Visszatérés 7. fejezet - Összetartozás

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, melyre méltón mondhatom, hogy hatalmas 18-as karikát érdemel. :D

 Jó olvasást mindenkinek és várom a komikat. :):)

- A zuhany a legélvezetesebb dolog a világon! – sóhajtott fel Corie elégedetten, miközben a haját mosta.

Qhuinn nem titkolt bujasággal szemlélte kedvese karnyújtásnyira lévő, meztelen testét, melyen olyan érzékien folyt végig a víz, felforrósítva ezzel harcos vérét, hogy attól még az Antarktisz is felolvadt volna. Szemei szinte itták a látványt: hátrahajtott kecses nyakát, csodálatos melleit, lapos hasát, formás combjait… Nem lehetett betelni a látvánnyal.

- Én azért tudnék mondani valami mást is, ami élvezetes – morogta, majd mielőtt még Corie feleszmélhetett volna, rávetette magát.

Hátratolta a lányt, egészen addig, míg háta a csempéhez nem ért, a saját testével pedig teljesen befedte. Érezte és hallotta, amint Corie lélegzete elakad, ahogy merev vesszője a combjai közé simult. Hiába a hosszú órákon át tartó szeretkezés, és az a megszámolhatatlanul sok orgazmus, ugyanúgy kívánta a felét, mintha hetekig nem lettek volna együtt.

Kis termete mellett Qhuinn kezei óriásinak tűntek. Lassan simogatta, a csípőjétől egészen a melléig, majd ott megpihent egy kis időre, hogy eljátszadozzon a kis csúcsokkal, melyek az érintésére sóvárogva, egyre feszesebbek lettek.

- Benned akarok lenni! – suttogta a fülébe.

- Igen – nyögdécselte Corie. Vágya illata már az egész fürdőszobát betöltötte, összekeveredve Qhuinn megjelölésének fűszeres aromájával.

Olyan könnyen emelte a tenyerébe a fenekénél fogva, mintha nem is lenne súlya. Ettől persze merev vesszője a lány legérzékenyebb, tűzforró részéhez ért, még tovább szítva testükben a lángokat.

- Óh, Qhuinn… - sóhajtotta Corie, és kis kezeivel próbálta közelebb húzni magához a férjét, hogy minél hamarabb összeforrassza a testüket, de Qhuinn még egy kis ideig ellenállt a csábításnak.

Ki akarta élvezni minden pillanatát, hogy a karjában tarthatja a felét, hogy láthatja kipirult, feltüzelt arcát és hallhatja vággyal teli, sürgető sóhajtozásait.

Aztán már ő maga sem bírta tovább visszafogni, amit a szíve és a teste követelt tőle. Előretolta a csípőjét, megtalálva a forró és nedves bejáratát, majd lassan beléhatolt. Agya meglepően tiszta volt – talán az elmúlt órák kimerítő testgyakorlata miatt -, és ezúttal sokkal jobban érezte, amint a lány testének mélyére jut. Külön érezte a hüvelye feszességét, a szorító érzést és a gyönyört, mely a saját testében gyűlt. És ha mindez még nem lett volna elegendő ajzószer, látta, ahogy Corie élvezettel telve hátrahajtja a fejét a csempéhez, csókolni való száját jóleső sóhaj hagyja el, miközben körmeit a hátába vájva, még közelebb húzza magához.

Ha egy férfinak valaha vége lehet, hát Qhuinn számára ez volt az a pillanat. Itt, mikor a felében volt, mikor látta mekkora örömöt nyújt neki és a lány mekkora örömmel viszonozza mindazt, amit kap. Egyszerűen nem voltak rá szavai. De nem is akart gondolkozni. Érezni akart!

O*o*o*O

Még a kényelmetlen csempe sem zavarhatta meg szeretkezésünket, bár meg kell mondanom, elképzelni sem tudtam volna, hogy a testünk még képes ilyesfajta mozgást végezni. Azután, amit az esküvőnkről feljövet csináltunk, meg voltam győződve róla, hogy most egy jó ideig hanyagolni fogjuk a testiséget, vagy legalábbis a konkrét együttlétet. De szerencsénkre nem így történt.

Élvezettel simultam bele kedvesem karjába, miközben arcomat a nyaka és a válla hajlatába temettem, ezer és egymillió csókkal hintve selymes bőrét. Teljesen elvette az eszemet lassú, kényeztető mozgásával, amivel egyre közelebb kerültünk mindketten a mennyek kapujához. Minden sejtem érte égett, érte lüktetett és még soha az életben nem voltam annyira boldog, mint aznap éjjel, az ölelésében.

Nagy sokára, mikor a szenvedélyek csillapodni látszottak testünkben és úgy tűnt, végre sikerül kimásznunk a víz alól anélkül, hogy újra egymásnak esnénk, Qhuinn kedveskedve beletekert egy törölközőbe, majd egyet a vizes hajamra is csavart.

- Olyan gyönyörű vagy! – sóhajtotta, miközben tekintetével szinte felfalt, akárcsak én őt.

Figyeltem, ahogy a vízcseppek végigfolynak izmos mellkasán és hasán, melyen minden izomkocka felért egy kisebbfajta heggyel.

- Máris a fejedbe szállt a házasság? – incselkedtem vele. Felszegett állal elvonultam mellette és kisétáltam a szobánkba. Nem telt bele két másodpercbe, máris mellettem termett és a karjába kapott.

- Vagy inkább megrészegített a jelenléted – mormolta a számba és egészen kifulladásig csókolt.

- Igen, szerintem is az lehetett – mosolyodtam el, amint levegőhöz juttattam elkínzott tüdőmet és hagytam, hogy lassan ismét ágyba vigyen. De ezúttal már szó sem volt vad lepedőakrobatikákról és intenzív testmozgásról. Nem is csoda, ha azt nézzük, hány kalóriát elégettünk az elmúlt órákban. – Szeretem, amikor csak így összebújunk a takaró alatt – mondtam.

Egymás felé fordultunk, olyan közel, hogy az orrunk szinte összeért és csak néztük és simogattuk egymást. A törölközők és köntösök lassan lekerültek rólunk, így most már akadálymentesen simulhattunk össze és élvezhettük a másik forró testét.

- Szerinted a többiek nem haragudtak meg, hogy csak így feljöttünk? – kérdeztem hirtelen, mikor eszembe jutott, hogy bizony néhány órája összeházasodtunk, majd mit sem törődve a barátainkkal, a családunkkal, felvonultunk a szobánkba, hogy… Inkább nem fejeztem be még gondolatban sem ezt a mondatot, mert attól csak elpirultam volna, Qhuinn pedig azonnal lecsapott volna a témára és ki tudja mi lett volna abból… ismét…

- Biztos, hogy nem! – nevetett rám. – Nekik is volt esküvőjük, és hidd el nekem, biztos, hogy nem maradtak lent még hosszú órákig, hogy beszélgessenek és nevetgéljenek… - utolsó szavaiban éreztem az ugratás cinkosságát, de ezúttal nem tudtam visszadobni a labdát, mert aggasztott valami.

- Blay is rendben lesz? – kérdeztem félve, hiszen tudtam, hogy Qhuinn számára legjobb barátja említése néha még mindig fájó pont. Összetörte a fiú szívét, és bár úgy tűnt, már a gyógyulás útjára lépett, mind a ketten aggódtunk érte, hogy a boldogságunk csak újabb sebeket ejt így is megtépázott lelkén.

Ahogy az várható volt, Qhuinn arckifejezésén egy alig látható árnyék vonult át, mint mindig, mikor Blay szóba került.

- Blay már továbblépett – mondta. – Az unokatestvéremmel találkozgat, és úgy tűnik, kezdenek közel kerülni egymáshoz.

Igen, tudtam róla, hogy Saxtonnal randizgatnak, még akkor kezdődött ez a kis románc közöttük, mielőtt az Őrző hazatoloncolt volna, ám mióta visszatértem, nem nagyon volt időm Blay-jel beszélgetni, főleg nem ilyen személyes témáról.

- Örülök neki – adtam hangot megkönnyebbülésemnek, amihez kedvesem is csatlakozott.

- Akárcsak én.

Ezek után kellemesebb témák felé tereltük a beszélgetést és inkább egymásra koncentráltunk, mintsem a körülöttünk élőkre.

- Mit szeretsz bennem a legjobban? – szegeztem neki a kérdést hirtelen.

- Mindent! – vágta rá habozás nélkül, de persze ennyivel nem elégedtem meg. Konkrét választ szerettem volna hallani.

- Kicsit bővebben? – noszogattam csak azért is, s közben apró csókokkal ösztönöztem.

- Miért olyan fontos ez most? – simogatta az arcomat.

- Nem tudom, csak még sosem mondtad mit szeretsz bennem – válaszoltam.

- Nincs olyan tulajdonságod, amit ne szeretnék.

- Áh, szóval szereted, amikor hisztis vagyok és akaratos? – csaptam le azonnal a témára.

- Jó, most megfogtál! – nevetett fel és még közelebb húzott magához, ami szinte már fizikailag volt lehetetlenség, de akkor is megoldotta. Lábaink már teljesen összegabalyodtak, miközben karjaink egymás körül voltak, szoros ölelésben tartva magunkat. – Szeretem, hogy szeretni való vagy – mondta végül.

- És még? – kérdeztem tovább.

- Odaadó vagy.

- Folytasd! – vigyorogtam.

- Aranyos is vagy.

- Ühümm…

- Gyönyörű és szexis.

- Ne hagyd abba! – buzdítottam.

Hatalmas tenyerébe fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett. - Olyan nyílt szíved van, amilyet még senkinél sem tapasztaltam.

- Szeretlek! – mondtam és azzal a lendülettel már csókoltam is. Annyira jól estek a szavai és annyira éreztem bennük az igazságot, hogy az a végletekig meghatott.

Sokáig heverésztünk még így összebújva az ágyban, élvezve a közelséget, a szerelmet, mely minden mozdulatunkból áradt, s mely csodálatosabb volt bármi másnál, mint amit addig valaha is éreztünk együtt. S ha arra gondoltam, hogy ez a földöntúli érzés életünk hosszú évszázadain keresztül elkísér minket, boldogan tekintettem a jövőbe, várva, mi mindent tartogat még számunkra.

Talán naiv voltam, talán egy tündérmesében éltem. Igen, azt hiszem így volt. De akkor nem jöttem rá. Még ha a szívemben éreztem is a közelgő fenyegetést, mindazt, ami ellenünk készült, hát nem vettem róla tudomást. Megmaradtam az áldott tudatlanságban, és kiélveztem minden pillanatot, ami megadatott.

Kezdve a másnap estével…

Mitagadás, itt-ott sajgott a testem a reggeli hancúrozásunktól, de Isten látja lelkem, én aztán nem bántam egy pillanatig sem! Hogyisne, mikor életem legcsodálatosabb vámpíréjszakája állt mögöttem, melyen a férfi, akit szerettem, s aki viszont szeretett, a férjem lett. Vagyis inkább parancsolóm, ahogy ezt vámpíréknál szokás mondani.

Ébredés után kissé meglepődtem ugyan, hiszen az én kedves férjuram – maradjunk az emberi kifejezéseknél egyelőre -, nagyon is éber szemeivel találtam magam szembe.

- Miért nézel így? – kérdeztem álomittas hangon.

- Gyönyörködöm benned – válaszolta mosolyogva, amitől azonnal elpirultam. Nem kellett hozzá tükör, hogy tudjam, hogy nézhetek ki…

- A hajam kócos, és folyt a nyálam éjszaka – mutattam rá a nyilvánvalóra. – Rémesen alacsony lehet a gyönyörködési küszöböd, ha ez mind tetszik neked – tettem hozzá, miközben azért lesütött tekintettel próbáltam lelapogatni össze-vissza álló szénakazalomat a fejem tetején.

Jókedvű nevetése balzsamként simogatott, hisz oly rég volt már, hogy ilyet hallottam tőle. Az alantasok, John és én okozta aggodalom miatt, az esetek nagy többségében mindig kemény, határozott volt. Így még értékesebbé váltak ezek a ritka pillanatok.

- Te így is csodaszép vagy – mondta. – És így még jobban is szeretlek, mintha tökéletes lenne a frizurád és a sminked.

- Kedves vagy – pillantottam fel rá. – De azért én szeretnék emberi külsőt varázsolni magamra. – Azzal választ sem várva, kilibbentem a fürdőszobába és ki sem óhajtottam jönni onnan, amíg elfogadhatóvá nem válik az ábrázatom.

Első lépésként magamra kaptam a köntösömet, hogy ne pucéran álljak már neki a készülődésnek, majd egy csattal összefogtam valóban kusza hajtincseimet, hogy fogmosás közben ne zavarjanak. Épp a számat öblítettem ki, amikor az erős férfikar körém fonódott. Felpillantottam a tükörképünkre és elmosolyodtam Qhuinn vággyal telt szemei láttán.

- Máris hiányoztam? – incselkedtem.

- Az nem kifejezés! – vágta rá. Kezei sem tétlenkedek közben: lassan félrehúzta a vállamról a köntöst és lágy csókokkal kényeztette a bőrömet. Éreztem karika piercingjét a szájában, kissé karcolt, de egyáltalán nem zavart. Ahogy az sem, amikor kioldotta az övet és a földre ejtette egyetlen ruhadarabomat.

A tükörben néztem, ahogy széles, erős kezei a hasamat simogatják, majd onnan felkúsznak a melleimre. Tenyerébe fogta feszülő halmaimat és finoman masszírozni kezdte őket, amivel elérte, hogy elégedett sóhajtás hagyja el a számat. Imádtam az érintését, bárhol és bárhogyan is ért hozzám.

Meztelen testével a hátamhoz simult, így a fenekemnél érezhettem mennyire kíván. Duzzadó férfiassága egyértelműen jelezte, hogy mit szeretne, s ez megegyezett azzal, amire én magam is mindennél jobban vágytam.

Hátratoltam a fenekemet, karjaimmal pedig a mosdóra támaszkodtam, hogy könnyebben hozzám férjen.

- Óh, igen! – nyögött fel mögöttem. Kezei a fenekemet simogatták, s közben a tükörben láttam, hogy szemeit le sem veszi arról, amit mutattam neki. – Annyira kívánlak… Sosem kaphatok belőled eleget…

- A tiéd vagyok – sóhajtottam. A vágy, hogy bennem legyen, hogy ismét érezzem a teste lökéseit, mindent elhomályosított körülöttem. Megszűnt a világ, csak mi ketten léteztünk már.

O*o*o*O

- Az enyém vagy – helyeselt Qhuinn és egy morgás kíséretében a lány mögé térdelt. Türelmetlen kezeivel még széjjelebb nyitotta a combjait és elámult a látványtól. Élvezettel szívta magába a vágya illatát, és egy pillanattal később már az ízét is érezhette a szájában, ahogy rávetette magát. Corie megrándult a hirtelen érintéstől a lábai között és azonnal kéjes nyögdécselésbe kezdett. Vágya még intenzívebbé vált és Qhuinn tudta, abból, ahogy a csípőjét mozgatta, hogy már nagyon közel jár a csúcshoz. Csakhogy ő egyáltalán nem így akarta befejezni.

Olyan gyorsan pattant fel a földről, hogy a lány szinte észre sem vette, és már benne is volt. Férfiassága könnyedén behatolt a szűk, de hihetetlenül nedves résbe és azon nyomban pumpáló mozgásba kezdett. Corie csípőjét egyhelyben tartva egyre gyorsított a tempón, amit a lány is legalább annyira élvezett, mint ő. Tekintetük találkozott a tükörben, Qhuinn pedig elveszett az ametiszt szemekben látott boldogság és öröm végtelenségében.

Vállánál fogva feljebb emelte, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a csípője mozgását. Tenyerébe fogta a mellét és a nyakát csókolta, még jobban elvéve a lány maradék józanságát is, majd mikor már csak egy hajszál választotta el a gyönyörtől, beleharapott.

Corie felkiáltott a hirtelen orgazmustól, ami azon nyomban elragadta, de Qhuinn még akkor sem lassított, így elnyújtotta mindkettejük élvezetét, s miközben vére végigperzselte a torkát, magját a lány testébe ürítette.

Megszámolni sem tudta volna, hány lányt kefélt meg viszonylag rövid élete alatt. Több százat, talán több ezret is… De egy sem érhetett fel Corie-hoz és a szeretkezéshez, melyben vele volt része. Férfiassága továbbra is kemény maradt, készen állva a következő menetre, de időt akart hagyni a felének, hogy visszanyerje az erejét. Amint a vágy csillapodni kezdett Corie testében, Qhuinn érezte, hogy a karjába rogy, mert a térde is elgyengült a heves rohamtól, amivel leteperte.

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan. Alig egy hét telt el az átváltozása óta és Qhuinnt hirtelen elfogta a rémület, hogy talán túl sokat követelt tőle az elmúlt órákban és talán túlságosan is kimerítette.

Ám mikor Corie felpillantott és a tükörben meglátta kielégült, boldog tekintetét, minden aggodalma elszállt. Az arca ragyogott az élettől, ajkain elégedett mosoly bujkált.

- Tökéletesen vagyok – felelte, majd addig mozgolódott, míg szembe nem tudott fordulni parancsolójával. – Fantasztikus voltál! – mondta. Karjait a fiú nyaka köré fonta és lehúzta magához egy szenvedélyes csókra. Közben felhúzódzkodott a márványpultra és egyértelművé téve mit szeretne, szétnyitotta a combjait.

Qhuinn-nek sem kellett ennél több. Formás combjait simogatva közelebb húzta magához és lassan bevezette merev férfiasságát.

- Ezt akarod? – kérdezte rekedten, de nem engedte el a lány tekintetét.

- Igen. – Corie megremegett, amikor teljes hosszával beléhatolt. – Érezni akarlak!

- Én pedig azt akarom, hogy élvezz! – vágta rá Qhuinn és mozogni kezdett. Minden lökés felért egy orgazmussal számára, mert hallotta Corie vággyal teli, kéjes nyögéseit és érezte mennyire szorosan öleli magához és még akkor is, amikor a szenvedély alábbhagyott, csak nagy nehezen volt képes kibontakozni a karjából. Akár egy kiscica, Qhuinn mellkasához bújt és hallgatta a szívverését.

- Hozassak fel reggelit, vagy inkább lemenjünk? – kérdezte Qhuinn, mikor a közös zuhanyzás után a gardrób előtt öltözködtek.

- Menjünk le – vágta rá Corie. – Lesz még elég időnk kettesben lenni, nem gondolod?

- Az sem lesz elegendő – kontrázott rá a fiú és érzéki csókot nyomott ajkaira.

- A végén még rám unsz – ugratta a lány, s bár Qhuinn elképzelni sem tudta, hogy ez valaha előfordulhatna, elmosolyodott, hogy ne bántsa meg.

- Teljesen kizárt! – szögezte le azért.

- Mertem remélni, hogy ezt mondod! – érkezett az azonnali válasz.

Qhuinn csak a fejét rázta kedvese bohókás hangulata miatt, de persze nagyon örült neki, hogy ilyen boldognak láthatja. Legszívesebben a fejét verte volna a falba, hogy arra gondolt, sosem veszi feleségül. Hogy hihette, hogy képes lenne nélküle élni? Minden lélegzetvételével azon volt, hogy boldoggá tegye és mindent megadjon neki, amire csak vágyik.

Az első étkezésre kéz a képben sétáltak le és meg sem lepődtek, hogy minden szempár feléjük fordult, mikor megjelentek az ajtóban.

- Nocsak, a mi kis gerlepárunk! – szólalt meg elsőként Rhage. – Mondjátok csak, aludtatok is valamit az éjjel?

Qhuinn érezte, hogy mellette Corie elpirul és már épp azon volt, hogy leállítsa a testvért, mielőtt túl messzire menne, de nem maradt ideje válaszolni.

- Nem igazán – előzte meg Corie, s bár az arca vörösben játszott, hangja határozott volt. – És le lehet szállni rólunk!

- Hű, de felvágták a nyelved, mióta férjhez mentél! – nevetett Rhage, s az asztal körül helyet foglalók többsége is elmosolyodott csipkelődésük hallatán.

- El se hinnéd mennyire – vágta rá a lány, majd a parancsolójával együtt leültek, hogy lehetőleg nyugodt körülmények között elfogyasszák a reggelijüket családjuk társaságában.

Rhage persze másként képzelte el az étkezést és folytatta volna beszólogatását, de Mary és Wrath együttes erővel belé fojtották a szót, így nem tört ki vérre menő verekedés, ahogy attól Qhuinn előre félt. Mert bár mióta csak megismerte Corie-t, védelmezte és óvta, de most, hogy a lány hivatalosan is rábízta magát, még inkább eluralkodott testében és lelkében a féltési ösztön. Senki sem volt biztonságban, aki a lányt bántani akarta, bármilyen módon!

- Az utolsó étkezés előtt szeretném, ha bejönnétek az irodámba – mondta hirtelen Wrath, amivel vissza is rántotta Qhuinnt a valóságba.

- Miért? – kérdezte Corie meglepetten. Mind a ketten úgy tudták, hogy a mai napon még Qhuinn-nek nem kall harcolnia és a király kérése felkészületlenül érte őket.

- Csak szeretném megbeszélni veletek a továbbiakat – vágta rá Wrath és ezzel lezártnak is tekintette a témát, legalábbis az asztal mellett.

- Rendben – bólintott Corie és folytatta az evést, majd, mint akinek épp akkor jut eszébe valami, amit elfelejtett, felkapta a fejét. – Vishous – szólította meg a kecskeszakállas testvért, aki kíváncsian fordult felé. – Kérhetnék tőled egy szívességet?

- A hercegnőnek mindent – húzta el a száját, de ezüstös szemeiben nyoma sem volt a gúnyolódásnak. – Miről lenne szó?

- Szeretnék egy tetoválást csináltatni és tudom, hogy a Qhuinn-nét is te csináltad.

- Milyen tetoválást? – szólt közbe Qhuinn érdeklődve. Nem igazán tetszett neki, hogy a fele sosem említette neki, hogy tetováltatni akar, s bár tudta, hogy csak az összekötődés miatt érez emiatt csalódottságot, mégsem bírt uralkodni magán teljesen.

- Meglepetés – mosolygott fel rá a lány, de Qhuinn persze ennyivel nem érte be.

- Nem szeretem a meglepetéseket! – vágta rá.

- Ezt szeretni fogod – mondta Corie és mint korábban a bátyjának, az ő hangjában is érezni lehetett, hogy szeretné ennyiben hagyni a dolgot. – Szóval számíthatok rád? – nézett V-re, aki bólintott.

- Igen – mondta. – Máris hozom a felszerelést.

- Az nagyszerű lesz, köszönöm – mosolygott rá Corie, V pedig elindult a Gödör felé, hogy összeszedje a szükséges holmikat.

Qhuinn persze egyre ingerültebb lett. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy Corie titkolózik előtte és elhatározta, hogy amint kettesben lesznek, kérdőre vonja a lányt, s a hálószobájuk ajtaja még szinte be sem csukódott mögöttük, máris kitört belőle a szó.

- Miért nem mondtad el, hogy tetoválást akarsz?

Corie láthatóan meglepődött a számonkérésen, de higgadt marad.

- Ahogy már mondtam, meglepetésnek szántam – mondta. – Mióta megkérted a kezem, azóta gondolkozom rajta.

- Nem értem, hogy függ ez össze – rázta meg a fejét a fiú.

Corie mély levegőt vett, belátva, hogy addig úgy sem szabadul, míg el nem mond mindent. És valóban, Qhuinn képtelen volt befogni a száját. Tudnia kellett! Most!

- Mivel a nevem ott virít a hátadon, arra gondoltam, hogy a tiedet magamra tetováltatom – hadarta el.

- A hátadra akarod íratnia a nevem? – esett le a fiú álla. Álmában sem gondolta volna, hogy Corie-nak ilyesmi járhat a fejében. Erre még példa sem volt soha, legalábbis amennyire ő tudta. Az persze hagyomány volt, hogy a férfiak a hátukba vésetik választottjuk nevét, de fordítva… Egy tetoválással…

- Dehogy! – nevetett fel a lány. – Nem a hátamra szeretném, hanem ide – mondta, s kezét az alhasára tette.

- Annyira lentre? – ráncolta össze a szemöldökét, amint elképzelte, hogy V olyan közel lesz a fele testéhez. Hiszen még a bugyiját is le kell majd húznia valamennyire…

- Igen.

- Nem akarom, hogy ott legyen! – jelentette ki hirtelen. Hangja kemény volt, akárcsak ő maga, s Corie alig akart hinni a fülének.

- Nem akarod? – kérdezett vissza. – Nem kértem a beleegyezésedet.

- Nem fogom hagyni, hogy levetkőzz V előtt!

- Levetkőzzek? – nevetett ismét, ám ezúttal cseppnyi jókedv sem volt a hangjában. – Csak a nadrágomat kell egy kicsit lehúzni, szó sincs arról, hogy…

De nem tudta befejezni. Qhuinn területféltési ösztöne nem hagyta.

- Szó! Sem! Lehet! Róla! – hangsúlyozott minden szót külön, remélve, hogy Corie belátja, neki van igaza. Még hogy tetoválás az alhasára… Amit egy férfi készít el… Micsoda képtelenség!

Corie válaszolni szeretett volna, Qhuinn látta rajta, hogy már a nyelvén van a szó, amivel alighanem egy csúnya veszekedéshez jutottak volna, ám akkor V bekopogott az ajtón.

- Menj el! – vágta rá Qhuinn, de ugyanakkor Corie is megszólalt.

- Gyere be!

Vishous kinyitotta ugyan az ajtót, de nem lépett be. Összeráncolt szemöldökkel figyelte a két szemben állót, akik dühösen meredtek egymásra.

- Minden oké? – kérdezte.

- Persze – válaszolta Corie. – Csak volt egy kis nézeteltérésünk, de már tisztáztuk. Megcsináltatom a tetoválást!

- Nem csináltatod meg! – jelentette ki Qhuinn. A feszültség és a féltékenység már minden sejtjében tombolt. Az ő fele volt, az ő nője! Senki sem mehetett még csak a közelébe sem!

- Ne mond meg nekem, hogy mit csinálhatok! – emelte fel a hangját Corie, végképp türelmét vesztve. – Szeretlek és szeretném, ha a te neved rajtam lenne, ahogy az enyém van rajtad, de nem vagyok a tulajdonod, hogy parancsolgass nekem!

Qhuinn tudta, hogy igaza van. Azt is tudta, hogy V miatt nem kellene aggódnia, de nem tudta leállítani magát. Corie odament hozzá és átölelte a derekát. Szemeiben szerelem lángolt és egy kevés harag, amiért olyan hülyén viselkedett. És egy kérés: bízz bennem! Nem volt hát más választása, mint áldását adni a dologra.

- Rendben – monda összeszorított fogakkal. – Csináltasd meg a tetkót.

Corie földöntúli mosolya, mellyel mindig megdobogtatta a szívét, azonnal felragyogott.

V besétált a szobába. Bőrkesztyűvel fedett bal kezében egy nagy szerszámosládát hozott, ami hangosan csattant, mikor a szőnyegre tette. Qhuinn számára nagyon is ismerős volt, hiszen amikor kinevezték John életőrének, V akkor is ezt a ládát cipelte, benne a tetováló géppel és minden szükséges eszközzel.

- Hová akarod? – kérdezte Corie-tól.

- Az alhasamra – válaszolta a lány és kezével mutatta a pontos helyet.

- Rendben – bólintott a testvér és teljes lelki nyugalomban, elkezdte kipakolni a láda tartalmát. Egy cseppet sem foglalkozott azzal, hogy Qhuinn metsző tekintettel néz rá, sem azzal, hogy a srác megjelölésének illata az egész szobát betöltötte már a féltékenység miatt. – És mit szeretnél?

- Qhuinn nevét az ősi nyelven – mosolygott fel parancsolójára a lány.

V komment nélkül hagyta a dolgot, csak a szükséges eszközök kipakolásával foglalkozott. Először a tetováló gép került elő, majd egy kis fekete tégely, és egy fekete gumikesztyű.

- Feküdj le az ágyra – mondta a testvér a lánynak. – A lábaid lógjanak le a végén.

Qhuinn torkából akarata ellenére is halk morgás hangzott fel, de egyikük sem foglalkozott vele. A látvány, hogy a szerelme, a fele lefekszik az ágyra és egy másik férfi olyan közel fog kerülni hozzá, majd megőrjítette, de próbálta fékezni gyilkos ösztöneit.

V közben bedugta a konnektorba a gépet, majd egy fehér kendőt vett elő, amivel majd fertőtleníti a tetoválandó területet.

- Húzd le a nadrágodat egy kicsit– mondta a lánynak, mire Corie engedelmeskedett – a felsője is fel volt már húzva, megmutatva tökéletes hasát.

Qhuinn morgása most már jóval hangosabb lett, még Corie is rá kapta a tekintetét és félve figyelte, amint közelebb lép Vishoushoz. Maga sem tudta mit akart csinálni. Nekiugrani a testvérnek és addig ütni, amíg tudja? Vagy csak kidobni a szobából és addig szeretkezni Corie-val, amíg a megjelölés illata egy mérföldnyire is elérzik? Fogalma sem volt, de szerencsére soha nem is derült ki. V ugyanis kiegyenesedett a fiú előtt és széttárta a karját.

- Mi a francra gondolsz? – kérdezte. – Hogy le fogom teperni a nődet? Hogy itt előtted, az esküvőtök másnapján akarok lefeküdni vele? – Qhuinn erre a gondolatra kivillantotta megnyúlt szemfogait és támadóállásba állt. – Állj le! – szólt rá V. – Eszem ágában sincs ilyesmit tenni, te hülye! – Várt néhány pillanatot, míg Qhuinn indulata valamelyest csökkent, majd folytatta. – Tudod ki az a Jane, ugye? – kérdezte.

- Igen – morogta Qhuinn.

- Akkor fogd be a szád és hagyj dolgozni! – vágta rá V, majd tovább nem foglalkozva a fiúval, munkához látott. A steril kendővel letörölte a hasát, aztán halványan felrajzolta a mintát. – Egyébként is – tette még hozzá. – Bocs szivi, de nem vagy az esetem – kacsintott Corie-ra, mire a lány elmosolyodott, majd Qhuinn felé nyúlt, hogy üljön mellé az ágyra és fogja közben a kezét.

Amire szüksége is volt. Qhuinn élénken emlékezett rá, amikor V az ő tarkóját tetoválta. Ő kérte meg a férfit, hogy az életőrré való kinevezésének dátumát - 2008. augusztus 18 - írja a tarkójára az ősi nyelven, de nem gondolta volna, hogy a végére annyira fájni fog. Tisztán emlékezett a karcoló érzésre, mely egyre mélyült – bár egy nyikkanás nélkül kibírta, de attól még nem volt egy kellemes érzés -, akárcsak a gép zúgására, mely akár egy autó motorja, hol hangosodott kicsit, hol halkult, de végig betöltötte a fülét, akárcsak most.

Corie meglepően jól bírta. V a lábai között térdelt, hogy jobban hozzáférjen az alhasához – amire Qhuinn inkább nem is gondolt -, és egy pisszenést sem adott ki. Szemöldökét összeráncolta ugyan, de más jel nem árulkodott arról, hogy fájdalmat érezne.

Mikor fél óra múlva elkészült a remekmű – mert V kezéből csakis az kerülhetett ki -, a testvér áttetsző kenőccsel kente be a tetoválást, ami enyhítette a lüktető érzést és gyorsabban is gyógyult tőle.

- Na, milyen? – kérdezte a pártól.

- Tökéletes, köszönöm – hálálkodott Corie azonnal és sietett a fürdőszobába, hogy a tükörben megnézhesse teljes valójában.

Qhuinn sem rejtette véka alá az örömét – részben a tudat miatt, hogy a neve örök időkig Corie-n lesz majd, részben, hogy a lány combjai között már nincs senki oda nem illő.

- Köszönjük – mondta V-nek, s a kezét nyújtotta felé, mely akár egy bocsánatkérés féle is lehetett volna, ha épp nevén nevezik, de arra nem volt szükség férfiak között. V is tisztában volt azzal, hogy mit érzett és ő is ugyanúgy reagált volna, hiszen a szerelmes, kötődő vámpír benne is ott volt, bármennyire is próbálta lazán beállítani a korábbi szituációt.

- Szívesen – fogadta el a gesztust.

Miután Corie végképp kiörömködte magát és nem győzte megköszönni V-nek, végre kettesben maradtak.

- Sajnálom – szólalt meg Qhuinn, hogy minél előbb túl legyenek a kötelezően lefutandó körökön. Ismerte már Corie-t, tudta, hogy addig nem lesz béke közöttük, míg meg nem beszélik a történteket. – Hülye voltam.

- Eléggé – helyeselt a lány. – Semmi okod nem volt féltékenynek lenned.

- Tudom.

- Jól van, felejtsük el – hagyta rá ezúttal a lány. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte és felhúzta a pólóját, láthatóvá téve a parancsolója nevét a hasa bal oldalán. Gyönyörű, fekete betűkkel volt írva, körülötte egy halvány kerettel, mely nagyon hasonlított arra, ami Qhuinn tarkóját díszítette, s ami csak még jobban kiemelte a tökéletes vonalakat.

- Nagyon szexi – vigyorodott el Qhuinn és félig leeresztett szemhéja mögül nézett a lányra.

- Valóban? – kérdezett vissza Corie és lassan közelebb lépett hozzá.

- De még mennyire! – vágta rá. – Felizgat a tudat, hogy rajtad van a nevem.

- Az jó. Mert pont ez volt a célom vele – mondta lábujjhegyre állva, hogy meg tudja csókolni.

Így, hogy már mindkettőjükön ott volt a másik neve, ráadásul megmásítatlanul és örökre, valóban összetartoztak, s szerelmük végre olyan magasságokba szárnyalhatott, amit elképzelni sem tudtak.