17. fejezet - Egy pár

Sziasztok!

Meghoztam a fejezetet amire azt hiszem elég régóta vártok. :P

Éppen ezért sok komit szeretnék! :D:D

Jó olvasást mindenkinek!:)

Hogy biztos voltam-e magamban? Nem! Hogy akartam-e? Igen. Hogy készen álltam-e rá? Jó kérdés!

Ilyen és ehhez hasonló kérdések zakatoltak a fejemben, miközben a hatalmas jakuzziban ültünk összefonódott tagokkal és lágyan, finoman csókolóztunk.

Napok óta agyaltam már rajta, hogy meg kellene lépni azt a bizonyos lépést, amitől is egy nő végre valóban nőnek érezheti magát, de amíg egy icike-picike kétely is volt bennem, nem akartam előhozakodni Qhuinn-nek vele. Így hát, maradt a néma párbaj saját magammal, amiből ki került ki győztesként? Passz, de tuti, hogy nem én!

Közelebb húzódtam kedvesemhez és beletúrtam nedves tincseibe, melyek a tarkójához lapultak. Eljátszadoztam velük egy ideig, tovább húzva a döntésemet. Ha otthon lettem volna, vagy csak felhívhattam volna a barátaimat, hogy megbeszéljem velük, mégis mi tévő legyek, sokkal könnyebb helyzetben lettem volna. Persze voltak itt is olyanok, akiktől kérhettem volna tanácsot, de nekem akkor Biancára és Samre volt szükségem. De ők ki tudja hol voltak éppen… És én hol voltam éppen…

Jobb lehetőség híján elképzeltem magamban a szituációt. Ismertem mindkettejüket, tudtam mit mondanánk. Olyan heves bólogatással biztatnának, hogy félő lenne, leesik a fejük.

Tovább folytatva a néma vizualizálást, hogy biztos legyek a dolgomban, még a hangjukat és szavajárásukat is elképzeltem.

- Ugyan már kislány! Mire fel ez a nagy vacillálás? Jó pasi, és már tényleg rád férne egy kis kufircolás.

Sam sosem rejtette véka alá a véleményét, bármennyire alpárinak is tűnt egyszer-egyszer. De Bianca sem volt sokkal jobb nála.

- Gyerünk, Corie, teperd le! Mire várnál még? Egy ilyen lehetőség egyszer adódik az életben. Szeret téged meg te is őt. Mit meg nem adnék egy ilyen csávóért!

Ezt persze mélyről jövő sóhajjal, sóvárgással a szemében mondaná, de azért ő maga lökdösne Qhuinn karjába.

Igen, barátaim teljes mellszélességgel támogatnának életem egyik legnagyobb döntésének meghozatalában. A szüleim persze épp ellenkezőleg tennének. Ők nem hittek a házasság előtti szexben és próbáltak engem is úgy nevelni, hogy így gondolkozzam. Nem mondom, hogy teljes sikerrel jártak volna, de annyit legalább sikerült elérniük, hogy én nem feküdtem le mindenkivel, aki szembejött velem az utcán, mint néhány korombeli lány.

És most ugyebár Qhuinnről volt szó, akit ha megláttam, már attól forrni kezdett a vérem és olyan heves vágyat váltott ki belőlem, amilyet soha az életben el sem tudtam volna képzelni. Hogy az ágyban töltött, közös simogatásokkal és egymás felfedezésével töltött időt már ne is említsem. Jobban bíztam benne ilyen rövid idő elteltével is, mint bárki másban.

Akartam őt! Méghozzá ma este!

- Akarlak – sóhajtottam fel két csók között, mire Qhuinn kissé elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Úgy érted…

- Igen – bólintottam rá. – Szeretlek és kívánlak. És nem akarok tovább várni.

A különböző színű szemek fellángoltak szavaim hallatán, majd a következő pillanatban olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy még másnap is beleremegtem, mikor eszembe jutott.

Nem maradtunk sokáig a vízben. Bejelentésem után egyikünk sem akarta túlzottan elhúzni a dolgokat, így kiszálltunk a jakuzziból és miután megtörölköztünk, bebújtunk az ágyba. Ruhákkal nem bajlódtunk, mi értelme is lett volna, mikor úgysem maradtak volna rajtunk pár pillanatnál tovább…

Qhuinn kényelmesen elhelyezkedett a combjaim között, de ennél többet nem tett. Nem vetette rám magát, nem gyűrt maga alá, hogy azonnal bennem legyen… Finoman kóstolgatta ajkaimat, miközben kezei lágyan jártak a testemen, mintha csak most fedezné fel azt először. Pihefinomságú cirógatásokkal simogatta a melleimet, majd a hasamat és a combom külső részét és egy cseppet sem sürgette az egyesülésünket.

Sóhajtozva élveztem, hogy a nyakamat csókolgatja, majd szemfogával meg is csipkedte egy kicsit a vénámat, mire tetőtől talpig megremegtem és vágyakozva felnyögtem, de nem harapott meg. Helyette inkább lejjebb vette az irányt és szájával kezdett felfedezőútra indulni rajtam. Csodálatos ajakival kényeztette feszülő halmaimat, különös figyelmet szentelve a hegyes kis csúcsoknak, amivel már tényleg kezdte igazán elvenni a maradék józan eszemet is.

- Qhuinn – sóhajtottam a nevét, mikor végigsiklott a hasamon és megérkezett a legérzékenyebb pontomhoz. Remegve emeltem meg a csípőm, jelezve, hogy mennyire vágyom rá, mire elégedetten felvigyorgott az arcomra. A következő pillanatokban az egész mennyország kitárult előttem, én pedig csak szárnyaltam és szárnyaltam, miközben Qhuinn kényeztető nyelve felfedezte nőiségem középpontját, és egyre magasabbra repített a felhők közé.

Mikor végre képes voltam levegőt venni és zihálva elernyedtek az izmaim, Qhuinn felmászott hozzám és elégedetten a szemembe nézett, majd azonnal csókolni kezdett.

- Csoda vagy – suttogta közben. – Képtelenség betelni veled.

- Ahogy veled is – sóhajtottam fel, mikor ujjai simogatni kezdek ott, ahol egy perce még a szája volt. – Ne! – toltam el a kezét egy perc múlva, épp mielőtt még ismét elmerültem volna a mámorban.

- Mi a baj? – kérdezte meglepetten, de közben hagyta, hogy a hátára fordítsam és fölé kerüljek.

- Nincs baj – mosolyogtam rá. Odahajoltam a szájához és ezúttal én csókoltam meg őt, legalább olyan szenvedélyesen, ahogy ő engem.

Nem állított meg, mikor a szájától átvándoroltam a nyaka oldalára, de még akkor sem, amikor a kulcscsontját vettem célba. Egyenesen haladtam lefelé, mert feltett szándékom volt kényeztetni egy kicsit a tényleges szeretkezésünk előtt. Csókokkal hintettem be az egész mellkasát, és élvezettel simogattam a kemény izmokat a bársonyosan sima bőre alatt. Mikor elértem a célomat és ajkaim közé csúsztattam lüktető férfiasságát, egész testében megrándult és olyan mély nyögés hangzott fel a torkából, ami engem is megborzongatott. Miközben nyelvemmel és kezemmel simogattam, hallgattam kéjes sóhajtásait és gyorsítottam a tempón. Éreztem milyen gyorsan ver a szíve, és hogy milyen közel van a beteljesüléshez, ezért nem engedtem neki, mikor el akart húzódni tőlem.

- Corie… - nyögte a nevemet reszelős hangon. – El… El fogok… Élvezni…

Utolsó szavánál megfeszült az egész teste, izmai vadul vibráltak, miközben hátrafeszítette a fejét és olyan mély, erotikus hangon nyögött fel, amitől az ablak is megrezzent. Éreztem az édes-sós, fűszeres ízt, miközben a torkomra lőtte a magját, de a legkevésbé sem zavart. Addig folytattam a nyelvem játékát, míg Qhuinn el nem lazult. Bár férfiassága még így is kemény maradt, és beleremegtem a gondolatba, mikor fog legközelebb elélvezni…

- Te… csodálatos… boszorkány… - sóhajtotta reszelősen, miközben felhúzott magához és a karjába vett. Mellkasára fektetett és mohón az ajkaim után kapott, hogy egészen kifulladásig csókoljon.

A vágy tüze még magasabbra csapott bennem és már alig bírtam visszafogni magam, annyira vágytam rá, hogy magamban érezzem.

- Kívánlak – suttogtam a szájába, mire egy pillanattal később a hátamon találtam magam.

Qhuinn olyan szerelmesen nézett le rám, amitől majd’ elolvadtam a karjában. Kezeimet végigfuttattam izmos hátán. Olyan széles volt és olyan bársonyos a bőre, hogy nem tudtam betelni vele. Többet akartam érezni belőle, ezért bejártam az oldalát és a mellkasát is. Mindenhol duzzadó izmokat találtam. Olyan erő lappangott benne, ami egy másodperc tört része alatt kettétörhetett volna, mégis biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy Qhuinn karjaiban nem történhet velem semmi rossz.

De azért nem feledkezhettem meg egy fontos dologról.

- Van nálad óvszer? – kérdeztem elpirulva. Nem szedtem fogamzásgátlót, így kénytelenek voltunk gumit használni, ha nem akartunk kockáztatni. Márpedig én nem akartam!

- Nincs rá szükség – mosolygott rám, és megsimogatta piros arcomat. – Nem vagy termékeny.

- Tessék?! – kérdeztem meglepetten. Nem igazán értettem miről is beszél.

- Ha termékeny lennél, érezném az illatodon – magyarázta, majd odahajolt a nyakamhoz és mélyen beleszippantott. – De nem vagy az – mondta, mikor felemelte a fejét.

Ha egy ember mondta volna ezt, elküldtem volna a fenébe, hogy etessen valaki mást ezzel a szöveggel, de tudva, hogy Qhuinn nem ember, hanem egy speciális képességekkel rendelkező vámpír, aki olyan faj szülötte, ahol félnek a terhességtől, mert magas a halálozási arány, hittem neki. Meg sem fordult a fejemben, hogy hazudna, és ezzel kockára tenné az életemet.

Hallgatagságomat persze rögtön félreértette.

- De ha szeretnéd, hozok egy gumit – ajánlotta, de megráztam a fejem.

- Nem kell – mondtam. – Bízom benned.

Hogy ezt bebizonyítsam, szélesre tártam a lábam, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni közöttük. Felsóhajtottam, mikor megéreztem a tűzforró hímvesszőt a legérzékenyebb pontomhoz simulni. Arra számítottam, hogy Qhuinn majd türelmetlenül belém hatol, hiszen láttam rajta, mennyire tombol benne a beteljesülés utáni vágy, mégis megálljt parancsolt magának. Kettőnk közé siklott a keze és ismét simogatni kezdett, miközben lágyan a számba csúsztatta a nyelvét.

Ujjaim beletúrtak a hajába, még közelebb húztam magamhoz és mikor már nem bírtam tovább a lüktetést, könyörögni kezdtem neki. Olyanokat hajtogattam, hogy gyere már és akarlak, hogy kívánlak és szeretlek, aztán hirtelen feszítést éreztem ott lent, ahogy óvatosan előretolta a csípőjét és vesszőjének vége belém nyomult, majd még beljebb, végül már teljesen bent volt, fájdalommal kísérve, ami elborított tetőtől talpig. Rendezni próbáltam a légzésemet, hogy vissza tudjam fojtani a felszínre vágyó könnyeket, miközben Qhuinn aggodalmasan nézett rám. Zihálva vette a levegőt, nyilván nehéz volt neki visszafogni magát, miközben csak úgy tombolt benne a szenvedély, de érezte szenvedésem illatát.

Tudtam, hogy fájdalmas lesz, de azt nem, hogy ennyire. Nem is tudtam, mi lenne a jobb megoldás: folytatni, vagy inkább abbahagyni. Hiszen, ha megkértem volna Qhuinnt, hogy hagyjuk abba, az is fájdalommal járt volna, miközben kihúzódik belőlem, de ha folytatjuk, legalább túl leszek rajta.

- Jól vagy? – kérdezte bűntudatosan. Meg sem mert mozdulni szegény, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzon. Vártam néhány másodpercet, hogy ne remegjen túlságosan a hangom, csak aztán szólaltam meg.

- Igen – nyeltem egy nagyot. – Rendben leszek…

Egy percig fürkészve nézte az arcom, aztán lassan csókolni kezdett. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másik a mellemen járt. A csípőjét még mindig nem mozdította meg, hagyott időt, hogy valamennyire hozzászokjak nagy méretéhez, és csak akkor húzta vissza magát, mikor a vágy ismét ezer fokon lángolt bennem. Nem múlt el a fájdalom, de mellé társult egy kellemes, bizsergető érzés is. Qhuinn lassan mozgott, jóval lassabban, mint az neki jó lett volna, de csak az én gyönyörömet tartotta szem előtt. Szaggatottan vette a levegőt, bár kevésbé zihálva, mint én. Arcomon éreztem ki-be áramló forró leheletét, mely cirógatott, miközben szédülni kezdtem a testemben gyűlő szenvedélytől.

Olyan hirtelen, hogy nem is számítottam rá, az izmaim megremegtek, tüdőmből kiszorult minden csepp levegő, feljebb rántottam a csípőm és hátrafeszítettem a hátamat. Elképzelni sem tudtam ekkora csodát, még a mellette megmaradt fájdalommal együtt sem. Mintha meghaltam volna, és újra feltámadtam volna, hogy a világ legboldogabb embere legyek.

Visszahanyatlottam a matracra, szemem még mindig be volt csukva, képtelen lettem volna kinyitni. Éreztem, hogy Qhuinn gyengéd csókokkal halmozza el az arcom, miközben nagyon finoman kihúzódott belőlem. A levegőt még mindig nagy kortyokban kapkodtam, de lassan felnyitottam a szemem. Az első dolog, amit megpillanthattam, Qhuinn győzelemittas és egyben bűntudatos arca volt.

- Hogy vagy? – kérdezte furcsán rekedten. Szemében még pislákolt a vágy, sőt, azt hiszem a tetőfokán volt, mégis miattam aggódott.

- Csodálatosan – biztosítottam, mire megkönnyebbülten kifújta az eddig bent tartott levegőt. Izmai vibráltak, miközben legördült rólam és mellém fekve magához húzott. Cirógatva simogatta meztelen vállamat. Szemeim majd leragadtak, de előtte még volt valami, amit nem akartam későbbre halasztani.

- Szeretnék letusolni – szólaltam meg egy fél perc elteltével.

Qhuinn mélyen a számba csókolva kelt fel és húzott magával engem is. Valami kellemetlenül furcsát éreztem a combjaim között. Gyorsan elhúzódtam és lenéztem: vér folyt végig a lábamon.

O*o*o*O

Előbb érezte meg a vér illatát, minthogy meglátta volna. Corie le akarta törölni, mielőtt még a szőnyegre csöppent volna, ám Qhuinn megfogta a kezét.

- Várj! – kérte lágyan, majd visszafektette a lányt az ágyra és elé térdelt.

Corie szemei zavartságot mutattak, mikor Qhuinn lassan szétnyitotta a formás combokat, de képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Ösztöne nem hagyott neki választási lehetőséget. Minden sejtje vágyott rá, hogy megízlelje az életet adó nedűt, méghozzá azonnal. Corie-nak elakadt a lélegzete, mikor nyelvével a vércsíkot követve végigsimított bársonyos bőrén, de nem állította meg, majd mikor felért a combjai találkozásáig és egy pillanatra belé hatolt a nyelvével, ismét elöntötte a vágy. Illata felerősödött és betöltötte az egész szobát.

Qhuinn felhúzta ülőpozícióba, majd odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de a lány gyorsabb volt és magára rántotta. Ha nem érte volna váratlanul a támadás, aligha sikerült volna ezt elérnie, tekintve, hogy hozzá képest mekkora darab volt.

- Corie? – kérdezte Qhuinn bizonytalanul, mikor megérezte az apró kezet a férfiasságánál, ami fájdalmasan lüktetett és enyhülésre vágyott. Szeretkezés közben nem élvezett el. Egyedül csak azt tartotta szem előtt, hogy a lány élvezze az első együttlétüket és saját magára oda sem figyelt. De ezt egy cseppet sem bánta.

- Szeretkezz velem újra – suttogta Corie remegő hanggal és szélesebbre tárta a lábát, mint korábban. Máris érezte kemény férfiasságánál a forró nedvességet, de mégsem hatolt belé.

- Fájdalmaid vannak – mondta elfúló hangon. Majd’ meghalt érte, hogy újra benne lehessen, de nem úgy, hogy a lánynak szenvedést okoz. Arról szó sem lehetett! Előbb kasztráltatta volna saját magát önként, minthogy bántsa Corie-t.

- Semmi olyan, amit ne bírnék ki! – vágta rá, aztán a szájára vetette magát, hogy elhallgattassa végre.

A lányt annyira sürgette a vágy, annyira nem tudott tovább várni, hogy ő maga vezette be a szűk, forró és nedves nyílásba. Összerándult egy pillanatra, ami csak azt mutatta, mégiscsak fájdalmas volt számára a nagy hímtag, de nem engedte meg a fiúnak, hogy visszakozzon. Összekulcsolta a lábát a dereka körül és mozgásra ösztönözte. És Qhuinn-nek ott volt vége…

Kéjes nyögések hagyták el a száját, nyakán kidagadtak az erek, miközben egyre gyorsuló ütemben mozgott a lányban, aki közben felvette a ritmusát és még nagyobb élvezethez juttatta ezáltal.

Alig néhány pillanattal később Qhuinn hátrahajtotta a fejét, kivillantotta hosszúra nyúlt szemfogait és mélyen, teli torokból felnyögött. Izmai megfeszültek az egész testében, férfiassága eszeveszettül lüktetett, majd hosszan elnyújtva a lányba élvezett.

A megjelölés illata, a finom fűszeres keverék beborított mindent. Érezni lehetett a levegőben, az ágyon és a lány bőrén is. Corie az övé volt, és ezt most már minden férfi tudni fogja, aki csak a közelébe kerül.

A lány, mintha csak meghallotta volna a gondolatot, ami elnyerte tetszését, megremegett alatta és összerándult az újabb orgazmustól, ami szétáradt a sejtjeiben. Qhuinn izzadtan, felforrósodott testtel hanyatlott rá, de arra vigyázott, hogy ne engedje rá a teljes súlyát, mert azzal minden valószínűség szerint belepasszírozta volna a matracba.

Izmai még mindig remegtek, mikor a derekán keresztezve a lány szorosan ráfonta a lábait és a nyaka köré kulcsolta mindkét karját, hogy még közelebb tudja magához.

Végre valóban egy pár voltak.

Jó pár perc telt el, mire végre kijutottak a fürdőszobába. Qhuinn egy pillanatra sem engedte ki a lányt a karjai közül. Még a zuhany alá is háttal lépett be, hogy megbizonyosodjon róla, a víz hőmérséklete kellemes lesz-e a számára. Mikor biztos volt benne, hogy nem fogja megégetni, a talpára állította és mosdatni kezdte. Nem hagyta ki egyetlen porcikáját sem, aprólékos odafigyeléssel, finom mozdulatokkal fürdette, amit Corie viszonozni akart, de Qhuinn ezúttal nem engedte neki. Ennek most csak a lányról kellett szólnia és kész. Lesz még idejük arra, hogy engedje kényeztetni magát.

Elzárta a vizet, belecsavarta Corie-t egy vastag törölközőbe és ismét a karjába vette. Felültette a márványpultra a mosdókagyló mellé, majd elővett egy másik törölközőt és alaposan felitatta a nedvességet a karjairól és lábairól, majd mosolyogva szétnyitotta a testét fedő ruhát és alatta is szárazra törölte.

Látta a lányon, hogy mennyire fáradt. Fejét a fiú vállára hajtotta és lágy csókot lehelt a nyakára, mire Qhuinn kuncogni kezdett.

Amint elkészült, ráadta a köntösét és felvette a sajátját is, majd újra a karjába emelte és kivitte a szobába. Ám ahelyett, hogy az ágyhoz vitte volna, az egyik fotelhez lépett és óvatosan leültette. A kényelmes bútor olyan széles volt, hogy simán elfért benne felhúzott lábakkal. Qhuinn lehajolt egy szerelmes csókra, aztán a gardróbhoz ment és kutakodni kezdett. Nem igazán tudta, hol keresse az ágyneműket, mert ő bizony még nem cserélte le azt, mióta a házban lakott – a hűségesek megtették helyette -, de ez alkalommal kötelességének érezte, hogy ő csinálja.

Nem tartott sokáig, hogy megtalálja a keresett holmikat, így kezében a sötét színű ágyneművel, elégedetten fordulhatott vissza az ágyhoz. Határozott léptekkel ment oda, hogy lecserélje az átizzadt huzatokat, ráadásul a lepedőn Corie szüzességének bizonyítéka is ott virított.

A lány is észrevette, és fülig pirulva felpattant a fotelből.

- Majd én – hadarta zavarában, de Qhuinn láthatatlanná válva megjelent előtte és visszanyomta a fotelbe.

- Ez a férfi dolga – mondta komolyan, és a szájára tapasztotta a száját mielőtt még folytathatta volna a tiltakozást. – Szeretném, ha itt maradnál és pihennél, rendben? – kérdezte, mikor elhúzódott.

Szemei elszántak voltak, méghozzá olyannyira, hogy a lány nem tudott neki nemet mondani, bármennyire is szeretett volna. Végül bólintott, mire Qhuinn elégedetten elmosolyodott. Mikor régen hallott róla, hogy a szerelmes férfiak mi mindent megtesznek a párjukért, kinevette őket és szánalmas, elcseszett lúzereknek tartotta őket, amiért egy nő miatt képesek felhagyni férfi mivoltukkal, ám most, hogy ő is megtapasztalta milyen szerelmesnek lenni, milyen egy értékes nőt tudni maga mellett, szégyellte magát régi gondolatai miatt. Egy férfi nem attól volt igazi férfi, hogy vadidegen nőket kefélt meg klubokban és ahol csak tudott, hanem attól, ha a szeretett nőt maga elé, a saját igényei elé tudta helyezni és érte élt. Márpedig a mai este után ő már valóban csak Corie-ért élt.

Amint mindennel végzett, visszament a lányhoz és a karjába kapta. Ismét.

- Tudok járni – jegyezte meg kissé morcosan. Nem értette, miért viselkedik vele a fiú ennyire kényszeresen, pedig Qhuinn-nek igenis megvolt rá az oka. Méghozzá nem is akármilyen oka.

Qhuinn jókedvűen felkacagott és csókot nyomott a feje búbjára.

- Tudom, hogy tudsz járni, de kényeztetni akarlak – mondta.

Corie megadóan felsóhajtott, amikor lefektetette az ágyba és mellé bújt. Még a takarót is rá terítette, hogy biztosan kényelmesen legyen.

- Miért nem segíthettem? – kérdezte a lány kíváncsi szemekkel.

Olyan közel feküdtek egymáshoz, hogy érezte a leheletét az arcán.

- Mert már önmagában az kiváltság számomra, hogy engem választottál.

- Ezt nem értem – húzta össze a szemöldökét.

Qhuinn szélesen elmosolyodott, még a szemfoga vége is kilátszott, aztán belekezdett a magyarázatba.

- A mi hagyományaink szerint, ha egy lány nekünk adja az ártatlanságát, az kimondhatatlanul nagy megtiszteltetés, amit viszonozni kell valahogyan. Ezért van a fürdetés és az ágynemű áthúzása. Ezzel mutatjuk ki, mennyire megtisztelve érezzük magunkat.

A lány szemei elkerekedtek. Alighanem ez nem volt benne azokban a könyvekben, amiket a testvériségről és a világukról olvasott.

- És az, mi volt, mikor tudod… - habogta zavarában. – Mikor felálltam, és… izé…

Qhuinn halkan kuncogni kezdett piros arcát simogatva. Corie képtelen volt a szemébe nézni, helyette inkább a nyakláncát babrálta. Azok után, amiket együtt éltek át, még mindig zavarban volt előtte, ha ilyesmiről kellett beszélni. Milyen furcsa…

- Arra gondolsz, amikor lenyaltam a vért a lábadról? – kérdezte a legkevésbé sem kellemetlenül érezve magát. Corie szíve feldübörgött és még pirosabb lett az arca, miközben bólintott és felsandított az arcára. – Az egy szent pillanatnak számít két szerelmes között. Szintén a megtiszteltetés kifejezése és nem mellékesen nagyon finom – mondta Qhuinn kajánul vigyorogva, majd rá kacsintott.

- Ne már! – kiáltott fel Corie és a párnába rejtette az arcát.

Qhuinn persze megértette a reakcióját. Számára teljesen természetes volt, hogy a vér finomságáról beszélt, hiszen az életét vámpírok között élte, amióta csak az eszét tudta és ő maga is vámpír volt, de a lány számára minden nagyon új volt még mindig. Nem tudta, milyen a vér íze és valószínűleg már a gondolat is undort váltott ki belőle, mit minden emberből.

- Ne legyél zavarban – szólalt meg Qhuinn. Félresöpörte a lány válláról a haját és óvatosan a fogai közé vette a bőrt. Nem harapta meg és egyáltalán nem okozott fájdalmat, Corie mégis megrázkódott tőle. Vágyakozás illata áradt ki a bőréből, ami meglepte Qhuinnt. Csak nem azt akarja, hogy megharapjam?

Corie felnéztem rá. Szemében bizony látni lehetett, hogy igenis vágyik rá, hogy Qhuinn a vérét vegye, és mitagadás, a fiú is szerette volna. Ha csak eszébe jutott az a kevés, amit lenyalt róla, hogy milyen lángoló íze volt, hogy mennyire felkorbácsolta az érzékeit, szeretett volna még többet kapni belőle. Szemfogai ismét megnyúltak, ami ékes bizonyítéka volt bűnös vágyának.

Corie remegő kézzel közelített felé, hogy ujjai hegyét végighúzza rajtuk. Borzongás futott át rajta, ahogy hozzáért a borotvaéles fogakhoz. Ajkai elnyíltak, és mély sóhajtás tört fel belőle. Akarta.

- Én is szeretném, de nem lehet – suttogta Qhuinn.

- Miért?

- Mert ember vagy – válaszolta magától értetődően.

A látható csalódottság, ami úrrá lett a lányon, összezavarta Qhuinnt. Nem értette, hogy vágyakozhat valami olyasmi iránt a lány, aminek számára gusztustalannak és elítélendőnek kellett volna lennie.

- A ti véretek gyenge az én fajom számára – magyarázta tovább, hogy megértesse vele, miért mond nemet neki, de a lány nem figyelt rá. Elgondolkozva meredt maga elé, majd szemei hirtelen kikerekedtek, mint akinek eszébe jutott valami fontos.

- Kiből szoktál inni? – kérdezte, és az alsó ajkát rágcsálva várta a választ.

A kék és zöld színű íriszek bűntudatosan megvillantak. Nem akart erről beszélni vele, mert attól félt, rosszul érinti majd a dolog, hogy egy másik nőből iszik, hiszen fordított helyzetben neki is fájt volna, ha nem képes megadni mindent a szeretett nőnek.

- Az egyik kiválasztottból – válaszolta mégis. – John és Blay is őt használják – tette még hozzá, hátha akkor könnyebben el tudja fogadni.

- Hogy hívják? – kérdezett tovább.

- Amalya. Ő a Direktrix, a kiválasztottak vezetője – mondta, mire Corie bólintott, jelezve, hogy tudja, kiről van szó.

Qhuinn várta, hogy majd ismét megszólal és újabb kérdést tesz fel, de nem így lett. Édes ajkait összeszorította és szemébe könnyek gyűltek, ahogy emésztgette az elhangzottakat. Qhuinn megrémült ennek láttán.

- Mi a baj? – kérdezte, de a lány csak a fejét rázta, miközben az első könnycsepp végigfolyt az arcán. – Corie, ne csináld ezt velem, kérlek! – simította le a nedvességet róla.

- Sajnálom… - sóhajtotta reszketegen. – Sajnálom, hogy nem vagyok elég jó…

- Miket beszélsz? – rémült most már valóban halálra. – Tökéletes vagy.

- Ez nem igaz – rázta meg a fejét. – Sosem tudok majd életet és erőt adni neked.

Qhuinn elhűlve bámult rá. Neki ez addig eszébe sem jutott, hogy a lány esetleg majd így fog érezni. Persze igaza volt, mert bár hiába ivott volna belőle, az gyenge, emberi vér volt, nem pedig erős, vámpírvér, amire feltétlenül szüksége volt az életben maradáshoz.

Gondolkozás nélkül a szájára tapadt és egész testében magához szorította.

- Tudod mi az, amit Amalya nem tud megadni nekem? – kérdezte, mikor elhúzódott.

- Mi? – nézett rá könnyes szemmel.

- Ez – vágta rá, és a lány apró tenyerét a mellkasára húzta. Éreztette vele a szíve gyors, izgatott és erős ritmusát. – Ez itt bent, csak érted dobog – mondta neki komolyan. - Lehet Amalyának tiszta, erőt adó vére, de életet már csak te adsz nekem. A mosolyod, a szemed, az illatod. Ezek éltetnek engem. Szeretlek, Corie – mondta olyan őszinteséggel, hogy a lány lélegzete elakadt.

- Én is szeretlek, Qhuinn – mosolygott rá boldogan. – Nagyon, nagyon szeretlek.

- Akkor jó – villantotta fel a lány által szívdöglesztőnek tartott mosolyát. – De most aludjunk, mert majd’ leragadnak a szemeid – simított végig a pillái alatt.

Igaza volt. Corie nyomott még egy gyors puszit a szájára, aztán épphogy becsukta a szemét, már aludt is. Qhuinn pedig még hosszú-hosszú ideig figyelte a világ legszebb és legtökéletesebb nőjét, akiért nem győzött elég hálaimát elmormolni az Őrzőnek, amiért behozta az életébe.