy jutott eszedbe? – kérdezett vissza.

- Csak kíváncsi vagyok – válaszoltam őszintén.

- És ez a megfelelő időpont, hogy ezt megbeszéljük? – vonta össze a szemöldökét, mire megrántottam a vállam.

- Ez is van olyan jó, mint bármelyik másik – mondtam. – A múltunk elől nem tudunk elmenekülni, úgyhogy inkább essünk túl rajta.

- Hát jó… - sóhajtott fel, de láttam rajta, hogy jobban örült volna, ha ez a téma nem kerül előtérbe, mondjuk soha. – Marnának hívták, és közvetlenül az átváltozásom után történt.

Igen, azt tudtam, hogy akkor történt, bár a lány nevére már nem emlékeztem.

- És milyen volt? – érdeklődtem tovább.

- Corie, szerintem hagyjuk ezt… - mondta bizonytalanul, de megráztam a fejem tiltakozásképpen.

- Szeretném tudni – mondtam. – Csak ezt az egyet. A több… nem tudom, hányszáz kalandod nem érdekel, de ez az egy igen. Te tudod, nekem milyen volt az első, mert te voltál az elsőm, és én is szeretném tudni a tiedet.

Nem sok logika volt abban, amit mondtam, de Qhuinnt meggyőztem vele. Bár egyelőre magam sem nagyon értettem, miért is vagyok annyira kíváncsi ezzel a témával kapcsolatban.

- Oké, legyen – adta meg magát végül és kicsit feljebb tornázott mindkettőnket az ágyban, de még mindig nem engedte, hogy lekászálódjak róla. Na, nem mintha nekem ez egyáltalán eszembe jutott volna. A legtökéletesebb helyen voltam, ahol csak lehettem. – Mit akarsz tudni? – kérdezte.

- Mindent – vágtam rá hevesen. – És az átváltozásodra is kíváncsi vagyok.

- Hát arról nem tudok sokat mondani, csak hogy rohadtul fájt – komorult el az arca az emlékek hatására. – Azt kívántam, bárcsak meghalnék, aztán a helyzet csak még rosszabb lett. Úgy éreztem, mintha minden csontom szilánkosra törne, aztán újra összeforrna… Marna volt az, akiből ittam, mikor eljött az ideje – magyarázta, de közben minden rezdülésemet figyelte, hátha olyat mond, amitől rosszul érezném magam. – Ő is az elit tagja, nagyon tiszta és erős a vére – folytatta -, éppen ezért kérte meg őt az apám. Azt remélte, hogy… - Mondat közben akadt el a hangja, mintha csak egy régi lemezjátszó lenne. Nem kellett kimondania, anélkül is tudtam. Az apja azt remélte, hogy az átváltozásával majd megváltozik Qhuinn szeme és nem fog kilógni a sorból. Tévedett.

Ujjaim hegyével megsimogatta a szeme alatt, jelezve, hogy tudom és folytassa nyugodtan, mire ismét felsóhajtott és beszélni kezdett.

- Nappal lett, mire az átváltozásom befejeződött, ezért Marnának és az apjának is nálunk kellett aludni. Marna megígérte, hogy majd visszaoson és úgy is tett. Mikor végeztem a zuhanyzással ott volt a szobámban, az… az ágyamban várt rám…

Nyeltem egy nagyot, ahogy elképzeltem a jelenetet, és elöntött a féltékenység, de hallani akartam a többit is.

- Corie… - szólalt meg bizonytalanul, mikor megérezte, amit én, de közbeszóltam.

- Mond tovább – kértem.

- Miért? – kérdezte. – Ugyan mi értelme annak, hogy ezt elmesélem? Érzem, hogy mennyire fáj már csak az is, hogy elképzeled. Miért teszed ezt magaddal?

- Mert tudni akarom – vágtam rá hevesen. – Tudnom kell.

- Miért? – ismételte meg, de csak a fejemet ráztam.

- Kérlek, folytasd.

Pár pillanatig csak nézett, majd beadta a derekát.

- Jól van… - mondta. – Ott volt az ágyamban, aztán lefeküdtem vele – jelentette ki érzelemmentes hangon. Azt hitte, ennyivel el is van intézve a dolog, de eszem ágában sem volt ennyiben hagyni.

- Qhuinn – leheltem a nevét kérlelően. – Tudni szeretném mi történt pontosan.

- Akkor áruld el az okát.

- Nem tudom – vallottam be őszintén. – Én csak… talán szeretném ezt az egy dogot tudni rólad.

- Sok mindent tudsz rólam – vágta rá értetlenül.

- Hétköznapi dolgokat igen, de személyeset nem – javítottam ki. – Nem beszélsz nekem a családodról, a gyerekkorodról. – Éreztem, hogy egész testében megmerevedik alattam, de nem hagytam abba. – Nem is kérlek arra, hogy minderről számolj be, mert tudom, hogy nem akarsz. De valamit mégiscsak tudni szeretnék. Ezért kérdezek olyat, amit képes vagy elmesélni nekem.

Szavaim után csend telepedett közénk. Qhuinn elgondolkozott mindazon, amit mondtam, majd felsóhajtott.

- Nem akarok a múltamról beszélni.

- Igen, tudom – mondtam. – Nem is kérlek rá.

- De ha Marnáról mesélek, azzal fájdalmat okozok neked – nyögte elkínzottan.

- Ez fontos esemény volt az életedben, nem? – Bólintott. – Éppen ezért szeretnék tudni róla. Kérlek, meséld el.

- Jól van – mondta aznap már sokadjára. – Mikor megláttam őt az ágyamban… meztelenül… képtelen voltam másra koncentrálni. A frissen átváltozott férfiak másra sem tudnak gondolni, mint a szexre. Bármilyen lány is lett volna ott, biztosan megkívántam volna, már csak a biológiai ösztönök miatt is – magyarázta, mire bólintottam és próbáltam nem elképzelni, ahogy egy csinos, sőt, szexis lány meztelenül fekszik Qhuinn ágyában.

- És aztán mi történ? – kérdeztem.

- Mikor túljutottam a megjelenése okozta sokkon, odamentem hozzá és… lefeküdtem vele – mondta, majd mielőtt újra noszogatni kezdtem volna, hogy részletesebb legyen, folytatta magától. – A testem tudta mit és hogyan kell tennie, bár azt hiszem, nem voltam ideges. Túlságosan is vágytam a szexre ahhoz, hogy gondolkozzak. Ahogy a többiektől hallottam, ez normális olyankor.

- És ő… Jó volt vele? – kérdeztem, miközben küzdöttem az arcomat eluraló pirosság ellen.

- Igen – bólintott rá Qhuinn, mire megugrott a szívem. – De közel sem annyira jó, mint veled – tette hozzá azonnal, mire elmosolyodtam.

- Találkoztál vele azóta? – kérdeztem tovább.

- Nem – rázta meg a fejét. – Ez csak egy egyéjszakás dolog volt. Jól éreztük magunkat és kész.

- Értem – bólintottam rá, de közben próbáltam feldolgozni mindazt, amit megtudtam.

- Tulajdonképpen te vagy az első és egyetlen, akivel többször is voltam – vallotta be, mire elfintorodtam.

- És ettől most jobban kellene éreznem magam?

- Határozottan – vágta rá vigyorogva, majd ismét komoly lett. – Mióta ismerlek, senki sem képes felizgatni, csak te. Egyedül rád vágyom. – Kezei ismét a fenekemre csúsztak és miközben egyhelyben tartott, a csípőjét félreérthetetlenül mozgatni kezdte alattam.

Számtalan orgazmus után az ember azt hinné kimerültünk és egy időre képesek vagyunk elvonatkoztatni a szeretkezéstől, de mégsem. Qhuinnből sosem volt elég és erre a következő percekben, órákban valóban rá is ébredtem.