22. fejezet - „…ne mondj nemet”

 Sziasztok!

 Íme a következő fejezet. :):)

 Jó olvasást mindenkinek, várom a komikat.:):)

- Óh, Istenem… - nyögtem fel panaszosan, miközben lekászálódtam az asztalról. Szerencsére Tohr hamar magunkra hagyott bennünket – számára sem lehetett túl kellemes élmény mindez. – Hogy fogok ezentúl a szemébe nézni?

- Ugyan – simogatta meg az arcomat kedvesem. – Ez semmi sem volt.

- Tényleg? – kérdeztem szkeptikusan, miközben megigazítottam a szoknyámat, ami szinte már a nyakamban volt.

- Előfordul az ilyesmi, hidd el – vigyorgott rám. – Ha tudnád, hányszor kaptam rajta a többieket hasonló…

- Erről inkább nem akarok tudni! – vágtam közbe, mielőtt még tovább mondhatta volna. Éppen elég volt nekem az, amit a könyvekből tudtam – vagyis szinte az összes házban lakó pár szexuális életével tisztában voltam -, nem kellett ehhez még Qhuinn beszámolója is.

- Oké, akkor talán menjünk fel – mondta, majd a derekamnál fogva magához húzott és félreérthetetlenül hozzám dörzsölte magát.

- Oh… - sóhajtottam fel. – Rendben.

Amennyire lehetett, illendően sétáltunk fel a szobánkba, bár Qhuinn keze majdnem minden lépésnél a fenekemre csúszott.

- Van egy remek ötletem – néztem kacéran a szemébe, mikor becsukódott mögöttünk az ajtó.

- Valóban? – kérdezett vissza. Hangja rekedtté vált a vágytól.

- Ahaaa – húztam el a szót, majd kibontakoztam az öleléséből. – De előbb szabadulj meg a fegyverektől és a bakancstól. Nem csípem a bakancsodat.

- Összetöröd a szívem – nevetett fel, de azért vetkőzni kezdett. Mindig figyelt rá, hogy a veszélyes munkaeszközei – mint a pisztolyok és tőrök – biztonságos helyre kerüljenek, nehogy véletlenül valamilyen baleset történjen.

Miközben ő gondoskodott minderről és lerúgta magáról az orbitális acélbetétes lábbelijét, én is kibújtam a magas sarkúmból, majd a fürdőszobában megmostam a kezem. Mégiscsak egy emberekkel teli klubban jártunk. Brrrr…

Mikor elkészültem, váltottuk egymást Qhuinn-nel. Visszamentem a szobába és lehúztam az ágyról a takarót. Leterítettem a szőnyegre, majd néhány párnával otthonosabbá tettem rögtönzött fekvőhelyünket és kényelmesen elhelyezkedtem.

Qhuinn szemei vadul felcsillantak, mikor kijött a fürdőszobából és meglátott.

- Ohó! Csak nem azt tervezed, hogy a kandalló előtt fogunk…

- De bizony – helyeseltem. – Talán meg is gyújthatnád, hogy hangulatosabb legyen – javasoltam neki, mert bár az ötletem jó volt, tűz nélkül nehéz lett volna kivitelezni. Szerencsére Qhuinn-nek mindez egy gondolatba került. Mentális erejével ugyanis azonnal lángra tudta lobbantani a farönköket, majd egy újabb gondolati parancsra lekapcsolta a lámpát, így az egész szobát ragyogó aranyszín öntötte el.

Felé nyújtottam a karom, hogy megsürgessem egy kicsit, mire egy pillanatnyi habozás nélkül elindult felém. Letérdelt mellém a takaróra, széles tenyerét az arcomra csúsztatta, miközben tekintetével végigsimogatta az egész testem.

Átöleltem a vállát és magamhoz húztam. Egyszerűen szükségem volt az érintésére, a szerelmére, hogy tudjam, csak az enyém. Egyik kezével beletúrt a hajamba, míg a másikat a derekam köré fonta.

Türelmetlenségem nem ismert határokat, ám mikor benyúltam a pólója alá és elég célzatosan elkezdtem felfelé húzni, megállított.

- Ne siess annyira – suttogta a számba. – Csak szép lassan…

- Annyira akarlak… - kaptam ismét az ajkai után, mire elmosolyodott és lassabb ütemre késztetett.

- Én is, de ma éjjel lassan akarom – mondta. – Örökké emlékezni akarok erre az estére és azt akarom, hogy te is emlékezz rá.

Belenézve csillogó, különböző színű szemeibe és meglátni bennük a mély szerelemet, amit irántam érzett, eltöltött egyfajta béke. A lassú tempó már nem is tűnt olyan rossznak. Hosszasan kényeztetni egymást, elmerülni az érzéseinkben… Igen, már én is arra vágytam!

Nem kapkodtunk, ráérősen kényeztettük egymás ajkait és csak nagy sokára, mikor már tényleg nem bírtam tovább, akkor kezdtem el lehúzni róla a pólóját. Mikor végre fedetlenné vált izmoktól duzzadó felsőteste, kezeimmel bebarangoltam minden porcikáját, majd leültem elé és lágy csókokat hintettem a köldöke környékére. Imádtam a feszes, meleg bőrét az ajkaim alatt érezni, de nem tiltakoztam, mikor felhúzott magához, majd megszabadított a felsőmtől.

- Olyan szexi voltál ebben a ruhában – sóhajtott fel. Ujjait végigfuttatta telt halmaimon. – Alig bírtam visszafogni magam, miközben táncoltál. – Nyakamhoz hajolt és tudatpusztító csókokkal kényeztetett tovább.

Rövid időn belül elvesztettem a maradék józan eszemet is. Qhuinn karjaiba omolva élveztem a lágy cirógatásokat és simogatást, amit kaptam, majd mikor már tényleg az őrület határán táncoltam, annyira vágytam rá, kissé remegő kézzel kezdtem kigombolni a bőrnadrágját és lehúztam a cipzárt is. Ám ahelyett, hogy a boxeralsójába nyúltam volna, kezeim hátrafelé vették az irányt. Lassan haladva befurakodtam a nadrágja alá és megsimogattam a fenekét. Qhuinn felsóhajtott, mikor megérezte a tenyerem, fejét hátrahajtotta, ajkai elnyíltak. Látni lehetett hosszú szemfogainak végét, amitől csak még inkább égni kezdett bennem a tűz.

És elfogyott a türelmem. Félreérthetetlenül húztam lefelé a nadrágját, mire elmosolyodott és besegített. Egy pillanattal később eltűntek a még fent lévő ruhák, és végre összesimulhatott a testünk. Vastag karjait a derekam köré fonta, majd megemelt, hogy a lábaimat a csípőjére tudjam kulcsolni. Vágytól lüktető férfiassága kettőnk közé ékelődött, és épp a legjobb helyen ért hozzám. Ám nem hagyta, hogy kiélvezzem a pillanatot. A hátamra fektetett, majd vágyfokozó csókokkal indult lefelé a testemen. A melleimnél megállt, nyelvével kényeztetve feszülő csúcsaimat, majd rátért a hasamra és onnan a combjaim közé.

O*o*o*O

Qhuinn soha az életben nem tudott volna jobb helyet elképzelni ahol lehetett, mint Corie combjai között. Hallani, ahogy az élvezettől felsóhajt és érezni fenséges ízét a szájában, felért számára tucatnyi orgazmussal is.

És mégis, miközben nyelvével szeretkezett a lánnyal, a saját testében feszülő őrületes energia egyre jobban felszínre került. Tudta jól, hogy nem sok hiányzik már, egyiküknek sem, hiszen Corie egyre szaporábban kapott levegő után és egyre hevesebben mozgott a csípője is.

- Qhuinn – nyögte a nevét vágytól rekedtes hangon. – Istenem… Qhuinn… Kérlek… Kérlek… Igyál belőlem…

A lány szavaitól egy pillanatra kiesett a ritmusból. Másra sem vágyott jobban, minthogy megízlelje a vérét, de ember mivoltát nem vehette semmibe. Néhány kortyba persze nem halt volna bele, de Qhuinn egyáltalán nem volt benne biztos, hogy képes lenne néhány korty után megállni.

- Kérlek…

A halk könyörgésnek azonban képtelen volt ellenállni. Ujjai átvették a szája helyét, hogy a lány ne veszítse el a pillanatot, miközben ő lágy csókokkal haladt a combján ahhoz a ponthoz, ahonnan a vére illatát a legerőteljesebben érezte.

Szemfogai megnyúltak a szájában, ahogy megérkezett oda, majd mikor hozzá is értek a bársonyosan sima bőrhöz, hirtelen meghallotta a fejében az Őrző szavait, amiket a másik oldalon mondott neki: „Az éj folyamán ne mondj nemet.” Nem tudta mire célzott az istennő, de abban a pillanatban, amikor csak egy hajszálnyira volt attól, hogy belekóstoljon Corie-ba, nem tudott másra gondolni, minthogy erre a percre értette.

Ez volt az utolsó ép gondolata. A következő másodpercben fogai átlyukasztották a bőrt és a száját elöntötte a sós-édes folyadék, mely jóval perzselőbb volt, mint azt várta volna.

Corie felsikoltott a pillanatnyi fájdalomtól, amit érzett, majd Qhuinn vágyakozása és végtelen öröme átáramlott belé, és megremegett a teste, ahogy a gyönyör elragadta. Qhuinn még sosem érzett ehhez foghatót. Sosem ivott még olyan lányból, akit szeretett volna, akinek a vére – bár emberi vérről volt szó, mégis – végigperzselte volna a torkát és eltöltötte volna az egész tudatát.

Ha nem Corie-ról lett volna szó, aligha tudta volna abbahagyni. De mivel élete szerelmével volt, azzal a nővel, akit ha megtehette volna, feléül választott volna, néhány erőteljes korty után kényszerítette magát, hogy elhúzódjon. Nyelvét kétszer is végighúzta az apró sebeken, hogy elindítsa a gyógyulási folyamatot, majd egy mozdulattal rávetette magát a törékeny testre.

Corie édes hangja, ahogyan felnyögött, amint beléhatolt, Qhuinn minden sejtjére hatott. Az ösztöne azt diktálta volna, hogy erőteljesen és gyorsan tegye a magáévá a lányt, de uralkodott magán. Lassan mozgott benne, figyelve az arcát, hallgatva élvezettel teli sóhajtásait, nyögdécselését. Aztán őt magát is elragadta a szenvedély. Izmai megfeszültek, ajkai elnyíltak, ahogy az első orgazmus szétáradt a testében.

De ennyivel koránt sem érte be.

Megragadta a karcsú derekat maga alatt, majd hanyatt fordult. A testük továbbra is összekapcsolódott, ahogy Corie felegyenesedett rajta ülve és lovagolni kezdett. Megtámaszkodott a széles mellkason és egyre gyorsabb ütemben mozgott.

Nagy sokára, mikor már mind a ketten fáradtan és jóllakottan pihegtek, Corie kinyújtózott Qhuinnen. Egész testével rajta feküdt, de ez a fiút egyáltalán nem zavart. Alig érezte pihekönnyű súlyát, ám forró, selymes testét annál inkább. És imádta.

- Ez volt… - szólalt meg egy kis idő elteltével a lány -… életem legjobb szülinapja.

Qhuinn mellkasában szétáradt a melegség, ami egy kibaszott lányregényre emlékeztette, de azért nem rontotta el a boldog pillanatot.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani – kuncogott fel, mire Corie finoman a gyomrába könyökölt. – Hé! – jajdult fel, de persze nem okozott neki fájdalmat. – Ezt miért kaptam?

A lány felemelte rá csillogó, mámoros tekintetét. Kócos haja, mely jól mutatta az elmúlt percek, órák szenvedélyét, sokkal izgatóbb volt Qhuinn számára, mint bármelyik szupermodell, tökéletes ruhában, tökéletes sminkkel. Corie egyszerűen fantasztikus volt. És az övé volt!

- Na vajon miért? – mosolyodott el, mire a fiú megsimogatta az arcát, majd feljebb emelkedett és lágyan megcsókolta.

Régen mennyire nem szerette ezt a romantikus maszlagot… Kirázta tőle a hideg és amilyen messzire csak tudta, elkerülte. Na persze, ha olyan lánnyal akadt össze, aki szerette, ha kicsit udvarolnak neki, az még belefért Qhuinn repertoárjába, de csak azért, mert tudta, amint mindketten megkapták, amit akartak, el is váltak egymástól az útjaik és ő is visszaváltozhatott azzá az önelégült, nagyképű seggfejjé, aki általában volt.

Aztán felbukkant egy emberlány, akivel még a romantikus maszlag is élvezetes volt…

- Annyira gyönyörű vagy! – lehelte végletekig meghatottan, miközben hüvelykujjával finoman cirógatta a lány elnyíló ajkait.

- Aha, persze – forgatta meg a szemét Corie, majd felnyúlt, hogy lelapogassa valamennyire összekuszálódott haját.

- Ne! – állította meg Qhuinn még mozdulat közben. – Hagyd – kérte. – Amikor így látlak, elhiszem, hogy tényleg itt vagy.

Corie összeráncolta a szemöldökét ezen szavak hallatán, majd elkomolyodva megszólalt.

- De hát itt vagyok.

Qhuinn hirtelen tért vissza a valóságba a pillanatnyi álmodozásból.

- Igen, tudom – mosolyodott el gondtalanul.

- Mire gondolsz? – kíváncsiskodott Corie, ráérezve, hogy valami mögöttes tartalom lappang az előbbi szavak mögött.

- Rád! – vágta rá Qhuinn és csibészes mosolyra húzta a száját, hogy elterelje a lány figyelmét. – Mindig csak rád gondolok.

- Most komolyan, Qhuinn – vágta rá Corie. – Szeretném tudni, mi jár a fejedben.

- Ebben a pillanatban? – kérdezett vissza. – Mi lenne, ha inkább megmutatnám?

Azzal választ sem várva megfogta a lány csípőjét és egyhelyben tartotta, míg ismét harcra kész férfiasságát hozzádörgölte. Rövid ideje ismerte csak a szerelem érzését, de úgy tűnt, sosem lesz elég számára az, amit Corie-val átélhet. A vágya egyre inkább felé hajtotta, egyre többre sóvárgott vele kapcsolatban. Ha az örökkévalóságig szeretkezhetett volna vele, még az is kevés lett volna. Mindig kívánta, mindig érezni akarta puha testét a karjaiban.

- Nehogy azt hidd, hogy ezzel ejtettük a témát – nevetett fel a lány, élvezve a kényeztetést.

- Pedig szerintem működik a tervem – vágta rá Qhuinn, majd hirtelen átfordította magukat, hogy ismét ő kerüljön felülre. – Vagy tévedek? – torkából erotikus morgás hangzott fel.

- Nem, nem tévedsz… - lehelte a lány, majd átadta magát a szenvedély vad lángjainak.

O*o*o*O

Nekidőltem a zuhanykabin ajtajának és egy percig gyönyörködtem az előttem álló tökéletes férfitestben. Qhuinn izmai duzzadoztak mindenhol, ahová csak a szem ellátott. Bódult mosolyra húztam a számat arra gondolva, hogy ez bizony mind az enyém. Megérinthettem, megcsókolhattam, szerethettem, ahol csak akartam.

- Mit nézel? – kérdezte kihívóan, mire felemeltem rá a tekintetem és érzékien megnyaltam a szám szélét. Ennek láttán nagyot nyelt, szemeiben veszélyes szikra lobbant.

- Csak elgondolkoztam – mondtam szándékosan elnyújtott hangon. – Az a fiú jutott eszembe, akivel otthon együtt zuhanyoztam…

Ahogy vártam, a zöld szemű szörnyeteg azonnal felütötte benne a fejét. Szép ívű szemöldökeit összevonta és kivillantotta a szemfogait. A tusfürdő és sampon illatát elnyomta a megjelölés fűszeres aromája, ami kipárolgott a testéből.

- Ki volt az? – kérdezte morogva, mire kirobbant belőlem a nevetés.

- Ugyan már, mégis ki lett volna? – kérdeztem vissza. – Tudod jól, hogy nem volt senki. Csak azért mondtam, mert szeretlek néha felbosszantani.

- Nagyon vicces – húzta el a száját, majd folytatta a hajmosást.

- Qhuinn – simultam oda hozzá, nem foglalkozva a rám csöpögő samponhabbal. – Tudod, hogy nem volt senkim előtted – mondtam neki.

- Igen, tudom – válaszolta megenyhülve. – De már a gondolatot sem bírom, hogy bárki más így láthat téged – nézett végig rajtam. – Hogy ilyen intim közelségbe kerülhetsz valakivel.

- Eszem ágában sincs mással lenni – vágtam rá, és jól láthatóan még a hideg is kirázott a meleg, párás zuhanykabinban. – Nem is tudnék…

- Az a te szerencséd – vigyorodott el, majd gyorsan megcsókolt.

- Kackac, most ki a vicces? – nyújtottam ki rá a nyelvem, majd mindketten a tussolásnak szenteltük figyelmünket.

Összerezzentem, mikor kezem a combom belsejéhez ért. Lehajoltam, hogy megnézzem a helyet, ahol Qhuinn megharapott. Két apró kis sebhelyet láttam. Akár egy kígyómarás nyoma…

Kedvesem követte a tekintetem, majd ujja hegyével megérintette.

- Fáj? – kérdezte bűntudatosan.

- Csak egy kicsit – válaszoltam őszintén.

- Mostanra már be kellett volna gyógyulni – aggodalmaskodott.

- Ne felejtsd el, hogy én ember vagyok – mondtam. – Abból se a legjobb génekkel rendelkező.

- Ezt meg hogy érted? – emelte fel rám a tekintetét, amin majdnem elnevettem magam. Fekete haja ugyanis csurom víz volt az öblítést követően, és teljesen lelapult a fejére, vicces látványt nyújtva.

- Arra céloztam, hogy érzékeny a bőröm – mondtam végül. – Minden meglátszik rajta és lassan gyógyul.

- Ezt eddig nem is tudtam.

- Van még jó néhány dolog, amit nem tudsz rólam – világítottam rá, mire elhúzta a száját.

- Eggyel több ok, hogy megismerjelek – vágta rá. – És ha már itt tartunk. Miért akartad annyira, hogy igyak belőled?

Görcsbe rándult a gyomrom vesébe látó pillantásától. Kék és zöld szemei egyértelműen jelezték, hogy nem szabadulok válasz nélkül, így kénytelen voltam beismerni.

- Csak azt szerettem volna, ha belőlem is van benned valami – mondtam. – Rajtam ott az illatod, mindenki tudja, hogy hozzád tartozom. De rajtad nincs semmi tőlem.

Qhuinn szigorú tekintete ellágyult, sokkal jobban, mint szokott. Azt hiszem, erre értette Blay néhány nappal korábban, hogy ő nem tudta kihozni mindezt Qhuinnből. Mellettem néha tényleg kezes báránnyá változott, levetkőzve a durva stílust, amit a saját maga védelmében alakított ki.

- Az nem elég, hogy itt vagy bent? – kérdezte és kezemet a mellkasára, pontosan a szíve fölé helyezte. Éreztem a kemény izom alatt, ahogy ver. Ahogy értem ver a szíve.

- Kezdetnek talán – válaszoltam meghatottan, majd odahajoltam hozzá egy forró csókra.

Miután összebújtunk a pihe-puha ágyunkban a takaró alatt, kezdtem érezni, hogy leragadnak a szemeim. Csakhogy én még nem akartam aludni. Bőven benne jártunk már a vámpíréjszakában az igaz, hiszen tizenegy óra is elmúlt már, de annyira ki akartam élvezni a szülinapomat, amennyire csak lehetett.

- Olyan régóta álmodtam erről – szólaltam meg.

- Miről? – kérdezte Qhuinn és kisimította a szemembe hulló hajtincsemet.

- Hogy egyszer majd így tölthetem a szülinapomat – válaszoltam. – Mindig is a nagy szerelemről álmodoztam, ami majd szinte ledönt a lábamról. Amit te meg is tettél – kuncogtam, mire felvillantotta önelégült vigyorát.

- Naná, hogy megtettem – vágta rá.

- Naná – helyeseltem, majd folytattam. – Azt szerettem volna, hogy legyen valaki, aki szeret, aki ezen a napon csak velem foglalkozik, aki boldoggá tesz.

- Ezek szerint boldog vagy?

- Ezt kérdezni kell? – nevettem el magam. – Ha ennél is boldogabb lennék… Azt ki se bírnám.

- Akkor jó – mosolyodott el. – Szeretem, mikor ilyen vagy.

- Ilyen? – kérdeztem vissza.

- Gondtalan, vidám – mondta. – Néha elgondolkozom rajta, hogy lehetséges, hogy ilyen fiatalon ennyire komoly vagy.

- A neveltetésem átka – fintorodtam el, majd hirtelen belém hasított a honvágy. Hiányzott a családom, hiába is tagadtam volna.

- Pedig még csak tizennyolc vagy…

- Te pedig huszonnyolc.

- Ne is mond – vágta rá vigyorogva. – Ettől úgy érzem magam, mint valami vén kéjenc, aki elcsábított egy ártatlan lányt.

- Miért, nem azt csináltad? – vigyorogtam vissza.

- Most hogy így mondod… - nevette el magát.

- Én mindenesetre örülök, hogy így történt – mondtam.

- Tényleg? – tűnődött el. – Lássuk csak, meddig fogod így gondolni.

Még mielőtt reagálhattam volna, fölöttem termett és csiklandozni kezdett, ahol csak ért. Sikítottam és nevettem, miközben küzdöttem ellene, de esélyem sem volt. Hogy végül hallotta-e valaki játszadozásunk hangjait, nem tudom, de annyi biztos, hogy a tizennyolcadik születésnapom emléke örök időkig megmarad az emlékeimben, akárcsak életem szerelme, lelkem társa.