11. fejezet - Valóra vált álmok

Sziasztok!

Íme a várva várt következő fejezet.:D

Legalább annyi komit szeretnék, mint az előzőre.:P

Jó olvasást mindenkinek!!:D

Blaylock már réges-régen megtanulta, hogy kell kizárni a tudatából a szex eltéveszthetetlen hangjait. Egyetlen – nem túl vastag – fal volt az ő fürdőszobája és Qhuinné között, és mivel épp most borotválkozott, a szomszéd szoba lakói pedig nyitva hagyták a túloldalon az ajtót, Qhuinn neve visszahangzott körülötte. A magasságból és a színezetéből pedig egyértelművé vált, hogy nem beszélgetés közben hangzott el.

- A francba – mordult fel, mikor hirtelen éles fájdalom hasított az állába. Megdermedő keze ugyanis remegni kezdett, mire széles vérpatak folyt a nyakára. Alaposan lemosta vízzel, majd egy törölközővel felitatta.

Ne gondolj rájuk, ne gondolj rájuk! – mondogatta magában, de nem különösebben járt sikerrel.

Szerette azt a gazembert ott a fal túloldalán, aki épp valaki mással volt az ágyban. Meg sem lepődött rajta, hogy Corie végül ilyen hamar beadta a derekát. Qhuinn-nek senki sem tudott sokáig ellenállni, akármennyire is erkölcsös volt.

Egyszeriben heves kíváncsiság fogta el, mit fog a barátja mondani a lánynak, miután végeztek. A szokott duma a „Vigyázz magadra!” volt, ami a srácnál annyit jelentett: ennyi volt, soha többé nem fogunk dugni, de még találkozni se.

És bár Blay egy nyomorult seggfejnek érezte magát, de mindig mély megkönnyebbülést érzett ezen szavak hallatán.

De mi lesz most?

Nem tudta elképzelni Qhuinnről, hogy valóban megállapodjon. Egyszerűn nem az ő stílusa volt. Mindig is szabad lélek volt, főleg mióta egyértelművé vált, hogy akár a feje tetejére is állhat, soha nem fogja elfogadni a vámpírok társadalma.

Ezen már nem is ronthatott az a tény, hogy ezúttal egy ember is bekerült a képbe. A faj tagjai ugyan elítélték az ilyen párosodásokat, de Qhuinn esetében ez már oly mindegy volt.

Újabb erotikus sóhajtást hallott, ami már alighanem a központi idegrendszerét károsította, de még mindig nem volt képes elmozdulni a tükör elől. Úgy bámult bele, mintha bizony átláthatna a falon, pedig Isten látja lelkét, nem akarta őket együtt látni az ágyban. Ugye?

Nem, hát persze, hogy nem!

De akkor sem tudta megmozdítani a lábát. Sokszor volt már tanúja annak, hogy Qhuinn vadidegenekkel van együtt. Eleinte még vele is tartott és egymás után döngették a csajokat. Ezeken a mosdóbeli orgiákon a klubban, ők ketten nem csináltak együtt semmit, viszont sokszor nézték egymást... és sokszor álmodoztak. Aztán néha-néha maguknak is nyújtottak némi kézimunkát, ha az emlékek túl elevennek bizonyultak.

Legalábbis Blay ezt tette. Mert csak ez jutott neki Qhuinnből.

Szánalmas volt!

És az egészben az volt a legviccesebb – ami egyébként kurvára nem is volt az -, hogy bár titkolni próbálta mindezt, akárcsak az érzéseit, de Qhuinn tudott róla. És nem ő volt az egyetlen. A ház összes lakója tisztában volt azzal, ami benne zajlott, de senkit sem érdekelt különösebben, hogy meleg.

Mikor már tényleg nem bírta tovább hallgatni őket, egy mély sóhaj után kényszerítette magát, hogy visszamenjen a szobájába és a fürdőszoba ajtaját becsukja maga mögött.

Ideje lenne végre továbblépni – gondolta.

Qhuinn is azt tette, és neki is meg kell végre lépnie. Na persze, csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. Mióta csak az eszét tudta, azóta volt szerelmes a legjobb barátjába és ezt egyáltalán nem volt egyszerű elfelejteni.

Megacélozta magát és elhatározta, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy megismerkedjen valakivel. Még ha nem is hosszútávra tervezett, nyitott szemmel akart járni a világban és nem a múlton rágódva sodródni az árral.

O*o*o*O

Qhuinn még hosszú-hosszú ideig nem tudott aludni, miután bebújt Corie mellé az ágyba. Magához húzta a takaró alatt és illedelmesen átölelte. Ösztöne azt súgta, csúsztassa le a kezét a fenekére, hogy érezhesse a lágy domborulatokat, de nem akarta átlépni a határokat. Épphogy csak elkezdtek ismerkedni egymás testével és nem volt még joga ahhoz, hogy úgy érjen hozzá.

Enyém.

Persze, az övé volt, de ezt a lánynak is meg kellett szoknia, és ami még fontosabb, el kellett fogadnia.

Végül mély álomba merült, de közel sem annyira mélybe, hogy ne ébredt volna fel Corie első megmozdulására. Amint a lány ébredezni kezdett, ő is azonnal magához tért, és bár úgy mutatta, mintha továbbra is aludna, figyelte kedvese minden rezdülését.

Szerette volna megkérdezni tőle, hogy érzi magát, szüksége van-e valamire, de úgy érezte, a lánynak ezúttal némi időre van szüksége, méghozzá egyedül.

Csendben figyelte félig leeresztett szemhéja mögül, ahogy felül és a takarót a melle elé szorítja. Arca piros volt, ahogy felidézte magában az emlékeket és szája mosolyra görbült. Majd hirtelen Qhuinn felé kapta a fejét, de a félhomályban – csak a szoba túlsó felében égett egy kis lámpa – nem vehette észre, hogy a fiú is őt figyeli. Miközben nézte Qhuinnt, az arca még vörösebb árnyalatot vett fel, szemei pedig buja csillogással falták meztelen felsőteste látványát.

Néhány másodperc múlva nézelődve kereste a köntösét, de mikor nem találta sehol, zavartan gyűrögetni kezdte a takaró szélét, azon tűnődve, hogy most mi tévő legyen. Qhuinn már azon volt, hogy lebuktatva saját magát, szerezzen neki valami ruhát, amit felvehet, de akkor Corie lejjebb engedte maga elől a takarót, ám mielőtt még végleg felfedte volna meztelenségét, hátrasandított a válla fölött, hogy lássa Qhuinn még mindig alszik-e. Úgy látta igen, ezért gyorsan felpattant az ágyról és a fürdőszobába sietett – egy szál semmiben.

Még az ajtóig sem jutott el, Qhuinn teste azonnal reagált. Férfiassága megkeményedett és vissza kellett fognia magát, nehogy bemenjen és ott a forró vízsugár alatt tegye a magáévá.

Amennyire tudta, eligazította magát a boxerében és úgy feküdt a takaró alatt, hogy ne legyen túlságosan feltűnő, ami alatta van. Megdöbbenve vette észre mennyire hevesen ver a szíve, miközben arra várt, hogy Corie végezzen a zuhanyzással. Nem tudta, mire számítson azok után, ami kettejük között történt. Vajon megbánta? Vagy inkább újra akarja majd?

Istenem, reménykedett benne, hogy igen, mert már a gondolattól is az egekbe szökött a vágya. Imádta, hogy kényeztetheti, hogy hallhatja a sóhajtásait…

Hirtelen csend telepedett a szobára, mikor a lány elzárta a vizet. A fürdőszoba pont a széles franciaágy mögött volt, így nem láthatta az ajtót, csak ha félig kitekerte volna a nyakát, de azt inkább nem tette meg. Helyette váltogatni kezdte a csatornákat a kandalló felett lógó széles plazmatévén, amit pár perccel korábban bekapcsolt. Azt sem tudta, milyen műsorokat kapcsolt el, csak várta, hogy Corie végre kijöjjön.

A lélegzete elakadt, mikor kinyílt az ajtó és a lány megjelent Qhuinn egyik köntösében, vizes hajjal, amire egy törölközőt csavart.

- Jó reggelt! – köszönt neki elkábulva.

- Szia – pirult el a lány, majd felmászott mellé az ágyra és összefogva elől a fekete köpenyt, odahajolt hozzá egy csókra, majd a sarkára ült.

- Jól érzed magad? Jól aludtál? – zúdította rá azonnal a kérdéseket, mire a lány szélesen elmosolyodott.

- Igen és igen – válaszolta.

Qhuinn-nek szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy ilyen távol kellett lennie tőle, ezért feljebb tornázta magát az ágyban és kinyújtotta felé a karját.

- Gyere ide! – kérte félig lehunyt pillái alól figyelve a lányt, aki nem is késlekedett, odabújt hozzá. Mint aki megtalálta a tökéletes fekvőhelyet, elhelyezkedett az ölében, arcát a válla és a nyaka közötti gödörbe fektette és lágy puszit nyomott a fiú bőrére.

- Bocs, hogy kölcsönvettem a köntösödet – mondta a lány. – Nem tudom hová lett az enyém.

Qhuinn egy cseppet sem bánta a dolgot. Egyszerűen imádta, hogy az ő holmija van rajta, még akkor is, ha majdhogynem kétszer belefért.

- Nem baj – mondta neki, lágyan cirógatva a karját. – Tetszik, hogy rajtad van.

Néhány pillanatnyi csend után ismét Corie szólalt meg.

- Ami történt… - kezdte, mire Qhuinn igyekezett fesztelennek tűnni, pedig egyáltalán nem volt az. - …az csodálatos volt.

Qhuinn ajkán – bár Corie nem láthatta – széles, elégedett férfimosoly jelent meg.

- Valóban? – kérdezte kuncogva.

- Igen – bólintott Corie, és még jobban a nyakába rejtette az arcát, amit Qhuinn irtó szexinek tartott. – Köszönöm, hogy olyan türelmes vagy velem.

- Hé-hé… - húzódott el annyira, hogy a szemébe tudjon nézni. – Nem kell megköszönnöd semmit sem. Inkább nekem kellene, amiért közel engedtél magadhoz valaki olyat, mint én.

- Miért mondod ezt? – emelte fel a tekintetét az arcára.

- Nem érdekes – rántotta meg a vállát nemtörődöm módon, pedig egyáltalán nem úgy érezte. Ő egy kitaszított volt a világában és Corie jobbat érdemelt volna nála. Ha képes lett volna rá, el is hagyta volna, csakhogy nem volt meg benne az ehhez szükséges erő. Szerencsére…

- Szeretlek – suttogta Corie, majd csókra kínálta ajkait, amit Qhuinn nem is utasított vissza.

Lassan maga alá fordította a lányt úgy, hogy el tudjon helyezkedni a combjai között, majd megragadta a törölközőt, ami a hajára volt csavarva, és addig ügyeskedett, míg le nem fejtette róla, aztán eldobta a szoba másik végébe és élvezettel simogatta a nedves tincseket.

Nem szeretett lassú lenni sem a szexben, sem pedig az előjátékban, de az, hogy szájával lágyan simogathatta a lányét, legalább olyan izgató volt számára, mintha vadul letépte volna róla a ruhát. Sőt, még annál is izgatóbb.

- Olyan gyönyörű vagy – suttogta ajkai közé, miközben egyik keze átsiklott a kulcscsontján és óvatosan a köntös alá hatolt, pontosan oda, ahol a lány mellei feszültek.

Mindketten felnyögtek az érintéstől. Corie hátrafeszítette magát és szinte belepréselte a mellkasát a fiú széles tenyerébe. Qhuinn-nek tetszett a reakció és érezte, hogy ezúttal nem lesz képes annyival beéri, mint pár órával korábban. Többre vágyott… Sokkal, de sokkal többre…

Megszakítva a csókjukat, felemelte a fejét és Corie szemébe nézve kezét a köntös övéhez vitte a testük között. A lány értette a néma kérdést és állva a tekintetét, csillogó szemekkel bólintott, megadva az engedélyt Qhuinn számára. Csakhogy a fiú habozott. Az a hihetetlen bizalom, amit a kék szempárban látott, megdermesztette.

Hiába, hogy még nem volt kész az igazi forró testi szerelemre, mégis engedte, hogy Qhuinn levetkőztesse teljesen meztelenre, és majdhogynem azt tegyen vele, amit csak akar.

- Jól vagy? – kérdezte Corie aggodalmasan, mikor észrevette a mozdulatlanságot.

- Igen – bólintott Qhuinn, majd lágyan megcsókolta. – Sosem voltam még ennyire jól.

- Én sem – mosolyodott el a lány.

Qhuinn kioldotta az övet és amennyire csak képes volt lassan csinálni, feltárta Corie testét. A lány megborzongott a levegő érintésétől, libabőrössé vált, amitől a fiú csak még csodásabbnak látta, majd hirtelen ötlettől vezérelve a dereka alá nyúlt és átfordította magukat.

Corie szemei kikerekedtek, mikor felül találta magát szétnyílt ruhában. Amennyire tudta, össze is húzta a fekete anyagot a melle előtt, de Qhuinn megfogta a kezét.

- Ne takard el magad! – kérte lágyan.

- Ez olyan kínos – pirult bele a lány, és lesütötte a szemét.

- Szerintem sokkal inkább izgató – búgta, és csípőjével mozogni kezdett alatta, amitől kemény vesszője épp a legjobb helyhez dörgölőzött.

Corie felsóhajtott az érintéstől, hátrafeszítette magát, miközben Qhuinn mellkasára támaszkodott. A fiúnak sem kellett több, megragadta a köntös elejét és széthúzta, mintha le akarná tépni róla. Való igaz, ha megtehette volna, nem kímélte volna a ruhaneműt, de Corie-val nem bánhatott úgy, mint az előző kalandjaival. Főleg, hogy Corie nem egy kaland volt!

Látta a lányon, hogy visszarettent egy kicsit a heves mozdulattól, ezért gyorsan felült, hogy magához szorítsa és úgy fejtette le róla a feleslegessé vált ruhadarabot. Meztelen mellkasuk ezek után már gondtalanul összesimulhatott, és Corie is megnyugodott.

- Gyönyörű vagy – suttogta Qhuinn a fülébe, miközben hatalmas kezével a hátát simogatta.

- Csakis miattad – válaszolt a lány sóhajtozva. Csípője lassan mozogni kezdett a fiú ölében, ezzel hajtva mindkettejüket a beteljesedés felé.

- Nagyon tévedsz – csókolta meg Qhuinn. – Nekem ehhez semmi közöm. Te magad vagy a csoda.

Kissé hátradöntötte a lányt, derekánál fogva megtartva, hogy szájával végigcirógathassa feszes melleit.

- Qhuinn… - zihálta a fekete hajfürtökbe temetve ujjait.

Qhuinn érezte mennyire közel van a lány a csúcshoz, ezért még jobban magához szorította, boxerén keresztül is érezte milyen forró és nedves, és arra gondolt, mennyivel nedvesebb lesz, mire végeznek.

Feljebb lökte a csípőjét, amitől Corie felsikoltott és remegni kezdett. Mikor az érzés kicsit alábbhagyott, elgyengülve dőlt neki Qhuinn erős testének, melyben annyira tombolt a vágy, hogy egyszerűen nem mert megmozdulni. Félő volt, hogy a legkisebb érintésre is elélvezhet, ezért pár pillanatig csak simogatta a lány meztelen hátát és próbálta egyhelyben tartani.

Mikor aztán biztos volt benne, hogy nem fog a boxerébe lőni, és a lány is visszatért a földre, óvatosan ismét pozitúrát váltott: Corie-t a hátára fektette, ő maga pedig elhelyezkedett a combjai között, mint korábban. Lágyan csókolgatta a nyakát, majd a száját, de fejben már az elkövetkezőkre gondolt.

- Szeretnék megtenni valamit – mondta egy idő után.

- Mit? – kérdezte Corie, de hangjában nyoma sem volt félelemnek.

- Mi lenne, ha megmutatnám? – kérdezett vissza pimasz vigyorral az arcán, mire Corie bólintott. – Bízz bennem! – kérte, majd ajkaival lesiklott a mellére és lassú mozdulatokkal cirógatni kezdte.

Elidőzött a hegyes kis mellbimbóknál, aztán továbbhaladt lefelé a puha hasra, mely hevesen emelkedett és süllyedt a lány levegővételeitől. Már tudta mire készül, és ettől izgatottság vonult végig az egész testén.

Mielőtt elérte volna a célját, még eljátszadozott a köldökével, majd nem húzva tovább sem a lány, sem a saját idegeit, befészkelte magát a combjai közé és kényeztető csókot lehelt a belsőcomb bársonyosan sima bőrére.

- Qhuinn… - zihálta Corie, miközben felemelte a fejét, hogy megbizonyosodjon róla, kedvese tudja, mit csinál.

Qhuinn azt a pillanatot választotta az első csókra. Amint a szája hozzáért ahhoz a pici, gombszerű ponthoz, Corie hátraejtette a fejét és teli torokból felnyögött. Az erotikus hang csak még jobban feltüzelte Qhuinnt, és nem törődve többé a lassúsággal, rávetette magát. Nyelve és szája bejárt minden szegletet, minden eldugott kis részt, s közben elégedetten hallgatta a sóhajokat és nyögéseket. Egyszerűen nem bírt betelni az ízével. Még többet és többet akart kapni a kókuszos keverékből, aztán mikor a lányt elragadta az újabb orgazmus, nyelvével óvatosan beléhatolt, hogy érezhesse a finom összehúzódásokat, majd mielőtt végleg eltávolodott volna tőle, még megcirógatta, mintha csak azt mondaná: hamarosan ugyanitt folytatjuk.

Jó terv volt, és szerette is volna megvalósítani.

Corie lehunyt szemmel feküdt, arcán földöntúli mosoly játszott, mikor Qhuinn ismét fölé került. Orrával megsimogatta a nyakát, mire felnézett. Kielégült pillantása felért egy orgazmussal Qhuinn számára, de nem hagyhatta figyelmen kívül a farkában készülődőt.

- Mindjárt jövök! – hadarta el, majd felpattant és besietett a fürdőszobába. Azonnal a zuhany alá ált, és mint legutóbb, azonnal elélvezett.

Egyre jobban belebonyolódott ebbe a viszonyba Corie-val és egyre nagyobb szükségét érezte a szexnek. Jobban mondva a szeretkezésnek. Már nemcsak a nemi szükségleteit kiszolgáló aktusra vágyott, hanem arra, hogy valaki olyannal legyen, akit szeret, és aki viszontszereti őt.

Bal karjával ezúttal is a csempének támaszkodott, fejét lehajtotta, ezért nem vette észre, hogy valaki belépett a helyiségbe. Majd csak akkor kapta oldalra a tekintetét, mikor a zuhanykabin ajtaja kinyílt és megjelent Corie, egy szál semmiben.

- Corie? – döbbent meg, és megpróbálta eltakarni ágaskodó vesszőjét, de nem járt sikerrel. A lány megfogta a kezét és elhúzta onnan, majd szemei elkerekedtek, ahogy legnemesebb testrészét nézte.

Qhuinn szeretett volna mondani valamit, akármit, de nem jött ki egy hang sem a torkán. Ilyen sem sűrűn fordult elő vele. És még inkább elnémult, mikor a lány kicsiny keze előrenyúlt és óvatosan megérintette.

- Egyedül hagytál – nézett fel, nem törődve az arcába csapódó vízpermettel.

- Nem akartam rád erőltetni magam, de már nem bírtam tovább – vallotta be Qhuinn nagyot sóhajtva, mikor a lány ujjai ráfonódtak kemény hímtagjára és lassan simogatni kezdte.

- Szerettem volna viszonozni, amit tőled kaptam – mondta, végig a fiú szemébe nézve, ám akkor Qhuinn hirtelen megállította a kezét.

- Nem várom el tőled – jelentette ki tiszta fejjel, pedig az egész teste vadul lüktetett. Az az elképzelés azonban, hogy a lány csak azért csinálja mindezt, mert úgy érzi, tartozik neki, elviselhetetlen volt számára.

- Nem is azért teszem – vágta rá komolyan Corie és megmozdította a kezét, jelezve, hogy szeretné, ha elengedné. Hangszíne és érzései meggyőzték a fiút, aki így végre átadhatta magát a régóta vágyott erotikának.

Corie kezében mozogni sokkal jobb volt, mint amikor csak elképzelte ugyanezt. Érezte, ahogy óvatosan szorosabbá válik, majd ismét lazábbá, és ezzel teljesen megőrjítette. Bár abban is biztos volt, hogy bárhogyan is érne hozzá, élvezné. Éppen ezért nem tartott sokáig. Alig fél perce simogatta csak a lány, mikor megérezte azt az eltéveszthetetlen bizsergést a gerince mentén és a következő pillanatban már szárnyalt is. Épp időben fordult el, így nem terítette be a lányt, majd mikor a sokadik összehúzódás után zihálva rá nézett, leesett az álla.

Corie szemében határozott vágy csillogott. Illata olyan erőssé vált a kis kabinban, hogy még a tusfürdő és szappan illatát is teljesen elnyomta.

Visszatette kezét a továbbra is büszkén meredező férfiasságra és ismét simogatni kezdte, ám ezúttal nem érte be ennyivel. Kissé remegő lábakkal, de letérdelt Qhuinn elé, akiből ez a látvány régen elégedettséget váltott ki, de ezúttal csak azt jelképezte, aki volt, és aki már nem akart lenni.

- Ne! – szólalt meg, és mielőtt még bármi történt volna, felállította Corie-t. – Ne csináld ezt.

- Miért? – kérdezte a lány pipacsvörösben játszó arccal.

Qhuinn összeszorította a fogát és nem válaszolt.

- Kérlek, mond el.

Isten látja lelkét, nem akarta, de belátta, hogy nem hagyhatja magyarázat nélkül.

- Mert nem akarom, hogy olyan legyél, mint azok, akikkel eddig voltam.

Úgy kellett kipréselnie magából a szavakat, de legalább már túl volt rajta. Corie szemei elkerekedtek megdöbbenésében, és ez így volt jó. Qhuinn persze imádta volna, ha egy lány előtte térdel és nedves szájába döfködheti a farkát, de Corie ennél sokkal jobbat érdemelt.

- Én… - kezdte volna a lány, de Qhuinn megrázta a fejét, ezzel beléfojtva a továbbiakat.

- Ne mondj semmit.

- De szeretnék – kardoskodott tovább. – Csak azt akartam, hogy… hogy jó legyen neked.

- Az a jó nekem, ha átölelsz! – vágta rá, de ő maga is kiérezte a hamis felhangot. Igenis vágyott rá, hogy Corie a szájába vegye. Mit vágyott rá? A fél karját odaadta volna érte, amitől valóban egy utolsó szemétnek érezte magát.

Corie kitalálta, hogy mire gondol. Közelebb lépett hozzá, nyaka köré fonta a karját és lágyan megcsókolta.

- Fantasztikus volt, amit az előbb a száddal csináltál – suttogta közben. – Szeretném viszonozni neked. De nem azért, mert kényszernek érzem, hanem mert vágyom rád. – A mondat végére a füle hegye is vörösben játszott, de azért folytatta. – Kívánlak Qhuinn, de még nem tudok ténylegesen veled lenni. Nem vagyok kész rá. De erre… - megsimogatta a vesszője hegyét, mire Qhuinn levegő után kezdett kapkodni -… erre nagyon is készen állok.

Qhuinn ellenállása eddig tartott. Szó nélkül bólintott, mire Corie olyan elégedett mosolyt villantott rá, amitől veszélybe került az élete.

Ezúttal nem állította meg, mikor letérdelt elé a márványpadlóra és lassan ismerkedni kezdett lüktető testrészével. A plafonra emelte a tekintetét és némán imádkozott az Őrzőhöz, hogy ne menjen el túl korán, ugyanis addig akarta élvezni a kényeztetést, amíg ép ésszel bírja.

Ám ez már abban a pillanatban halálra ítélt vágy volt, mikor Corie szája először hozzáért. Csak egy csók volt, egy finom, lágy érintés a csúcsára, de Qhuinn úgy kezdett el remegni, mint egy szűzlány a nászéjszaka előtt. Egyik kezével megtámasztotta magát a zuhanyzó falán, míg a másikkal beletúrt a nedves tincsekbe és simogatásba kezdett.

Nyoma sem volt benne annak az állatias mozdulatnak, amivel a többi lány fejét megfogta, hogy nagyjából egyenesen tartsa, miközben ő a saját ütemében mozogva döfködhet előre. Corie-val nem akarta azt tenni. Rábízta magát a lányra, mert tudta, bármit is tesz, ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni – nem úgy, mint a többit.

És milyen igaza lett. Mikor lepillantott és látta, hogy Corie ajkai közé veszi, a kép örökre az elméjébe égett. Nem tudta levenni róla a szemét, csak simogatta a haját és közben zihált, hátha képes levegőt csempészni elkínzott tüdejébe. A nedves szája legalább olyan erotikus volt, mintha a lába között lett volna, majd mikor találkozott a tekintetük, rá kellett jönnie, hogy ez még annál is sokkal jobb.

Azonban mielőtt még a torkára lőtte volna a magját, elhúzódott tőle és felállított, mert nem volt benne biztos, hogy a lány valóban azt akarta, így viszont a hasára sikerült élveznie. Corie szélesen mosolyogva, kíváncsian ért hozzá a krémszerű anyaghoz, majd ujjai között morzsolgatta.

Qhuinn nem bírta visszafogni a vágyat, azonnal a karjában kellett tartania. Hevesen magához rántotta, amit a lány egy kis sikkantással fogadott, majd mikor meztelen testük egymáshoz simult, és Qhuinn belerejtette arcát a lány nyakába, olyan erotikus hangot kezdett kiadni, ami már dorombolásnak tűnt.

Sohasem érezte még ilyen egyértelműen, hogy valaki szereti. Sosem tartozott igazán senkihez – leszámítva Blayt -, és most Corie felszínre hozta benne mindazt a fájdalmat és magányt, amit az évek során mélyen eltemetett a lelkében, és amiről úgy gondolta, sosem kell újra szembenéznie vele.

- Szeretlek – suttogta a vékony kis derekat szorítva.

- Én is téged – sóhajtotta a lány, és közben széles hátát simogatta, mintha csak érezné, hogy arra van szüksége.

O*o*o*O

Valami megváltozott Qhuinnben. Annyira nyilvánvaló volt, hogy szinte már kézzelfoghatóvá vált, miközben úgy szorított magához, hogy az már fájdalmasnak hatott. Nem tudtam mi történt, azt sem, hogy mennyi köszönhető nekem, csak abban voltam biztos, hogy fordulóponthoz értünk.

Miután lassacskán elengedett – ám előtte még hosszas csókcsata vette kezdetét – alaposan lemosdatott. Eltűntette a hasamról élvezete maradékát, majd magáról is, ám mielőtt még kiléphettem volna a kabinból, ismét magához húzott.

A kezdeti ódzkodásom a meztelenségtől mostanra már feledésbe merült. Élvezettel simultam bele az erős karokba, majd mikor kezei a fenekemre siklottak, belekuncogtam a vállába.

- Mit művelsz? - kérdeztem.

- Semmit – vágta rá, de kihallottam a hangjából, hogy mosolyog. – Jófiú vagyok.

- Aha – csókoltam meg a bicepszét.

- De tényleg – bizonygatta, miközben azért finom mozgásba kezdett az említett domborulaton.

- Mond csak, forgatsz esetleg valamit a fejedben? – kérdeztem elnyújtott hangon, mire ismét felhangzott az a dorombolós hang, ami a szívemig hatolt.

- Ha rólad van szó, mindig.

Azzal mielőtt még mondhattam volna bármit is, megmarkolta a fenekemet és felemelt. Lábaim kapaszkodót keresve a derekára kulcsolódtak. Úgy lógtam rajta, akár egy kismajom, ami nevetésre késztetett.

- Mi olyan mulatságos? – kérdezte, mikor elhúzta a zuhanykabin ajtaját és kilépett a párás fürdőszobába.

- Semmi – vágtam rá, és a nyakába temettem az arcom. Simogattam a tarkóját és a vizes haját, miközben a márványpultra terített egy törölközőt, majd ráültetett.

- Nehogy megfázz – mondta, miközben gyorsan körém tekert egy vastag fekete törölközőt, aztán egyet a saját dereka köré is kanyarított, eltakarva előlem jelentőségteljes férfiasságát. Alapvetően is hatalmas volt, nemhogy amikor…

- Mire gondolsz? – kérdezte hirtelen felém kapva a pillantását.

- Miért, mit érzel rajtam? – incselkedtem.

- A vágyadat – suttogta, miközben a nyakamhoz hajolt és mélyen beszívta az illatomat. – És egy kis félelmet is – kapta fel a fejét azonnal. - Mi a baj?

- Semmi – vágtam rá őszintén. Nem féltem tőle, csak elrettentem egy pillanatra a gondolattól, hogy milyen lesz majd tényleg szeretkezni vele.

- Engem akarsz átvágni? – kérdezte felsőbbségesen, de a szemei elárulták, hogy nyugtalan az érzéseim miatt.

- Nincs semmi baj, rendben? – fogtam meg az arcát, majd egy csókot nyomtam a szájára.

- De ha lenne, akkor azt elmondanád, ugye? – húzta össze a szemöldökét.

- Igen – bólintottam rá.

- Megígéred? – ütötte tovább a vasat, mire felnevettem.

- Meg.

- Na azért – vigyorodott el, majd gyorsan megtörölte a lábaimat és a törölközővel együtt, ami körém volt csavarva, ismét a karjába vett és bevitt a szobába.

- Mik a terveid? – kérdeztem, mikor lefektetett az ágyra, és mint aki megtalálta a tökéletes helyét, elhelyezkedett a combjaim között.

- Gondoltam, hagyhatnék rajtad még egy keveset az illatomból – lehelte nyakamra szorított ajkai közül, mire pihegni kezdtem az elhatalmasodó vágytól és a bőréből áradó fűszeres illattól.

- Benne vagyok…

10. fejezet - Vágyak és félelmek

Sziasztok!

Íme a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog nektek.:D

Nagyon várom a komikat!

Jó olvasást mindenkinek!:)

Sokáig beszélgettünk még ezek után Marissával. Megnyugvást keresve kiöntöttem neki a lelkem, ő pedig jó baráthoz hűen meghallgatott, tanácsokkal látott el és biztatott, hogy keressem meg Qhuinnt és tisztázzuk a félreértéseinket. Meg is fogadtam, hogy így teszek, ám előtte szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljam a mondanivalómat, és ezt a legjobban a zuhany alatt állva tehettem meg.

Miután egyedül maradtam, bevonultam a fürdőszobába és jó tíz percig csak áztattam magam. Mikor végeztem, belebújtam a pizsamámban, mert nem állt szándékomban visszajönni a szobámba, ha beszéltem Qhuinn-nel. Már annyira megszoktam, hogy együtt alszunk.

Épp kinyitottam az ajtót, majd azonnal hátra is ugrottam ijedtemben, ugyanis közvetlenül előttem ott állt ő, valami sötét árnyékkal az arcán és összehúzott szemöldökkel.

- Qhuinn – sóhajtottam fel szívemre szorított kézzel.

- Nem akartalak megijeszteni – mondta mély hangján. Egy fél pillanatig csak néztük egymást, majd szélesebbre tártam az ajtót és arrébb léptem, hogy be tudjon jönni.

- Nagyon sajnálom – tört ki belőlünk egyszerre.

- Mit sajnálsz? – kérdeztem meglepetten. Azt tudtam, én mi mindenért kérek bocsánatot, de ő nem tett semmit…

- Mindent – vágta rá gondterhelten. – Hogy úgy lerohantalak, aztán hogy kiabáltam és minden mást is sajnálok.

- Ugyan, te nem tettél semmi rosszat – léptem oda hozzá, hogy megsimogassam az arcát. – Nekem kell bocsánatot kérnem mindazért, amiket a fejedhez vágtam, és ahogy viselkedtem.

- Maradjunk abban, hogy mindketten hülyék voltunk, jó? – kérdezte egy halvány vigyorral a szája szélén, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.

- Mindketten hülyék voltunk – bólogattam, majd a mellkasához hajtottam a fejem és szorosan átöleltem. Erős karjai azonnal körülöttem voltak, úgy szorítottak magához, hogy azt hittem menten eltöri a bordáimat.

- Hol jártál? – kérdeztem kíváncsian, és felemeltem a fejem, hogy ránézhessek.

- Lementem az edzőterembe – válaszolta, mire érezhetően összerezzentem. – Ne aggódj, nem erőltettem meg magam – mondta azonnal. – Semmit sem tudtam csinálni, mert ott volt V meg Rhage.

- Rád parancsoltak, hogy vigyázz magadra? – kérdeztem találgatva.

- Nem teljesen – nevette el magát. – V közölte velem, hogy ha egy súlyzóhoz is hozzá merek érni, vagy bármi máshoz, használni fogja rajtam azt a bizonyos kezét.

- Ó – emelkedett meg a szemöldököm.

- Bolond lettem volna nem szót fogadni neki! – folytatta jókedvűen. – Nincs kedvem ropogósra sülni.

- Mertem remélni – motyogtam az orrom alatt, majd visszahajtottam a fejem a mellkasára és hallgattam az egyenletes szívdobogását.

Vishous, mint az Őrző fia, örökölt tőle bizonyos különleges képességeket. Ilyen volt például a jövőbe látás, és hogyha akarta, a bal keze felizzott és nem csak egy embert, de egy házat is füstölgő romhalmazzá tudott volna alakítani. Ezért hordott rajta mindig bőrkesztyűt. Nem merte megkockáztatni, hogy bárkihez is hozzáérjen és jobbik esetben véletlenül megpörkölje.

- Költözz be hozzám – szólalt meg Qhuinn hirtelen, mire felkaptam a fejem.

Kerek szemekkel, megdöbbenve bámultam rá azon tűnődve, hogy most jól hallottam-e, amit hallottam. De kedvesem arca arról árulkodott, hogy valóban azt mondta.

- Komolyan gondolod? – kérdeztem.

- Igen – bólintott rá. – És nem a szex miatt, vagy bármi másért – magyarázkodott, mielőtt esetleg téves következtetésre jutottam volna. – Szeretek melletted aludni. Szeretem, mikor a karomban vagy és nem akarok elválni tőled soha többé.

Elmosolyodtam szívhez szóló szavai hallatán, de egy pillanattal később elkomorultam.

- Valamikor haza kell majd mennem – emlékeztettem, mire láthatóan megfeszültek a vonásai.

- Ne gondolj erre! – mondta. – Majd akkor foglalkozunk vele, mikor eljön az ideje. Addig pedig élvezzük ki, hogy együtt lehetünk.

Jó tervnek tűnt és mitagadás, nagyon is szerettem volna összeköltözni vele. Csakhogy előbb még tisztáznunk kellett néhány dolgot.

- Beszéljük meg, ami korábban történt – mondtam megfogadva Marissa tanácsát, miszerint legyek őszinte Qhuinn-nel.

- Rendben – bólintott rá azonnal. – De előbb menjünk haza – villantotta fel csibészes mosolyát, aminek képtelenség volt ellenállni.

- Oké – adtam be a derekam, majd magamra kaptam a köntösömet és összebújva átmentünk a szobájába… A szobánkba.

Miután becsukta mögöttünk az ajtót, mindketten letelepedtünk az ágy szélére, de közel sem olyan bensőségesen, mint azt szerettük volna. Félő volt, hogy ismét elkap bennünket a szenvedély és akkor ugyanoda jutottunk volna, ahol korábban voltunk.

- Azt hiszem, én még nem állok készen a szexre – kezdtem bele a mondókámba pipacsvörösben játszó arccal. – Nem azt mondom, hogy nem akarok veled lenni, csak…

- Csak félsz – mondta ki helyettem, mire bólintottam.

- Igen, félek is és korainak is érzem. Elkapkodott lépésnek – néztem a szemébe, bár minden sejtem tiltakozott ellene, hogy ennyire nyíltan felfedjem az érzéseimet.

- Értem.

- Sajnálom, hogy ilyen nehéz eset vagyok – sóhajtottam fel.

- Nincs miért bocsánatot kérned – simogatta meg az arcomat. – Nálatok, lányoknál ez sokkal nagyobb lépés, mint nálunk, fiúknál. Nem akarlak sürgetni.

- Tudom és ezért hálás is vagyok, de rossz érzés, hogy tudom, miattam szenvedsz.

- Semmi olyan, amit ne bírnék ki – vágta rá komolykodva, majd lassan odahajolt hozzám és lágyan csókolni kezdett. – De tudod úgy is jól érezhetjük magunkat, hogy ténylegesen nem fekszünk le egymással – suttogta a számba, mikor a vágy ismét kezdett elborítani bennünket.

Nagyjából értettem, hogy mire céloz, és bár hiába voltam teljesen tapasztalatlan a szerelem terén, hajlottam rá, hogy lassú lépésekkel, de azért haladjunk előre.

- Oké – egyeztem bele. Tekintetünk összekapcsolódott, miközben a szívem őrült módjára feldübörgött, majd ezúttal én csaptam le az ő szájára és csókoltam egészen kifulladásig.

Bíztam Qhuinnben, ahogy abban is biztos voltam, hogy amennyiben bármit is soknak érzek, egy fél szavamba kerül, és azonnal leállunk. Ez hihetetlen biztonságérzetet nyújtott számomra, éppen ezért mertem lassan lehúzni róla a fekete tapadós pólóját, ami alatt felfedezhettem csodálatos, kemény izmait. Egész teste tökéletes volt, akárcsak aranybarna bőre, amin élvezettel futtattam végig a kezem.

Qhuinn visszafogta magát eközben, épp csak a köntösömet merte levenni rólam és pizsamán keresztül simogatta a hátamat és a derekamat. Tenyere nem siklott le se a fenekemre, se előre a mellemre, csak hagyta, hogy felfedezzem őt és ismerkedjek a közelségével.

Erőt és bátorságot merítettem belőle, így bár remegő kézzel, de biztosan közelítettem a bőrnadrág cipzárjához. Egy pillanatra elhúzódott tőlem, a szemembe nézett, majd féloldalas mosolyra húzta csodás ajkait, és hip-hop kibújt a nadrágjából. Alatta csak egy fekete boxert viselt, ami tökéletesen kiadta merev férfiasságának vonalát.

Volt még bennem egy adag kislányos félelem az elkövetkezőktől, de nem ellenkeztem, mikor körém fonta karjait és az ölébe húzott. Megtartva a súlyomat felmászott az ágy közepére, majd úgy fordított, hogy lábaimmal körbeöleljem a csípőjét.

Éreztem, ahogy vágya lüktetve feszül hozzám, de nem zavart. Sőt! Még jobban belehúztam magam az ölébe, hogy jobban érezzem, miközben hagytam, hogy lágy csókokkal kényeztesse a nyakam érzékeny bőrét.

Kezei lassacskán mozgásba lendültek, előbb csak a combom meztelen bőrén siklott végig, amennyi kilátszott a rövidnadrágos pizsamaalsómból, majd feljebb merészkedett és pólón keresztül alig érve hozzám, megcirógatta a melleimet. Felsóhajtottam az intenzív vágyhullámtól, ami elárasztotta a testemet, amit biztatásnak vehetett, mert a következő pillanatban elkezdte lehúzni rólam a pólót. Ezúttal nem állítottam meg, de nem is tudtam olyan ellazultan várni, hogy félig lemeztelenítsen, mint korábban.

Amint áthúzta a fejemen a felsőt, még mielőtt megnézhetett volna, eltakartam magam a kezemmel. Előrehajoltam, hogy a nyakába rejtsem céklavörösben játszó arcomat.

- Minden rendben? – kérdezte azonnal és finoman simogatni kezdte a hátamat. Ujjai végigsiklottak a gerincem mentén egészen a tarkómig, majd le a fenekemig, de ennél többet nem tett.

- Zavarban vagyok – vallottam be alig hallhatóan.

- Miért? – kérdezte ő is hasonló hangerővel, ami bensőségessé tette a szituációt.

- Mi van, ha nem fogok tetszeni neked? – kérdeztem görcsbe ránduló gyomorral.

Éreztem, amint elmosolyodik. – Kizárt dolog, hogy ne tetszenél – mondta. – Majd’ megőrülök érted.

Jólestek a szavak és hittem is neki, de volt még valami, ami nem hagyott nyugodni és tudtam, soha nem is fog, ha itt és most nem tisztázzuk.

- Sokkal szebb és csinosabb lányokkal voltál együtt, mint amilyen én vagyok – böktem ki óvatosan, mert féltem tőle, hogy ezzel majd vége lesz a romantikus hangulatnak.

Qhuinn teste meg is feszült, mikor megértette mire akarok kilyukadni, majd az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Kezeim még mindig a mellemen voltak, így nem éreztem magam annyira kiszolgáltatottnak.

- Corie… - ejtette ki a nevemet áhítattal. – Gyönyörű és csinos lányokkal voltam együtt, azt nem tagadom – mondta, mire összerezzentem, amit ő is észrevett, de folytatta tovább. – Csakhogy feleannyira sem kívántam őket, mint most téged. Nem kell látnom téged, akkor is tudom, hogy tökéletes vagy. Sokkal tökéletesebb, mint bárki, akivel korábban együtt voltam. Nem is emlékszem rájuk – vallotta be. – Nem vagyok rá büszke, de így van. Nem érdekeltek csak arra a fél órára, amit együtt töltöttünk, de te érdekelsz. Nem csak a következő percekben, hanem azután is és holnap reggel, amikor felkelünk, és mikor hazajövök a harcból. Szeretlek.

Hálásan rámosolyogtam, amiért elűzte aggodalmaim nagyját, ám hiába kezdtem volna bele egy kislitániába, hogy kifejtsem neki, mit érzek, ezért az egyszerűbb megoldást választottam.

- Én is szeretlek – mondtam ki végre, mire olyan csókot kaptam tőle, hogy még egy hét múlva is beleszédültem, mikor eszembe jutott.

- Kis lépésekkel haladunk, rendben? – kérdezte, miután vége lett és állával a kezem felé bökött, ami még mindig eltakarta meztelenségemet. – Csak szép lassan – suttogta a nyakamba, majd lágyan csókolni kezdte a kulcscsontomat. Onnan áttért a vállamra, majd visszafelé vette az irányt, aztán lefelé. Mikor elérte a kezemet, gyengéden cirógatni kezdett az orrával. Ott éreztem a mellem felső részén a karika piercingjét is, ami az alsó ajkában volt, és ami elvette az eszemet. Hagytam, hogy lassan lecsókolja rólam a kezeimet, és mikor sikerrel járt, ajkai közé vette az egyik mellbimbómat, amitől végképp elvesztem.

Hátrafeszítettem a hátam, míg ő a fenekem alá nyúlva feljebb emelt, hogy még jobban hozzám férjen. Kéjes sóhajokkal feleltem a kényeztetésre. Combjaim között a forró vágyakozás még magasabbra csapott, már alig bírtam elviselni.

- Qhuinn… - sóhajtoztam a nevét megállíthatatlanul. Beletúrtam dús hajába és közelebb húztam magamhoz.

Felemelte a tekintetét, és vad csókban forrtunk össze, miközben kezei vették át a szája korábbi helyét.

- Bízol bennem? – kérdezte két csók között, mire bólintottam, már amennyire képes voltam rá.

- Bízom – ziháltam, majd hagytam, hogy a hátamra fektessen. Kiszabadította magát combjaim béklyójából, és mellém feküdt, továbbra is simogatva és kényeztetve az egész testem.

Nem ijedtem meg, mikor egyik keze lesiklott a combomra, majd lassan a belső oldal felé kezdett kalandozni. Már alig vártam a pillanatot, hogy megérezzem ott, ahol a legjobban szerettem volna. Ruhán keresztül is óriási élmény volt. Felsikoltottam, miközben csípőm önálló életre kelve mozogni kezdett Qhuinn keze alatt, ami ráérősen simogatott továbbra is. De ez már nem volt elég!

- Vedd le rólam, kérlek – fogtam könyörgőre a dolgot, hogy minél előbb közvetlenül is megismerkedhessek a finom ujjakkal.

Qhuinn addigra már letett a lassú tempóról. Megragadta a pizsamám derekát és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Na, ha a melleim felfedésénél zavarban voltam, itt már egyenesen lángra kellett volna lobbannom a forróságtól, ami elborította az arcomat, de nem maradt rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. Amint eldobta a feleslegessé vált ruhadarabokat, azonnal rám vetette magát. Szája ismét a mellem cirógatásába kezdett, míg keze visszatért a combjaim közé.

Az első érintéstől elélveztem. A gyönyör felkészületlenül csapott le rám. Minden csepp levegő kiszorult a tüdőmből, hátam megemelkedett, ezáltal még jobban belesimultam Qhuinn csókjaiba, miközben egész testemet remegés rázta. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Egyszerűen leírhatatlan volt, ahogy Qhuinn kényeztető keze simogatott, míg én szárnyaltam.

Mikor valamennyire alábbhagyott az érzés, Qhuinn felemelte a fejét és lágyan megcsókolt, de nem hagyta abba a simogatást, csak lassított egy kicsit.

- Jól vagy? – kérdezte és csak úgy itta magába kielégült arckifejezésemet.

- Csodálatosan – pihegtem bágyadt mosollyal az arcomon.

- Lesz ez még jobb is – kacsintott rám, és mielőtt még bármit mondhattam volna, csókolni kezdett. Kezei közben ismét intenzívebb ütemre kapcsoltak, minek következményeként ismét gyűlni kezdett bennem a kitörni készülő vágy.

Meglepődtem, mikor egyik ujja utat talált magának a testembe, de izgalmas érzés volt, ezért nem állítottam meg. Lassú ütemben mozgatni kezdte bennem, míg ajkai lesiklottak a nyakamra. Szemfogával megcsipkedte az ütőeremet, mire valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Vártam, hogy belém harapjon. De nem tette meg. Helyette gyorsított a tempón, mind a combjaim között, mind a melleim fölött, így rövid időn belül ismét a csúcs közelébe jutottam. Ujjaim görcsösen markoltak a párnába a fejem fölött, ahogy ösztönösen követve a mozdulatait ringattam a csípőmet.

Érzéki hangján suttogott a fülembe, de nem értettem belőle semmit. Csak arra a hihetetlen energiára tudtam koncentrálni, ami bennem gyűlt, és ami egy pillanattal később kitört, elárasztva az egész testem. Olyan mély békességet éreztem, mint még soha és egyszerűen képtelen voltam kinyitni a szemem még azután is, hogy végképp elült a vihar és Qhuinn kedveskedő csókokat hintett a számra.

- Aludj, Kicsim – suttogta, és közelebb húzott magához, miközben nem zavartatva a meztelenségemtől, összegömbölyödtem, akár egy kiscica és mély, megnyugtató álomba merültem.

O*o*o*O

Ha addig azt hitte nehéz helyzetben van, akkor most valóságos veszélyzónába került. Qhuinn nemes egyszerűséggel az őrület határán táncolt, miközben meztelenül vonagló kedvesét nézte, aki egymás után két észveszejtő orgazmust élt át – mindkettőt az ő kezétől -, ami hihetetlen elégedettséggel töltötte el.

Miután Corie-t elnyomta az új élmények okozta fáradtság, Qhuinn-nek nem maradt más választása, mint amilyen gyorsan csak tudott, kijutni a fürdőszobába, amíg még van valami a józan eszéből. Mindazok után ugyanis, ami közöttük történt, még intenzívebbé vált az ösztön, hogy a magáévá tegye a lányt és annyi megjelölő illatot hagyjon a testén - testében -, amennyit csak tud.

De ezt még nem tehette meg! Már az is haladás volt, hogy idáig eljutottak. Esze ágában sem volt tönkretenni, amit eddig elértek, csak azért mert nem képes parancsolni a farkának. Megnyitotta hát a zuhanyt, majd azonnal alá lépett, remélve, hogy a hideg víz majd lejjebb viszi a benne tomboló őrült vágyat, de semmilyen hatással nem volt rá. Még csak meg sem érezte, annyira forró volt az egész teste.

Amint megfogta a férfiasságát, azon nyomban el is élvezett. Nem lepődött meg rajta, alig tudta visszatartani már akkor is, amikor a lánynak segített a gyönyör hullámain lovagolni.

De persze eggyel nem elégedett meg. Lassítás nélkül simogatta magát továbbra is, miközben lelki szemei előtt Corie-t látta, ahogy alatta fekszik. Elképzelte, hogy nem a saját tenyerét pumpálja, hanem a lány puha, selymes és nedves lába közét, miközben kezei a mellén kalandoznak. Egy percen belül jött a második orgazmusa, de még azután is olyan kemény maradt, akár az acél.

Másik kezével nekitámaszkodott a fekete csempének, lehajtotta a fejét és behunyt szemmel folytatta a fantáziálást. Felidézte magában milyen volt megérinteni Corie-t a legérzékenyebb pontján, hogy mennyire vágyott rá, hogy érezze az ízét, majd mikor eszébe jutott, ahogy az ujjával beléhatolt, egész teste megfeszült. Akarta őt! Miközben magja a falra lövellt, azt képzelte, hogy a lányra élvez rá. A hasára, a mellére…

Istenem, újabb és újabb orgazmusok rázták meg a testét, de a vágy, hogy Corie-val legyen, hogy ténylegesen szeretkezzen vele, nem akart csillapulni.

Hányszor kötött ki a fürdőszobában hasonló érzésekkel az elmúlt napokban? Már össze sem tudta számolni. Első este is… A lány békésen aludt mellette, biztonságban érezte magát, és fogalma sem volt róla, hogy Qhuinn mennyire nem bírt másra gondolni, csak a szexre… Az éjszaka kellős közepén azonban, mikor arra ébredt, hogy merev vesszője a lány fenekéhez nyomódik és már elkezdte ütemesen hozzá is dörzsölni magát, megrémült.

Akkor menekült először a zuhanyzóba. És azóta szinte már a második otthonává vált, ahol pillanatnyi megnyugvást kaphatott a következő meredek túra előtt, ahová Corie közelségében jutott. Mocskos gazembernek érezte magát, amiért ezt műveli a lány háta mögött, de ez még klasszisokkal jobb volt, mint szembesíteni azzal, hogy mire vágyik.

Isten tudja hányadik orgazmusa után, mikor már ő maga is úgy érezte, nem bírja tovább, elzárta a vizet és maga köré tekert egy vastag törölközőt. Szüksége volt egy percre, mielőtt visszament volna a szobába, ahol Corie meztelenül aludt a takaró alatt.

Belenézett a széles tükörbe és megérintette a könnycsepptetoválást a bal szeme alatt. Eszébe jutott, hogy nem szabad ember, mert felelősséggel tartozott Johnért és először azóta, hogy kinevezték életőrnek, elszorult emiatt a torka. Corie megérdemelte volna, hogy valaki olyannal legyen, aki teljesen neki tudja szentelni magát. De Qhuinn ezt sohasem tehette meg. Számára John volt az első, és mindig is annak kellett lennie, ha jól akarta végezni a munkáját. Márpedig jó akarta. Nem azért vállalta el, hogy megússza a börtönt. Nem az vezérelte, hogy kibújhasson a büntetés alól, amit Lash megölése okán szabtak volna ki rá, hanem azért, mert szerette a barátját és bármikor újra ölt volt érte.

Lash különben is túlment minden határon, amikor felemlegette mindazt, ami abban a lépcsőházban Johnnal történt. Az, hogy az átváltozása előtt, amikor még képtelen volt megvédeni magát és olyan egyedül volt, akár a kisujja, egy emberi férfi bántalmazta… Qhuinn puszta kézzel is képes lett volna széttépni Lash-t, aki tudomást szerzett róla és feltett szándéka volt világgá kürtölni. Aztán amikor a két fiú egymásnak ugrott, hogy ököllel oldják meg a helyzetet, Qhuinn csak arra tudott gondolni, mit tehetnének, hogy John titka továbbra is titok maradhasson. És akkor a Sors teremtett számára egy lehetőséget.

Vörös köd ereszkedett az agyára, ahogy meglátta, amint Lash a falhoz szorította Johnt és a fiú a rátörő szörnyű emlékek hatására teljesen lefagyott és nem tudott mit tenni, mikor az a nyomorult gazember megpróbálta lehúzni róla a nadrágját… Qhuinnben ott elpattant valami.

És a következő pillanatban már Lash felett állt, aki a padlón feküdt átvágott torokkal.

Megrázta a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Nem volt épp megfelelő az időpont ahhoz, hogy élete egyik legszörnyűbb tettén filozofáljon, mikor a lelki társa az ajtó mögött aludt.

Corie…

Biztosan tudott arról, ami akkor történt, de egyszer sem hozta szóba a beszélgetéseik alatt. Na, nem mintha Qhuinn annyira fel szerette volna emlegetni a dolgokat, de emiatt csak még jobban szerette a lányt. Ahogy azért is, mert a családjáról sem faggatta soha. Qhuinn persze tudta, hogy nem hallgathatnak róluk a végtelenségig, de azért megpróbálhatta.

Mikor végre megtörölközött és sikeresen rájött, hogy nem vitt be magával másik boxert, cifra káromkodás hagyta el a száját. Nem feküdhetett le Corie mellé meztelenül. Azzal alighanem alaposan lesokkolta volna.

Óvatosan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és kikukkantott, hogy lássa a lány alszik-e még. Szerencséjére aludt. Ugyanott, ugyanabban a pózban, amiben hagyta. Nem mert hosszasan ránézni, mert máris érezte, hogy a vére forrni kezdett, különösen, hogy ezúttal mindketten teljesen meztelenek voltak.

Amilyen gyorsan csak tudott, a gardróbhoz sietett, magára kapta az első alsónadrágot, amelyik a kezébe került és közben jót mulatott magán. Úgy osont a saját szobájában, akár egy betörő és mindezt egy nő miatt.

Akárhogy is nézte, ez kibaszottul szánalmas dolog volt tőle.